Smart ass H.S. /Hun./ Bef.

Smart ass 27

-Megyek felöltöztetem Olivert.- Mondtam neki fojtott hangon majd kerültem ki gyors mozdulattal és rohantam fel a lépcsőn. Akaratos mozdulattal dörzsöltem meg a szemeimet miközben magamra erőltettem egy mosolyt és úgy léptem be a gyerek szobába. Azonnal felém kapta a mély kék tekintetét ami dettó ugyan úgy nézett ki mint az enyém.

-Helló-belló!-Integettem neki felé lépkedve. A piros babzsák fotelbe mellé ugrottam ezzel rosszaságtól csengő nevetésre késztetve őt.

-Tudod...Harry nagyon vicces.-Szólalt meg hirtelen ahogyan mindketten a tv-ben lévő mesét néztük. Gombóccal a torkomban sütöttem le a tekintetem s szenteltem teljes figyelmemet rá.

-Csak ő hallgatott meg a szuper erőmről és hitt nekem,senki más!-Bökött meg durcásan felhúzott pisze orrával.

-Tényleg?-Fordultam felé teljesen felső törzsemmel érdeklődve.

-Ühüm. És azt is mondta,hogy neked is van szuper erőd! Azt mondta,megmentetted őt,szóval tőled örököltem!-Tartotta kis tenyerét pacsira amibe ledöbbenten csaptam bele. Pár másodpercig csukva tartottam a szemeimet a gondolataim viharos vágtája közt miközben a szívem gyors dörömbölését próbáltam vissza állítani a normális tempóra. Az összes akaratomat össze szedve fújtam ki a levegőt amit eddig a tüdőmben tartogattam.

-Akkor megmutatjuk neki a várost?-Mosolyogtam a kisfiúra akinek a haja zselétől meredezve ágaskodott az ég felé Harry jóvoltából.

-Igen!-Sikított fel. A szerkénye elé lépve kaptam ki pár melegebb ruhát amit segítettem feladni rá.

-Mi történt? Elestél?-Simítottam végig a bordája mentén lévő kék-lila foltokat. Azonnal elkomorult és bólintott korához nem illő komolysággal.

-Oliver!-Rivalltam rá semmit tűrően,ám még sem tudtam belőle kiszedni semmi információt. Igen,ezek lehetnek esési sérülések,de hogyan? Le esett volna a lépcsőn? Ha ez történt volna akkor miért nincsenek rajta sebek csak mély,bőr alatti zúzódások? Ez valamiért bosszantotta a csőrömet. Abban a pillanatban amikor a zoknikat is felhúztam a lábára sprintelt el a közelemből Harry és Lokie után kiáltozva. Remek... Gondterhelten battyogtam át a saját szobámba és vettem magamra a gönceimet. A tükörképem még saját magamat is megrémisztette. Oh,annyira kellemetlen,hogy Harry ilyen széna kazal hajjal és karikás szemekkel látott... Át rohanva a fürdőbe mosakodtam meg majd kentem az arcomra az élet mentő natúr sminket. A hajammal nem sok mindent tudtam kezdeni,ezért össze-vissza kontyba össze fogtam a fejem tetejére. Egy kis parfüm után mentem le a konyhába ahol a két fiú beszélgetett. H egyből felém nézett mikor eléjük léptem. Zöld tekintetében sok érzelem kavargott.

-Uhm...Hozom Lokiet,egy pillanat és mehetünk.-Makogtam zavaromban. Pórázzal a kezemben futkostam a kutya után aki olyan játékot játszott velem amihez jelenleg nem volt kedvem,sem türelmem.

-Lokie,gyerünk már!-Rogytam le a földre gondterhelten. Erre azonnal felém csattogott és engedte magára adni a pórázt.

-Köszönöm,ügyes vagy!-Dicsértem meg a fejünket egymásénak döntve úgy ahogy éveken át csináltuk. Immáron jobb kedvvel sétáltunk vissza a nappaliba ahol már kabátban várakoztak ránk. Csizmáimba és a kabátomba fél pillanat alatt belebújtam majd léptünk ki a hideg levegőre a házból. Miután együtt beültettük a hátsó ülésre Olit és a hozzá tartozó szőrmókot mindketten becsusszantunk a kocsiba. Éreztem magamon a tekintetét,de ezúttal nem bírtam vissza nézni rá. Haragudtam rá. Feltépte a régi sebeket amiket egyébként ő okozott,akaratom ellenére féltem tőle. Újra. Viszont az öcsém szavai erős ellenérvek voltak... Fújtatva nézett el rólam majd indította be a kocsi motorját.