Smart ass H.S. /Hun./ Bef.

Smart ass 20

-Igen,ideje lenne magyarázatot adnod,miért tettél rám egy kalappal aztán miért tűntél el több mint egy hétre. Egyetlen szó nélkül!-Villant rám kék szemeivel csalódottan egyben mérgesen ami tudatta velem: szörnyű barát vagyok.

-Gyere a parkba ma tanítás után.-Itt volt a rövid beszélgetésünk befejezése,mindketten belemerültünk az irodalom világában. Óra végén szó nélkül pattant fel mellőlem ami által mintha kést szúrt volna a szívem feletti részére akarata ellenére. Hogy hanyagolhattam el ennyire őt? A lelkiismeret-furdalás csak úgy emésztett belülről. Lehajtott fejjel indultam meg a következő előadásomra aztán az azt követőre addig míg el nem érkeztem az utolsó előttire. A szívem a nyakamba ugrott mikor megpillantottam Harryt ahogyan feszes háttal siet le gyors léptekkel a lépcsőn. Testén teljesen fekete és szűk ruházat volt,viszonylag rövidnek számító barna,göndör haját kissé feltupírozta,oldalról az arcába fésülte szokásához híven. A látványától izgatott mosoly terült szét a profilomon és már éppen indultam meg felé ha nem állított volna meg egy Ír akcentussal rendelkező hang:

-Bébi!- Pillanatnyi csalódottságomban összébb húztam a szemeimet és tartottam a tüdőmben pár másodpercig a levegőt majd fordultam hátra a sarkaimon ezzel végleg elvesztve Harryt a látókörömből.

-Szia Niall!-Intettem az immáron előttem álló barna (?) hajú fiúnak. Ez a hajszín elsőre ismeretlen volt,de pillanatok alatt hozzá szoktam. Kifejezetten kiemelte kék szemeinek állandó boldog csillogását.

-Milyen kis vékony vagy!Eszel te rendesen?-Ragadott meg karomnál fogva és kezdett ölelgetni. És ekkor tudatosult bennem az,hogy az elmúlt hetekben egyáltalán nem foglalkoztam Niallel sem,pedig ha jól emlékszem ígértem neki egy találkozót...

-Uhm...Tudod,én sajnálom a múltkorit,hogy nem tudtunk találkozni...-Kezdtem rágcsálni az alsó ajkamat szégyenemben. Hirtelen az az érzés villant be mikor Harry harapdálta azokat játékosan morgolódva. Próbálva erről elterelni a gondolataimat szenteltem a figyelmem a nekem magyarázó fiúra.

-Semmi,azóta minden megoldódott.-Vont vállat lazán kis mosoly kíséretével.

- Oh,ezt örömmel hallom!

-És veled mizu? Hallom Harryvel voltál nászhéten Párizsban.-Kezdte húzogatni a szemöldökét fel-le kaján vigyorral megpecsételve a szavai alatt bújó huncut értelmet.

-Ez iskolai utazás volt.-Kezdtem el hevesen tiltakozni elvörösödve amin szabadon elnevette magát.

-Nincs ezzel semmi baj,Bébi!-Kacsintott rám. Nem is gondoltam volna,hogy ennyire félre lehetett érteni a Franciaországi utunkat Harryvel.

-Jól áll a barna haj!-Tereltem az előző témát olyan nagy ívben amilyenben csak tudtam,látszólag sikeresen.

-Huh,végre valaki nem azzal jön 'hol van a szőke herceg Niall'?-Változtatta nőiesen nyávogóssá a hangját ezzel nevetésre késztetve engem. A mellkasára böktem a mutató ujjammal és szólásra nyitottam a számat:

-Barna herceg Niall,örülök,hogy találkoztunk!-Búcsúztam el a szórakozott fiútól aki búcsú szóként gyors csókot nyomott az arcom oldalára. Megkönnyebbültem,hogy legalább ő nem érez felém haragot Fizzyvel ellentétben. A következő előadásomra menet a népes tömeget pásztáztam de sehol sem láttam meg újra Harryt,akinek a közelsége nem ártott volna. Nem is tudom,kissé nyugtalanság kerített hatalmába... Ez biztosan az miatt van,hogy napokig non-stop egymás társaságában fürdőztünk. Mintha hiány érzet alakult volna bennem még attól is ahogyan a nevét megemlítem magamban. Nem tudom,ezt negatív vagy pozitív érzésként éljem meg... Kilépve az egyetem kapuján pályáztam meg egyenesen a parkhoz vezető legrövidebb utat. Tíz perc várakozás után már vettem volna elő a telefonomat de abban a pillanatban érkezett meg Felicité.