Smart ass H.S. /Hun./ Bef.

Smart ass 18

-Oliva,csak egy szekrény van.-A jelenbe Harry rekedt hangja rántott vissza. Komótos mozdulattal hátrafordulva hozzá jelent meg előttem a látvány ahogyan felhúzott lábakkal ül a szanaszét dobált ruhai közt.

-Hát veled mi történt?-Akaratom ellenére is elnevettem magam hitetlenkedve a szám elé kapott kézzel. Az előbb a szobában még minden csillogott-villogott most pedig mintha hurrikánt tört volna ki.

-Elejtettem a bőröndöt.-Vont vállat értetlen arckifejezéssel.

-Értem.-Guggoltam mellé és kezdtem összehajtogatni a pólóit külön kupacban. Amióta az eszemet tudom irritált a kupi és mellesleg imádtam hajtogatni. Furcsa szokásnak tűnhet.

-Te még is mit csinálsz?!-Fonta az ujjai köré a csuklómat talán túl szorosan is,az ezáltal keletkezett minimális fájdalmat könnyen tudtam palástolni. Tudtam,nem szándékosan csinálja,ennyire már kiismertem az utóbbi vele eltöltött időben.

-Minél gyorsabban végzünk annál hamarabb mehetünk várost nézni.-Húztam ki a kezem a szorításából. A következő pillanatban egyszerre hajoltunk előre így az arcunkat alig választotta el pár centiméter. Szinte éreztem a mentolos leheletét a bőrömön. Remegve kifújva a levegőt néztem a szemeibe amikkel a számat pásztázta. Kérdőn felvont szemöldökkel biccentett,viszont a sokktól kialakult bénaságtól nem tudtam semmilyen reakciót mutatni. Lassú mozdulattal kezdett közeledni a fejével az enyémhez addig míg a szánk éppen hogy összeért. Szinte már éreztem őt. Minden egyes lélegzet vételét,szíve ritmusos dobbanását. Magamba tartva mindent erősen leszorítva a szemeimet vártam rá. Nem mertem rá nézni,nem is értem miért. Saját magamat is meglepve akartam,hogy közeledjen még jobban. Hatalmas döbbenetemre éreztem ahogyan előrébb hajol és puszit nyom az arcom baloldalára.

-Menjünk,fedezzük fel a környéket.-Súgta dörmögve miközben a fülem mögé tűrte az egyik kusza hosszú tincsemet. Kábultan meredtem magam elé ahogyan próbáltam feldolgozni az előbbi történteket. A tükörbe nem volt merszem nézni. Nem tudom,hogyan láttam volna magam. Mit gondolnék...Habogva vettem magamra a fürdőszobában a ruháimat miközben az agyam ezerrel pörgött. Ez hogyan történhetett meg... A nap további részében igazán kellemetlenül éreztem magam a közelében. De ő sem viszonyult úgy hozzám mint előtte tette. Nem borzolta össze a hajam és nem viccelt folyamatosan ki. Mintha teljesen a gondolataiba szállt volna. Mint ahogyan én is tettem. Mindhiába küzdöttem egyáltalán nem fogott meg Párizs ami egyébként gyönyörűnek bizonyult. Ha valaki számon kérné,hol is voltam a mai nap folyamán nem tudnék rá választ adni. Este felé lehetett mikor vissza toppantunk a hotelbe. Bármennyire is próbáltuk megmagyarázni a portán,hogy valamilyen félreértés történhetett következtetve abból,hogy egy szobán sőt egy ágyon kell osztoznunk,állták a sarat azt kandálva : 'Ez így lett lefoglalva!' Látva a helyzetünket elfogadtuk azt amit nyújtani tudnak. Még mindig rózsásabb mintha a Francia egyetemihez tartozó kollégiumba tettek volna minket idegenek mellé. Harryt magam mögött hagyva indultam meg a tiszta ruháimmal és fehérneművel a fürdőbe. A hatalmas kád láttál a testem azonnal forró víz után kiáltott,amit meg is adtam magamnak. Mikor már majdnem elaludtam a relaxációm közepette dülöngélve lépdeltem be a szobába amiben már nem volt jelen Harry. Az álmosság teljes mértékben elködösítette az agyam minden zugát így fához hasonlító mozdulattal dőltem le az ágyra és aludtam el pillanatokon belül,Harry nélkül.

