Smart ass H.S. /Hun./ Bef.

Smart ass 30

-Nézd milyen gyönyörű!-Lökdösött meg a mellettem ülő Ashley miközben az ablakon kívülre mutatott ahol a Nap gyönyörűen megvilágította a felhőket. Nos,igen. Mint kiderült rajtam és Ash-on kívül a baráti társaságunkból mindenki Angliából jött. Elég érdekes.

-Ühüm,szép.-Valóban az volt,de nem kötött le. A gondolataim ezerrel pörögtek ahogyan Harry a szájához emelte a kézfejemet és kezdett nyomni arra pár nedves puszit.

-Mi a baj?-Súgta a fülembe mély hangon amitől liba bőr jelentkezett az egész testemen. Zöld íriszei aggodalmasan pásztázta közelről az arcomat. A tudat,hogy érdeklem őt jobban boldoggá tett a kelleténél. A gesztusai nyíltan mutatták,hogy bármit megtenne értem,úgy mint én érte. Akár az életemen keresztül. Ha ő nincs jól akkor én sem. Ha rám mosolyog azonnal szebb lesz minden. Képes megmutatni a sötét alagút végén a fényt mikor minden a feje tetejére borul. Olyasmi plusszal fényezi a mindennapjaimat amit csak ő képes nyújtani,rajta kívül senki más. A négy hónapos ismeretségünk alatt annyi mindent történt velünk. Jó és rossz egyaránt. Talán ezért igénylejük ennyire a másikat.

-Semmi.-Mosolyogtam rá mire közelebb hajolt és kezdett lassan csókolni. Szemeim egyből lecsukódtak,az éltető szívem hevesebben kezdett dobogni a türelmes oldala láttán. Ritkán viszonyul így hozzám,ezért ilyenkor csak a pillanatnak élek és élvezem ahogyan a nyelvével egyáltalán nem akaratosan kezdi masszírozni az enyémet. És abban a pillanatban döbbentem rá valamire. Szeretem őt. Minden hibájával együtt. A gondolat,hogy el kéne váljak tőle fájdalmasan hasított belém. Mellette élőnek érzem magam,nem úgy mint mint évekkel ezelőtt. Amíg nem ismertem sosem gondoltam volna,hogy az életnek van szép oldalai,mármint úgy,hogy ezt egy ember adja nekem. Eddig úgy bolyongtam a nagyvilágban mint aki csak magához akart vonzani valakit aki kiegészíti. Megtaláltam volna? Vajon ő hogy érez irántam? Egy biztos: ezelőtt senki sem váltott ki belőlem olyan érzelmeket mint ő. Képes volt felgyújtani bennem a vágyat,szeretetet,törődést,mérget s szomorúságot.

-Harry...-Húzódtam le tőle mialatt az arcomba hulló tincseimet tűrte ki mosolygós arckifejezéssel. Szólásra nyitottam az ajkaimat de egyetlen hang sem jött ki a torkomon. Itt lenne a megfelelő idő és a helyszín,hogy elmondjam neki az érzéseimet amiket csak most fedeztem fel? Kétségtelenül nem.

-H-hoznál nekem vizet,kérlek?-Egyáltalán nem voltam szomjas. De még nem álltam készen a reakciójára mit váltanék ki belőle a vallomásommal. Amire egyenlőre egyáltalán nem volt semmi bátorságom,hogy megosszam vele.

-Persze,egy pillanat.-Pattant fel mellőlem. Kihasználva azt a kis idő alatt míg nem volt a közelemben hunytam le a szemeimet hevesen lélegezve. Az érzelmeim sajátos vihart indítottak. Hasogatva ordították a két -féle ellenérvet,mentsem magam tőle vagy azt hogy ugorjak az ölébe és el se engedjem. Tisztában voltam azzal,néha nincs teljesen képbe a tetteivel. Mint amikor az egyik kisebb veszekedésünk alatt annyira megszorította a csuklómat,napokig kellett sminkel fednem,hogy ne látszódjanak a kék-lila zúzódások amit okozott. Mindezek ellenére tudtam,hogy szándékosan sosem okozna nekem rosszat.

-Liv,minden oké?-Lou magas hangjára nyitottam ki lassú mozdulattal a szemhéjaimat. Szerencsére a többiek semmit sem vettek észre Louison és Eleanoron kívül. H legjobb barátjának kiönteni a lelkemet egyenes út ahhoz,hogy eljusson hozzá. Ez ugyan az mintha El-nek mondtam volna el,egyből tovább terjedt volna a 'hír'. Jobb ha először magamban rendezek mindent,és azt követően kell ezt megbeszélnem vele.

-Igen,csak...Fáradt vagyok.-Bólogattam a fejemmel meggyőzés gyanánt,de nem láttam rajtuk azt,hogy hisznek nekem. Tág fogalomban tényleg fáradt voltam,szóval ez nem számít füllentésnek. Ugye?