Meglepetés

1.7K 47 7
                                    

Sasuke még mindig gondolataiba merülve ment Sakura után. Ha nem tudja megfékezni indulatait, minden össze fog dőlni a kezében! Óvatosabbnak kell lennie, ha el akarja érni a célját. Helyesbítve céljait, mivel ahhoz, hogy véghezvigye a fő álmát, vissza kell szereznie Sakurát. Talán be kéne csapni... Szerelmet kéne neki vallani, és azzal bombáznia. Megtorpant. Nem, ilyet nem lenne képes tenni. Hiába mindenért, eddig még ő se süllyedne le! Talán el se tudná játszani, hogy képes lenne szeretni valakit. Attól nem tartott, hogy valóban szerelmes lehetne belé. Soha. Halk hümmögés szakadt fel belőle. Ő már soha... A lelke régen elveszett. Valami olyan sötét helyen, ahonnan már nem lehet kimenteni. Éppen ezért olyan ironikus, hogy egy másodpercnyi időre azt hitte, el tudja majd játszani a hősszerelmest. Felnézett a kopott útról, s a távolból meglátta Sakura hátát. A lány direkt sietősre vette a figurát, bizonyára minél messzebb akart kerülni tőle. Fanyar mosoly jelent meg az arcán, nem tetszett neki a helyzet, de nem is gyorsított a tempóján. Csendben, unottan gyalogolt utána.

A Nap meleg sugarai nyaldosták az arcát. Fekete fürtjei szemébe hullottak. Ónix íriszei üvegesen bámultak előre. Talán ha lenne valami megfelelő ötlete... Idegesítette, hogy ez okoz neki problémát. Mit csinált gyerekként, amitől annyira szerette? Hiszen semmit. Megfeszültek izmai. Miért nem gondolkozott előre? Talán ha akkoriban adott volna neki valami kétes reménykedni valót, még mindig kitartana mellette. A fanyarú mosoly eltűnt az arcáról. Ó ugyan már! 13 évesen honnan tudhatta volna, hogy pár év múlva nagyon fontos lesz maga mellett tartania Haruno Sakurát? A sors keserű fintora. Hümmögött egyet. Cipője hangosan kopogott az úton. Hirtelen jutott eszébe. Mintha csak egy rövidzárlatot kapott volna, megdermedt. Érezte szíve hevesebb dübörgését, azt, ahogyan a vér száguld az ereiben. Torka kiszáradt, még lélegezni is elfelejtett egy pillanatra. Megállt az élet, a madarak egy percre nem repültek, a Nap se árasztotta a melegét, még Sakura is megdermedt, ahogyan Sasuke arra gondolt mekkora kockázatot is vállalt!

A tökéletes belépő! Hát persze! Túlságosan is elragadta a figyelmét Sakura maga mellé állítása, így megfelejtkezett az egyik legfontosabbról: míg eszébe nem jut a megfelelő visszatérős válasz, muszáj távol tartani magát a Konohaiaktól! Erre meg itt sétálgat az úton! Ahol bárki megláthatja! Egy fejrázással visszatért a sokkból, s első dolga az volt, hogy körülnézzen. Megkönnyebbült sóhaj hagyta el ajkait. Az utca annyira üres volt, mint az ő szíve. Megint sóhajtott. Újra elkezdett Sakura után menni, ámde a járdán, erősen beleolvadva a fák árnyékába. Kiegyenesítette testtartását, minden izmát megfeszítette. Belül magát korholta amiért megint ennyire figyelmetlen volt. Átkozta Sakurát amiért miatta vékony jégen táncol. Mi lett volna ha valaki meglátja? Mi lett volna, ha az a valaki elmondja az ismerőseinek? Mi lett volna ha így egész Konoha megtudja, hogy itt van? Ezzel az egy húzásával akár tönkre is tehette volna az egész tervét, hogy elnyerje az emberek bizalmát. Bizonyára senki nem fogadná tárt karokkal, ha megtudnák, hogy egy S-rangú bűnöző, Uchiha Sasuke itt van Konohában! Ha a pletyka elindul, már sose fogja tudni leállítani!

Sakura észrevette az Uchiha helyváltoztatását, még a ledermedését is, de nem foglalkozott vele. Nem fordult vissza megnézni, nem kérdezte meg, hogy mi lelte. Unott arccal gyalogolt tovább az út közepén, zöld smaragdjait összeszűkítette az erős napfénnyel szemben. Legszívesebben vissza ment volna a kórházba, hogy a betegei közt nyugton lehessen, de mivel Tsunade szabadságra ítélte, kénytelen volt a kellemetlenebbik utat választani. Vagyis, hogy elmondjon mindent az okoskodó Inonak. Felsóhajtott a gondolatra. Semmi kedve nem volt neki elmondani, hogy volt szerelmük visszajött, s most az ő pártfogása alatt van. Valamit még ott volt a másik idegesítő dolog is. Mire észbe kapott, már úti célja előtt volt. Lelassított csapattársa háza előtt. Sután hátra pillantott, a fekete hajú még messze járt. Nem akart egyszerre érkezni az Uchihával, minél tovább akarta húzni a magyarázkodást. Megfogta a kilincset, majd a lehető leglassabban lenyomta. Becsukta szemeit egy pillanatra.

A legnehezebb küldetésحيث تعيش القصص. اكتشف الآن