-

Harry szemszöge:

Én még is mi a francot gondoltam?! Nekem teljesen elment a józan eszem! Nem árthatok neki ennél többet én is... A picsába,nem jött jókor ez a Francia utazás,ráadásul egy ágyon is kell aludjak vele. Nem tölthetnék vele ennyi időt,sőt semennyit! Nem lehetek önző,nem mérgezhetem tovább őt. Legszívesebben eltaszítanám magamtól de eközben védelmezni is akár az életemen át. Mert tudtam,egy telefonhívás és vége szakad a kialakult tündérmesének. Ezért kell őt minél hamarabb jó útra térítenem és szakítanom meg vele minden kapcsolatot. Csakhogy ez rohadt nehéz figyelembe véve,hogy én is csak emberből vagyok. Rossz emberből akit vonz a jó. És a jót is vonzza a rossz,ha tagadja ha nem. Talán azért is,mert titkon reméltem,sőt még most is remélem Ő segít nekem és kiszakít a mocskos életmódomból. Ő az én angyalkám a tudata nélkül. Rengeteget segített rajtam egyetlen mosolyával,amit mostanában nem igazán mutat meg legnagyobb bánatomra. És a tudat,hogy eddig nem is tettem őt boldoggá idegessé tesz. Azt akartam,ragyogjon a boldogságtól amit én okoztam neki. Az ismeretségünk elején ki gondolta volna,hogy így fogok tanakodni egy lányról akinek mindegy egyes mozdulata irritált. Utáltam az arcán kiülő kislányos bájt,az okosságát és nem utolsósorban a kis félelmet szemeibe amikor rám nézett. Most pedig...Áhh! A reggeli történtek mikor olyan ügyetlenül leejtettem azt az átkozott bőröndöt annyira néztem őt,lassacskán ki idegel. Látszott,mintha teljesen már világba lenne merülve ahogyan szürcsölgette a kávéját és csak bámult a semmibe. És amikor olyan ártatlanul kezdte hajtogatni a ruháimat kevés kellett ahhoz,hogy ne mosolyogjak folyton. A tudat,hogy azokhoz az anyagokhoz ért ami rajtam volt betegesen jó érzés volt. És aztán amikor annyira,de annyira közel voltam ahhoz,hogy végre magaménak tudjam a kívánatos ajkait az agyam őrjöngött. A jó és a rossz csatázott ezzel riasztóhoz hasonlóan kezdett fájdalmasan lüktetni a fejem. De nem tettem meg. Nem bírtam megtenni vele... Az élet ellenem van,ez elég nyilvánvaló.

Ahogyan ülök és nézek ki a fejemből ebben a puccos hotel szobában és a párnájának az illatát szaglászva úgy éreztem a falak rohamosan közelednek felém. Mikor megérkeztünk a hotelbe egyből a fürdőbe rohant,indok nélkül. Talán azért mert menekülni akart előlem,amit meg is értek. A majdnem csók után teljesen hidegen viselkedett felém. Csak akkor mert rám nézni amikor elfordultam így azt hitte nem látom. Pedig láttam. Ennyire nem akarta volna azt a csókot? Ennyire nem akart engem? A fojtogató gondolataim és a szobában lézengő Olivia jellegzetes virág illata elől menekülve indultam meg a hideg,ismeretlen utcákon valamerre. Nagyon remélem,vissza találok a hotelhez. Hirtelenjében anyukám mosolygós arcra jelent meg a lelki szemeim előtt. Talán fel kéne hívnom... De minek,teljesen értelmetlen! Ott van neki Marcell,biztos vagyok benne,nem hiányzom neki. A kabátom zsebébe bújtattam a kezeim és kezdtem tördelni az ujjperceimet. Nem is tudom hogyan,de hosszú percekkel később az Eiffel-toronynál kötöttem ki ezzel ma már másodjára. Nem értem mit vannak úgy oda az emberek egy toronyért ebbe bele értve Oliviát...Nem,nem és nem! Nem gondolhatok rá! Helyet foglalva az egyik hideg fém padon kezdtem bámulni az előttem lévő ég meszelő tornyot. Így nézve talán még is szép,ahogyan ki van világítva. A következő pillanatban éreztem ahogyan a farzsebembe megrezzen a telefonom. Morogva tápászkodtam kissé fel és vettem elő a készüléket. Louis neve villogott a képernyőn. Felvont szemöldökkel indítottam hívást és várakoztam miközben a jobb lábamat remegtettem ezzel levezetve magamból az állandó idegeskedésemet.

