Smart ass H.S. /Hun./ Bef.

Smart ass 19

-Ha nem szeretnél akkor nem kell erről beszélned.-Kezdtem birizgálni a V nyakú pólójából kiálló cérnaszálat.

-Nem,jól van ez így. Szóval igen... Van egy nővérem Gemma és egy öcsém Marcell. Az utóbbival sosem jöttem ki igazán jól. Idegesítő és folyton okoskodik. Bár,Gem is ilyen,de ő azért tud jó arc lenni ha akar. Visszatérve a szüleimre...Amióta az eszemet tudom mindig is apás voltam. Ő volt a példaképem,az ember akit hősként láttam,mint minden kisfiú az apját. Micsoda szánalmas tévhitek. Talán ott változtam meg amikor... Mikor azokat a szörnyű dolgokat tette anyával. És Gemmával. Ott borult el igazán az agyam mikor Gemma iskolából kék-lila foltokkal jött haza. Tisztában voltam azzal,hogy Des,az apánk tette ezt vele. Visszagondolva gondolkozni sem tudtam. Szó nélkül elrohantam a lepusztult házához és ájulásig vertem. A saját apámat... Életem legnagyobb csalódása a saját apám....-Fújta ki remegve a levegőt majd látszólag rendezte az érzelmeit és folytatta tovább pár másodperccel később:

-Aztán felfújt a rendőröknek. A tizenhat éves,vér szerinti fiát! Két napon keresztül a penésztől rohadó,hideg szobában kellett lennem előzetesben. Miután kijöttem a börtönből Anyám már nem úgy tekintett rám mint előtte. Mintha félt volna tőlem. Rettegés csillant meg a szemeiben minden egyes alkalommal mikor kicsit idegesen is lettem. Nem tudom mi fájt jobban... Az,hogy próbálta leplezni előttem hozzáteszem sikertelenül vagy hogy egyáltalán ezt érezte... Onnantól kezdve az emberek többsége tartott tőlem ahogyan terjedtek rólam a hírek,amiknek a fele sem volt igaz. Az iskolában még az akkori barátaim is messziről kerültek,a tanárok sem szívesen vitatkoztak velem úgy mint korábban. Egyedül Marcell viselkedett velem úgy mint előtte tette. Hmm... Mindezek hatul ütőjeként a tanulásba menekültem,és tessék! Itt vagyok saját magam munkájából,ösztöndíjasként.-Nevette el magát erőltetetten ezáltal a mellkasa csak úgy remegett az érintésem alatt. Minden egyes szava egyre közelebb vonzott hozzá. Ő magához. Szörnyű volt hallani min ment át tinédzser korában,ez nem kellett volna megtörténnie vele. Szinte láttam a szemeim előtt a fiatal,elveszett Harrynek néma vészkiáltását amit senki sem hallott meg,sokkal inkább hátat fordítottak neki. Még a saját anyukája is. Nem érdemelt volna ilyen sorsot. Mint ahogyan senki sem. A múltja hallatán boldoggá akartam őt tenni. El akartam vele feledtetni minden rosszat amit valaha is érzett. És csak jót adni neki,amennyire képes vagyok.

-Félsz tőlem?-Törte meg a csendet rekedt hangjával ami közénk állt míg feldolgoztam a szavait.

-Nem.

Tudtam,Ő az akit elfogadok,minden hátsó szándék nélkül. Ha valami csoda folytán visszamehetnék az időben nem gondolnék róla semmilyen negatívumot bárhogyan is viselkedett velem eleinte. Felhúzódva a könyököm által egyenesen így az arcával egy vonalba kerültem. Ez alkalommal is éreztem magamon a lélegzet vételét a mai nap folyamán -már ha nem múlt el éjfél- amihez egykönnyen hozzá tudnék szokni. A szemeimbe nézett kérdőn,de ez alkalommal egy cseppnyi habozás sem volt bennem. Nem vagyok abban biztos melyikőnk hajolt előrébb és kezdeményezte a csókot. Életem első csókját,amit mindig olyan elkötelezetten tartogattam a megfelelő emberre és helyszínre. Hát most is volt az idő. Az ajkai puhák volták és kellemes minden egyes alkalommal mikor újra és újra csókkal hintette be a számat. Mindig is tartottam az elsőtől,de ösztönből jött minden megnyilvánulásom felé. Érdes ujjai érintése a derekamon és szája nedvessége új világba repített. Ismeretlen,erős érzelmeket tápláló világba. A gerincem aljából eredve mintha áramütések cikáztak volna szanaszét a lényem minden egyes porcikája felé. Ez alkalommal értékelni tudtam az irányító gesztusait. Vezetett mikor úgy éreztem a sok érzelemtől ami elöntötte a fejem búbjától a lábujjaimig sokkot kaptam volna. Lihegve elhúzódtunk egymástól miközben mindketten halkan még is boldogan elnevettük magunkat. Nem zavart,hogy már levegőhiányban szenvedtem ezáltal kissé szédültem. Többet és többet kívántam az ajkaiból már ha ez egyáltalán lehetséges lenne. Türelmes volt velem míg nem szereztem általa rutint. Ezt nagyon nagyra értékeltem benne.