Farkasok között

{4.} 4 hónap

A nap további fele kellett ahhoz, hogy felfogjam mi is történt igazából köztem és Derek között, amit csak azok vették észre, akik "kívülállók" voltak. Megosztotta velem a múltjának egy részét, egy fájdalmas részét és én nem értettem miért? Miért mondta mindezt el? Miért bízott bennem annyira, hogy megosszon velem egy ilyen fontosságú dolgot? Egyszerűen nem értettem, és nekem válaszok kellettek a kérdéseimre. Elhatároztam, hogy suli után elmegyek Derekhez.
Utolsó óra, kémia. Chh. Inkább lennék Derekkel, nézném barna szemeit, érinteném izmos karjait, ölelném... Jézusom mi a rák! Mi a fenét csinálok! Nem álmodozhatok egy olyan paliról, akit alig ismerek. Bár talán mégis. Na mindegy. Már csak 2 perc van az óra hátralevő részéből és amint kicsengetnek utamat egyből Derek felé veszem majd. De vajon hol is lakik? Mert elég messze van az ösvénytől, szerencsém volt, hogy a múltkor észrevettem a feketés égett házat....
Gondolatmenetemet a csengő szakította meg, mire én annak berregő, fülsüketítő hangjára felpattantam és kivoharzottam a terembő, majd a folyosóról, az udvarról és végül végleg elhagytam iskolám területét. Csak futottam, mint akit üldöznek és az életét kellene mentenie. Valójában véve belehaltam volna, ha Derek nem tudja meg, hogy mennyit jelentett nekem az amit mondott. Hirtelen oldalranéztem és megpillantottam a házat. Ajtaja nyitva volt, nem volt az ajtóban senki. Befutottam a házba, majd hirtelen torpantam meg, hogy körbenézzek, nagy levegőket véve.
- Derek? - kérdeztem és magam is meglepődtem, hogy milyen gyenge és elhaló a hangom. - Derek! - szóltam hangosabbam, mire kezemet jobb bordáimra tettem és összegörnyedtem. Iszonyatosan fájt. Egyszerre égetett és nyomott, egyszerre kaptam kevés mégis túl sok levegőt. Nem tudtam mi van és megijedtem. Szívverésem felgyorsult így a földre feküdtem magzat pózban. Így ment ez már 4 hónapja, ha sokat futottam. Apuval azt hittük asztma, mert még sosem fájt így. Nem volt itt senki, aki segíteni tudott volna. Egyedül fogok meghalni. Gondoltam. Egyedül, de legalább Derek házában. Hirtelen egy erős kar ölelt át és húzott maga fele. Mélyen beszívtam az illatot, ezzel fájdalmat okozva magamnak, de legalább tudtam, hogy ő az. Pár perc múlva megnyugodtam és magzatpózból kibontakozva átöleltem Dereket. Visszaölelt. Erős karjai, gyengéden fonódtak össze hátamon, míg én erősen szorítottam magamhoz. Derek elhúzódott tőlem és a szemembe nézett.
- Orvos. Most. - bólintottam egyet. - Szállj be a kocsiba. Elviszlek. - elmosolyodott. Ritkán mosolygott, de amikor igen azt szerettem. Beszálltunk a kocsiba és 10 perc alatt ott is voltunk.
>Beacon Hills Memorial<. Olvastam le a feliratot a nagy épületről. Beléptünk és a recepcióhoz mentünk, ahol egy harmicas, fekete, göndör hajú nő állt.
- Derek mi történt? - pillantott egy pillanatra rám a nő, de szemét le sem vette Derekről, majd mindketten rám néztek. - Stella? Stella Brooklynne? - kérdezte a nő.
- Stell. - javítottam ki mosolyogva és kezet ráztam vele.
- Melissa. McCall. Scott anyja. - mosolyogott.
- Örülök, hogy megismerhetem. - Derek köhintett egyet, mire vettem az adást. - Derekhez futottam, majd mikor odaértem iszonyatosan kezdett el itt fájni - helyeztem tenyerem az érintett területre óvatosan. - Így megy ez négy hónapja, de nem fájt még így. Melissa aggódóan nézett rám, majd bekísért a röntgenhez. Igen, tudom, először a vizsgálóba kellett volna vinnie de nem tette. Miután megröntgenezett vért is vett őlem majd kimentünk és felfeküdtem egy korházi ágyra, már a köntöst is rám adták. Pár perc múlva Derek is megérkezett, leült mellém és bekapcsolta a TV-t, de nem kötött le a film. Ujjaimmal idegesen doboltam az ágy hideg, vaskapaszkodóján, de arcomon csak ijedtég és zavarodottság látszódott. Mi van, ha a tüdőmmel van baj? És ha eltörött a bordám? Mi történik velem? A kérdések csak cikáztak a fejemben, és gondolom ezt megérezte Derek, és egy pillanat alatt az ő - enyémhez képest - hatalmas keze borította az enyémet. Megszorítottam a kezét és felpillantottam. Melissa aggódva jött be.
- Sziasztok. Stell történt veled valami baleset 4-5 hónapja esetleg? - értetlen fejet vágtam, de válaszoltam.
- Körülbelül 4 és fél hónapja leestem a gyűrűről. Éppen az átfordulást gyakoroltam és leestem. De nem értem mi köze ennek a... - abbahagytam a mondatot, mert leesett. - Eltört a bordám? - kérdeztem a sírás határán állva. Melissa bólintott.
- És... - kezdte hezitálva - A véredből csinált toxikológia kimutatta, hogy a véredben, hát közismertebb nevén, partydrog volt. Miért?