'Harold,miért nem hívtál?!'-Hallottam meg Louis számon kérő magas hangját amivel általában szívatni szoktam ezzel az őrületbe kergetve őt. Bár ez is volt minden egyes alkalommal a célom.

'Neked is szia Lou!'-Nevettem fel halkan miközben kitűrtem a homlokomba hulló tincset.

'El nem tudod képzelni mi történt ma!'-Kezdett el fecsegni szokáshoz híven rengeteg káromkodással megpecsételve.

'Egyébként az egyetemen Nadine kicsapta a hisztit,mert nem talált téged...és Olivát sem.'-Halkult el a mondata végén.

'Figyelj Tommo! Engem az a csaj kurvára nem érdekel,jó dugni ha nem akad más és ha nő hiányom van. Ennyi.'-Vontam vállat még ha ezt ő nem is láthatta.

'Hát,mindenesetre szerintem Nad ezt nem így tudja.'

'Szar mindegy. Jelentkezett azóta...?'-Míg vártam a válaszát magamban tartottam a levegőt addig míg újra nem szólalt meg.

'Nem... Két hét múlva lesz egy kis motor verseny. Péntekig kell leadni a jelentkezéseket.'

'Ott lesz?'

'Harry,te is tudod,ez kibaszottul veszélyes játszma...'

'Louis,válaszolj!'

'Ott.'

'Add le a jelentkezést helyettem.'

Tudtam mi a feladatom. Most megmutathatom annak a szemétnek ki Harry Styles valójában. Akit többé már nem tud uralni. Még ha ennek tudtam,nagyon sok oldala is lehet. Mármint... Mi lesz Oliviával ha nem jutok ki onnan egyben. Ki fog rá vigyázni? Az a lány mágnesként vonzza magához a bajt. Ha másfél hónappal ezelőtt ilyen jelentős -legalább is számomra- motor verseny előtt álltam volna gondolkodás nélkül vágnék bele. De így,hogy szinte tartozom valakihez... Állj,még is mire gondoltam az előbb? Én tartozni valakihez? Beteges gondolat. Nem engedhetem közel magamhoz az én Angyalkámat. Talán erre a kis időre még is... Míg Franciaország bájaiban fürdőzünk. Aztán megpróbálom őt békén hagyni. Érte meg kell nyernem a motorversenyt ezzel földig tiporni azokat a férgeket. Akaratom ellenére is hiány érzetem lett ahogyan csak a nevére gondoltam. Nem is vettem észre,hogy a hoteltől a torony kevesebb mint egy órára van annyira elkalandoztam a gondolataim tengerében. Beérve a meleg és a tőle illatos szobába jól eső borzongás futott végig a gerincem mentén. A helységben csak egy lámpa égett ami megvilágította az én békésen szundító Angyalkámat. Lassan felé lépkedve tisztázódott ki előttem az arcra. Sötét barna haja minden felé terült,rózsaszín ajkai lágyan nyíltak szét. Nem bírtam magamon uralkodni,a hideg ujjbegyemmel végig simítottam az alsó szája mentén. Olyan puha és csókolni való.

-Szép álmokat Baba.-Hajoltam közel hozzá és nyomtam a homlokára hosszú,nedves csókot majd sóhaj kíséretével takargattam be a csíkos pizsamába bújtatott törékeny testét.

Oioiii! Mára nem igazán szándékoztam új részt hozni,DE mivel nőnap van ennyit megérdemel mindenki! Boldog Nőnapot,remélem tetszik a rész.  E.x