A fészek madárfiókák csiripelésétől volt hangos. Már jó ideje, hogy kibújtak a tojásból, nemrég pedig az első tollpihék is megjelentek bőrükön. Még törékenyek voltak és fiatalok, de már a repülésről álmodoztak. Csodálattal nézték, ahogy a szüleik repkednek körülöttük, szabadon és ügyesen. Egyikük meg is próbálta utánozni őket, kis híján ki is esett a fészekből. Ezután a szüleik mind a négyüknek megtiltották, hogy újra próbálkozzanak.
***
Kellemesen hűvös kora őszi szellő cirógatta a fák leveleit, amikor végre eljött az ideje, hogy a kis fiókák is megtanuljanak repülni. Nehezebb volt, mint hitték. Eddig csak kuporogtak a fészekben, így megnőtt a hasuk, alig tudtak felemelkedni. Egy alacsonyabban lévő ágra kellett volna átrepülniük gyakorlásképp, de elsőre egyiküknek sem ment, a legkevésbé pedig annak a fiókának, aki egyszer majdnem kiesett a fészekből.
Már jócskán benne voltunk az őszben, amikor annak a kismadárnak végre sikerült először felszállnia. Csöppnyi élete legszebb pillanata volt. Aznap este már el is kezdett álmodozni: körbe szerette volna repülni a világot. Új tájakat akart látni, más mezőket, folyókat, állatokat a mókusokon és a nyulakon kívül, amik néha-néha arra tévedtek. Elhatározta, hogy már másnap reggel elindul, így amint a hajnal első sugarait megpillantotta, felszállt.
Órákat repült már a napkelte irányba, amikor leszállt: nem bírta a szárnya. Egy réten keresett magának ennivalót. Olyan lázasan kutatott, hogy észre sem vette azt a tekergő valamit, ami lassan mögé kúszott. Amikor a kismadár megfordult, a kígyó hatalmas, tátott szájával találta szemben magát. Rettenetesen megijedt, de még éppen időben elugrott onnan. Felrepült egy közeli fára, ahol kimerülten elhelyezkedett és meg sem mozdult reggelig. Nem is volt olyan jó ötlet körberepülni a világot - gondolta a kismadár. Vissza akart térni a kényelmes és biztonságos fészekbe a családjához. Elhatározta, hogy másnap reggel, amikor már elég érőt gyűjtött magának, elindul hazafelé.
Nagyon megdöbbent, amikor látta, hogy a világ teljesen megváltozott: minden hófehér volt körülötte, még az ég is fakóbb színű volt, mint máskor. Nagyon megijedt a kismadár, hiszen így, hogy minden ugyanolyan fehér volt, nem ismerte fel a tájat, ezért nem is tudott hazarepülni. Nem látott még hasonlót, mert nyáron született, a legnagyobb melegben, de tudta, mi ez. Az anyukája mesélt róla, ezt hívják hónak, ez egy nagyon veszélyes és hideg dolog, főleg a kismadarak számára, hiszen ilyenkor csak ritkán találnak maguknak ennivalót. Arra is emlékezett, hogy a szülei régebben ilyenkor kerestek egy falut, egy olyan helyet, ahol az emberek fészkelnek, ők mindig adtak nekik ennivalót. Úgy döntött, ha haza már nem tud menni, keres egy ilyen falut. Bár elképzelni sem tudta, azok hogy néznek ki, a mamája azt mondta, ha lát egyet, biztosan felismeri majd. Így is lett, a közelben füstöt látott. Először megijedt, hogy kigyulladt az erdő, de mikor közelebb ért, házakat látott. A falu körül már nem volt olyan szép a hótakaró, néhol a barna föld is látszott. Leszállt az emberekhez, akik szinte azonnal adtak is neki ennivalót, ami, habár nem is hasonlított a megszokott táplálékához, ízlett neki. Ott maradt egész télen, de nyáron sem ment messze. Mindig volt mit ennie, de a családját soha többé nem látta, és ezt bánta élete végéig.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
