Smart ass H.S. /Hun./ Bef.

Smart ass 26

-Hát,ezért mert olyan...Boldognak tűnsz.

-Még jó! Veled lehetek egész hétvégén.-Ejtett felém egy csintalan pillantást. A szavai hallatán a szívem majdnem kiugrott a mellkasomból. Bal kezemmel az ő combjához merészkedtem és simítottam végig az izmoktól kemény területen.

-Mhh,még egy ici-picit feljebb!-Dugta kissé ki a nyelvét a koncentrációja közepette. Ha feljebb simogattam volna akkor már rég nem a combjáról lenne szó.

-Harry!-Szóltam rá lányos zavaromban magasra felszökő hanggal ezzel hangos nevetésre késztetve őt ami belengte azt a pár centis területet ahol voltunk.

-Most mi van? Már úgy is hozzád é...

-Nem kéne folytatni!-Morogtam teljesen vörös fejjel. Mintha csak ezúttal is az égiek küldtek volna valamit,hogy kimentsen a kínos pillanatomból a rádióból halkan még ismerősen csengő gitár szóló azonnal felkeltette a figyelmem és H halk dúdolgatása.

-Adhatok rá hangot?

-Simán!-Kacsintott rám fél szemmel. Tökéletesen egyszerre csatlakoztunk be a refrénbe:

We're the kids in America
Everybody live for the music-go-round

Bright lights the music gets faster
Look boy, don't check on your watch
Not another glance
I'm not leaving now, honey not a chance
Hot-shot, give me no problems
Much later baby you'll be saying never mind
You know life is cruel, life is never kind

Kind hearts don't make a new story
Kind hearts don't grab any glory

(The Muffs - "Kids in America")

Fejeztük be hangosan énekelve az ülésünkben továbbra is ugrálva. Egymásra nézve zajosan elnevettük magunkat,mikor rá jöttünk mennyire vicces volt amit az elmúlt három percben műveltünk.

-Nem gondoltam volna,hogy ismered.-Tette hozzá futólag somolyogva.

-Több mindent ismerek,mint te azt gondolnád!-Nevettem fel újból felszabadultan. A hátra maradt három és fél óra hosszában beszélgettünk vagy az én esetemben szundítottam pár percet. Más mellett nem igazán merem lehunyni a szemem út közben,de Harryben tökéletesen megbíztam. Nem is volt olyan hosszú az út mellette mint számítottam. Mintha maximum 60 perc telt volna el mikor a házunkhoz lassan kanyarodott be ahol a szüleim a kocsijuk előtt állva beszélgettek hevesen valamiről. Miután Harry leparkolt át siettem az oldalára és indultunk meg a felnőttek felé. A mellettem sétáló fiú arcán tisztán láttam a kis zavarát amit kimondottan aranyosnak találtam. Amikor a hüvelyk-ujjammal elkezdtem cirógatni a kézfejét nyugtató féloldalas vigyort villantott rám.

-Sziasztok!-Értünk oda hozzájuk. Anya látványos reakciója döbbentő volt. Szinte láttam a szemeiben a csillogást ahogy az én Harrymre nézett. És ezzel tökéletes tisztába volt H is ahogyan döbbenten sütötte le a tekintetét,pedig ez nála hatalmas dolognak számít.

-Szóval te lennél az a bizonyos Harry Styles?-Mérte végig tetőtől-talpig. Ezt nem anyai óvásból tette,nyilvánvaló volt... És ez nem tetszett.

-Örvendek Hölgyem!-Küldött felé fél pillanatra mosoly felét majd apával kezelt le és kezdtek beszélgetni.

-Jó választás kicsim,végre benőtt a fejed lágya! Jó az ágyban?-Az állam a földet verte. Több mint másfél hónapja nem találkoztunk -bár,ha vissza gondolok akkor sem volt valami fényes az elválásunk- és ezt kérdezi egyből. Nem értettem miért akarja ezt tudni,és miért nem a hogylétemről kérdez. Könyörgöm,semmi köze nincs hozzá milyen az ágyban!