A legnehezebb küldetés

Ajkamon ég a bűnöm

Sötét van. A nyári szellő fújdogálja a fák ágait. Felhők lepik el a fekete égboltot. Egy lány sétál az úton. Fejét lehajtja, elködösült a tekintete. Sakura végre lenyugodott. Gyorsan elment az idő, már éjfél is elmúlt. Összes chakráját felhasználta, alig állt a lábán. Fejben azon gondolkozott, hogy hogyan kéne megoldani a legnagyobb problémáját.

Észrevétlenül bemászott szobája ablakán, és leroskadt az ágyára. Szétterülve bámulta a plafont, kezét a homlokára tette. Lehunyta a szemét, megpróbálkozott azzal, hogy a mai nap folyamán másodszorra is elvigye az álom világ. Órákig forgolódott, nem tudott elaludni. Mikor már majdnem elszenderült, mindig befurakodott elméjébe egy kis gondolat. Az, hogy a nappalijában Uchiha Sasuke fekszik, nem hagyta nyugodni. Mivel nem bízott a fiúban, azt is gondolta, hogy ez csak egy csel, és bármikor rátámadhat.

Sok vívódás után már a feje is megfájdult, így felkelt, hogy igyon egy kis vizet. Lassan a hideg földre tette lábát, s nesztelenül az ajtóhoz lépett. Óvatosan nyitotta ki, bár ő maga se tudta miért ilyen elővigyázatos. Nem akarta felkelteni az Uchihát, de nem kedvességből, hanem mert nem akart vele találkozni.

Azonban Sasuke se aludt egy cseppet se. Az ajtó nesztelen nyílására kipattantak a szemei, és a sötétbe meredt. Mikor fekete írisze megszokta a sötétséget, Sakura teste körvonalazódott ki előtte. Újra visszatért az a keserű íz a torkába. Megint az a furcsa érzés. Akaratlanul is a dobozra gondolt, na meg arra, hogy Sakura azzal a dobozzal együtt őt is elzárta magától.

Sakura nyelt egyet. Kénytelen volt elmenni a kanapé előtt, és tudni akarta, hogy alszik-e. Mikor a mozdulatlan testet látta, megnyugodott. Elindult a konyha irányába, amikor a fiú megragadta a kezét, s magára húzta.

Sasuke elméje teljesen elborult. Nem akart ő is abban a dobozban lenni! Nem tudta hol legyen, de ott nem. Semmit nem tudott. Hogy mit tegyen, mit gondoljon, vagy mit mondjon. Mikor Sakura megállt előtte ösztönösen cselekedett. Megragadta a csuklóját, és meghúzta. A Haruno elvesztette egyensúlyát, és teljes testével rá borult.

Sasuke kétségbeesetten pillantott a rózsaszínre. Percekig néztek így farkas szemet, de ő óráknak gondolta. Lila köd uralkodott az elméjén. Jéghideg kezeit a lány arcára tette, s a vöröslő ajkakat az övéhez húzta. Tűzijátékként robbantak ki belőle a gondolatok. Megvan mit szeretne tenni! Visszaakarja kapni a régi Sakurát! Azt a lányt, aki szerette őt! A bizalmát. Az egész lényét. A 7-es csapatot! Arra már képtelen volt, hogy felfogja mit csinál. Kitartóan ajkait a lányéhoz nyomta, szemeit erősen összehúzva tartotta az arcát.

Sakura elkerekedett szemekkel bámult maga elé. Agya mintha csak leblokkolt volna, moccanni se tudott. Régen túlságosan akarta ezt a pillanatot, hogy azonnal reagálni tudjon... Beleborzongott a hideg érintésbe, és Sasuke ajkai is hidegek voltak. Még csak a szemét se hunyta le, meredt maga elé, próbálta feldolgozni, hogy mi történik éppen vele. Ugyanakkor ajkai is megnyíltak, bár ő se tudta mit csinál. Lehunyta szemeit és visszacsókolt. Uchiha Sasuke. Élete megrontója, minden baj forrása, egy S rangú bűnöző, szökött ninja, és egykor a szíve elrablója. Erre gondolva, vissza kavarogtak belé az érzések, s bombaként robbant.

Sasuke csak annyit vett észre, hogy a szoba másik végébe van. De nem a nappaliéban. Teljesen váratlanul érte Sakura ütése, ami miatt szépen áttört pár falat. A pinky a kanapén térdelve lihegett, ökölbe szorított kezét előre tartva, mellyel az előbb még a fekete gyomrába vágott. Arca elsötétült a dühtől, mérhetetlen gyűlölet villogott a tekintetében.

- Most azonnal takarodj innen... - mondta rekedt hangon, és felemelte a fejét- INDULJ!

Sasuke is felnézett. Még most se tudta teljesen, hogy mit csinált. Szólásra nyitotta száját, de nem jött hang a torkából. Erőtlenül tátogott valamit, miközben nézte a gyűlölködő zöld szemeket.