Farkasok között

{1} Beköltözés

Miután édesanyámról becsületes nevén Mary Kate Brooklynne (apám nevét felvette) több, mint fél éve kiderült, hogy rákos nem is sejthettük apámmal, hogy állapota rohamosan fog romlani. Az állandó kezelések mellett mégis 3 hónap múlva már a végső stádiumban volt. Ekkor az orvosok csak maximum két hetet jósoltak neki, de anyám egy ugazi harcos volt és még 2 hónapig kihúzta. Halála napján épp apával látogattuk meg a korházban. A kemoterápiától kihullott haja, beesett arca és vészesen alacson súlya ellenére boldog volt. Boldog volt, hogy láthatott minket, örült, hogy a megjósolt időnek nemhogy kétszereséig, hanem egyből négyszereséig életben maradt. Emlékszem apa kiment, "beszélni az orvossal" de anyuval tudtuk, hogy férfi létére sírni megy. Hiszen ki ne tenné ezt, amikor felesége, gyermekének anyja, a szerelme haldoklik. Anyám megfogta a kezemet. Csontos keze gyengén kapaszkodott enyémbe. A szemébe néztem. Míg én könnyeztem ő mosolygott. Tudom, mosolyogva, boldogan akarta itthagyni a földi világot. Visszamosolyogtam rá erőtlenül.
- Stelli, drágám - kezde azon a mézédes hangján, amellyel még legszomorúbb napjaimon is felvidított. - Légy erős. És vigyázz apádra.
Bólintottam, majd elengedve anya kezét kimentem apámért, hiszen nem vehettem el anyától azt, hogy ne élete szerelmével töltse a maradék idejét. Apám bement, maga mögött bezárta az ajtót és leült anyám mellé. Ezek után ezek a dolgok történtek:
Anya megfogja apa kezét
Anya mosolyog
Apa visszamosolyog
Beszélgetnek, anya még mindig mosolyog
Anya szájáról egy "szeretlek" olvasható le kristálytisztán.
Ugyanígy apáméról.
Anya behunyja a szemét, gyenge vékony keze elnehezid apám erős, vaskos kezében.
Apám zokogásban tör ki és fejét anyám hasára hajtja.
Én is elkezdek zokogni, majd letörlöm a könnyeimet, benyitok apámhoz és hátulról megölelem. Mostmár együtt zokogunk anyám élettelen teste felett.

És ezek után, a temetések után apám úgy döntött költözünk és valamiféle felindulásból valami istenháta mögötti városba, Beacon Hills-be jöjjünk. Szóval most itt vagyunk Beacon Hillsben és az újjonan megvásárolt házunk nappalijában állok mellettem két óriási bőrönd és egy tömött sporttáska. Hajam már csutakos a cipekedéstől, és le vagyok izzadva. A bőröndöket és a táskát egyenként viszem fel a szobám elé. Mikor kinyitom az ajtót tökéletes látvány tárul elém. A szoba nagyon nagy, fehér falai szinte világítanak, a fekete szekrényektől (nem viccelek full fekete), a szoba közepén egy óriási kerek francia ágy, vörös ágyneművel (anyunak a vörös volt a kedvence) mivel apu már áthúzta, a könyvespolcokon tankonyvek, krimi- és ifjúságikönyvek sorakoznak abc sorrendben. Apa tényleg kitett magáért. Kinyitom az első bőröndöt, amiben a pólók és kardigánok vannak és szépen, színenként bepakolom őket a gardrób első két polcára majd a második polcra szoknyák és nadrágok kerültek a másik bőröndből. Kinyitom a sporttáskát és kiveszem belőle a cipőimet számszerint 7 párat
-2 pár timberland bakkancs (egy barna és egy fekete)
-1 pár NIKE edzőcipő (fekete)
-1 pár NIKE futócipő (Roshe Run fekete)
-2 pár magassarkú (egy ünneplőnek egy meg csak úgy az utcára)
- 1 pár magasszárú csizma (fekete természetesen)
Most, hogy kiderült, hogy beteges fekete imádatom van (nem csak a gyász miatt) elítélhetnek. A cipőket sorrendbe rendezem a gardrób aljában, majd folytatom a rajzcuccaimmal, amik ecseteket, festékeket, különböző grafitokat, szenet és professzionális papírlapokat takar. Ezeket egy dobozba rakom, amit az egyik kisebb szekrénybe rakok. Ennek a doboznak a tetejére az edzős cuccaim jönnek (súlyzók, gumiszalagok, egyebek) az íróasztalomon már díszeleg egy tükör amit fel fogok dobni. Kirakom az asztalra az élszeres dobozomat, majd egy kis cipzáros "táskaszerű izét" amiben szempillaspirál, rúzs, korrektor és szemhéjtus van annak ellenére, hogy sminkellenes vagyok. Mire végzek a kipakolással annyira elfáradok, hogy csak letusolok, átöltözöm és belevetem magam az ágyamba, ahol rögtön elnyom az álom...