Farkasok között

{6.} Confident

Kemény három hónap telt el átváltozásom és kisebb-nagyobb drogos incidensem között. Mint azt Lydiával kiderítettük a pali akitől vettem a sajtos kifliket (hozzáteszem elég olcsón) a tésztába drogot kevert. Nem sokat de akkor is. Persze feljelentettük Hay haveromat ( amikor köszönt a Hey!-t úgy ejtette, hogy Hæy!) szegény csóri! Pedig igen jó volt az a sajtos kifli. Persze a drogot kivéve. Természetesen megnyertük a pert. Ki tudta volna, hogy Lydia ennyire okos!

Derekkel hivatalosan is összejöttünk, bár ezt a baráti körünkön kívül senki sem nézi jó szemmel. Az idősek néha hangosan is pletykálnak, mikor kézenfogva megyünk mellettük (!!) , hogy "ez a szép lány egy ilyen emberrel?! Katasztrófa!" De mi, legfőképpen én magasról tojok erre, hiszen Derek mellett minden más. Ő az én másik felem, vele érzem magam felszabadultnak, önmagamnak, teljesnek.

Lydia és Stiles egy másik példa. Egymásnak vannak teremtve, ezt még a vak is látja. De amiken keresztül mentek együtt az minden párkapcsolatot próbára tett volna. De ők kibírták. Mégsem vallanák be egymásnak hogy szerelmesek. Pedig ideje lenne.
----------
A szobámban ülünk és kézen fogva, egymásnak dűlve nézzük a kedvenc filmemet, amiért legyőztem dereket biliárdban. Megint. Derek mellkasára hajtva fejem hallgatom szívének ritmusos dobogását, miközben a hüvelykujjával simogatja a kézfejemet. Annyira szeretem. Minden nap ezt gondolom, és tudom, hogy így is lesz.

A szabad kezembe veszem a távirányítót és kikapcsolom a tévét, majd ledomob az asztalomra az eszközt. Derek kérdőn néz rám, de én csak átvetem rajta a lábam és a hasán ülve szenvedélyesen megcsókolom. Derek válaszképpen visszacsókol elmélyítve a csókot, miközben egyik kézét a fenekemen simuló farmeranyagra másikat a derekamra rakja. Elhúzódok tőle és alsó ajkamat beharapva rá mosolygok, míg már a másik keze is a fenekemen pihen. Félmosolyra húzza a száját majd megpuszilja az orrom.

- Egy szimpla szeretlek is elég lett volna. - mondja.

- Az túl sablonos. - mosolygok rá majd lehajolva újabb csókot lehellek a szájára.

Mindkét kezét végighúzza a testem két oldalán, majd megállapodnak a fülem mögötti területen, lágyan simogatva a halántékomat, miközben ajkai válaszolnak az enyémeimnek. Hirtelen átfordít a hátamra - az ajkaink elválaszthatatlanok - így most ő van felettem. Bal kezét leereszti a derekamra, míg a másik a helyén marad. Olyan mennyei pillanat ez, amelyet ha ezerszer átélnék akkor is olyan lenne, mint ez. Finom mégis szenvedélyes.

Hagyom, hogy kezeim maguktól mozogjanak felfele Derek izmos hasán, pólóját egyre jobban felhúzva, mígnem átemelem a feje fölött. Egy pillanatra ajkaink elválnak egymástól, de egy levegővétel után máris újra találkoznak. Derek lentről felfele haladva lassan kigombolja selyem ingemet és a szoba végébe dobja. Mutatóujját végighúzza hasamon, amire testem libabőrrel válaszol érintése ösvényén. Hajába túrva csókolom tovább, amikor keze a farmer rövidnadrágomon lévő gombra téved.

Teljesen lefagyok, majd kezemet az övére téve mélyen a zöldes szürke szempárba nézek.

- Én... - kezdem, de nem találom a szavakat, vagyis inkább félek kimondani őket. - Én sajnálom... De én.. Én erre még nem állok készen. - mondom ki végül. Derek szemében egy pillanatra csalódottság tükröződik, de hamar elmosolyodik és szerelmesen néz rám.

- Sosem sürgetnélek. - mondja érces, mély, halk hangján majd mellém könyököl, kis köröcskéket rajzolva ujjával a hasamra. Fejemet oldalra döntöm, hogy rá nézhessek és szomorú mosolyra húzom ajkamat, melyen pár pillanatja egy másik száj lézengett.

- Szeretlek. - suttogom.

- Szeretlek. - ismétli szavaimat és lágyan megcsókol.