Smart ass H.S. /Hun./ Bef.

Smart ass 12

Mikor meghajoltak a végén a szereplők állva tapsoltam meg őket. Soha életemben nem láttam még így előadni egy művet. Volt mikor be könnyeztem,nevettem vagy elgondolkoztam a szavaik mögött rejlő igazságon. Drámai volt a színdarab és hatalmas becsülésre való a színészi tehetségük. A közönségen végig néző Esmének intettem egy aprót,mire felvirult az így is piros arca és biccentett a fejével köszönés képen majd újra meghajolt. Mikor a nagy tömeg elvonult megindultam én is annyi különbséggel,hogy Esmé küldetett értem egy sminkes-t annak érdekében,hogy vezessen hátra hozzá. Mikor be értem az öltöző termébe halkan felsikkantott és elém ugrott.

-Hát eljöttél!-Ölelt meg amit szívesen viszonoztam. Nagy mosollyal az arcomon húzódtam el tőle és nyújtottam át neki a virág csokort amit neki hoztam.

-Megígértem,tessék!-A világos rózsaszínben pompázó tulipánok láttán mosoly terült szét az arcán miközben az orrához emelt és kezdte szagolgatni.

- Nagyon ügyesek voltatok,a következő fellépéseteken is itt a helyem!-Néztem rá játékosan össze szűkített szemekkel amin jó kedvűen felnevetett.

-Nagyon szépen köszönöm,de nem kellett volna a virág.-Mosolyodott el szerényen fél pillanatra majd az asztalra helyezte a többi virág tömeg mellé amit tőlem kapott.

-Gyönyörű volt minden egyes perc,imádtam!-Tapsikoltam párat bizonyítékként amin csilingelő hangon fel kacagott.

-Örülök hogy tetszett! Bele adtam apait-anyait!-Simított végig drámaian a homlokán mire halkan kuncogni kezdtem rajta és kezdtük meg a fél órás beszélgetésünket majd újra taxit hívtam és indultam vissza a kollégium felé. Még egy alapos ellenőrzés után át öltöztem olyas fajta ruhákba amiben kényelmes több mint négy óra hosszát végig utazni. Mikor késznek nyilvánítottam magam elindultam a közeli buszmegállóra ám de előttem ment el a járat ami nekem kellett volna. Milyen szerencse,hogy készültem az ilyen esetekre,így elindultam a fél órára lévő buszmegállóba amit nem szívesen tettem mert egyre inkább fáztam és kezdett sötétedni. Mindezek ellenére nem engedtem,hogy bármi is elrontsa a kedvemet. Most először látogatok haza azóta mióta az egyetemen tanulok. Mikor megpillantottam a busz megállót felszabadultan felsóhajtottam és lassabb tempóban indultam meg felé. Ám miután megnéztem a menetrendet azt hittem helyben sírva fakadok. A következő járat akkor indul mint a vonatom ami több mint négy mérföldre van. Elfogadva azt,hogy nem jutok haza le ültem a legközelebbi padra és beletúrtam két kézzel a hajamba tehetetlenségemben. A torkomba megjelent a bizonyos csomó és a szemeimből némám kezdet folyni a könnyek. Már éppen azon voltam,hogy felhívom anyuékat mikor Harry állt meg a velem szemben lévő kereszteződésnél a motorjával. Legnagyobb bánatomra ő is észre vehetett engem,levonva abból hogy lassú tempóba felém gurult nem foglalkozva a mögötte kígyózó autó sorral. Elnéztem róla miközben le állította a motort és az egyik lábát letette a földre biztosítékul. Mikor le vette a bukósisakját feltárult előttem az érdeklődő arca.

-Hát veled meg mi történt?-Mért végig össze ráncolt homlokkal és végleg leszállt a motorjáról majd kérdés nélkül mellém ült.

-Semmi...-Szipogtam miközben a szemem alól töröltem le a szempilla spirál által feketévé vált könnyeket.

-Ha nem történt volna semmi akkor nem ülnél itt sírva.- Az arcára vezettem a tekintetem amin nem látszott semmilyen gúny csak érdeklődés. A balos erdő zöld szeme alatt kékes-sárgás folt helyezkedett el amit valószínűleg a verekedésben szerezhetett. Mielőtt túl sokáig bámultam volna szólásra nyitottam az ajkaimat:

-Úgy volt,hogy haza megyek a hétvégére...Aztán le késtem a buszt ami a vasúthoz vitt volna,szóval ez történt.-Remegett meg az alsó ajkam és újabb néma könny áradat indult meg a szemeimből.