Don't look back, live your life

33. rész: A gyerektolvaj

Annál is nagyobb szarban voltunk, mint azt előtte gondoltam. A hír elárasztotta a világhálót, és a nyomtatott sajtót egyaránt. Természetesen mindenkit érdekelt a nagy rejtély, hogy kinek a gyermekét hordom a szívem alatt, hisz elméletileg három banda tag is esélyes volt az apai címre. Szerintük...
Engem nem is igazán érdekelt volna, hogy pletykálnak, hisz mi tudtuk az igazságot, de ahogy azt a srácok mellett már megtanultam, itt csak és kizárólag a fiúk jó híre számított, ami ezzel a babás gikszerrel kezdett elpárologni. A Modest pedig dühöngött...
- Mégis, hogy a kurva életbe gondoltátok, hogy nem közlitek velünk azt az "aprócska" tényt, hogy valamelyikőtök felcsinálta ezt a kis lotyót?!!
A főnökük hangjába beleremegett az egész iroda, ahová behívattak minket. Niallel és Zaynnel a kanapén foglaltunk helyet, míg Lou és Liam a karosszékeket választották. Egyedül Harry maradt állva, mögöttem, a háttámlát szorítva. Szemek lesütve, ajkak szorosan zárva. Senki sem felelt. Kicsit bántott, hogy egyik fiú sem kelt a védelmembe, de nem hibáztattam őket, hisz magam sem mertem a dühtől izzó szörny szemébe mondani, amit gondoltam.
- Kérdeztem valamit!!! - ordította.
- Ti meg hogy a faszba nem vettétek észre a kilóméteres hasát... ? - dörmögte az orra alatt Harry.
A levegő megfagyott.
- HOGY MONDOD?!!
- JÓL HALLOTTAD!! KONKRÉTAN EGY FÉL GUMILABDA VAN MÁR A HASA HELYÉN, DE TI OLYAN VAKOK VAGYTOK, HOGY NEM LÁTJÁTOK AMI AZ ORROTOK ELŐTT VAN! MERT KURVÁRA LESZARJÁTOK AMÚGY MIT CSINÁLUNK, CSAK HOZZUNK ELÉG PÉNZT A KONYHÁRA!!! - még életemben nem hallottam így kiabálni Harryt. Dühöngött, és kivételesen jogosan... - Ja és ne merd még egyszer lotyónak nevezni Kamillát!!
A szívem egy pillanatra kihagyott. Egyik részről, pont ő szokott annak hívni... másrészt viszont mégis bevédett. Képtelen voltam hova tenni a dolgot.
- Te ne merj velem ilyen hangnemben beszélni, vagy hamar elválnak útjaink, a karrierednek pedig búcsút inthetsz!! És annak nevezem aminek akarom! Szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy nem Niallé a gyerek, hisz őt ismerve, ilyen hamar nem dönt meg egy csajt sem. Vagy talán tévedek? - gúnyos mosoly ült ki az arcára, tisztában volt vele, hogy a közepébe trafált. Mindenki hallgatott. A pasas előredőlt a széken, s az asztalon könyökölve, ujjait egymásnak támasztva várta a történetet. - Hallgatlak titeket.
- Az enyém - szólt alig hallhatóan Harry. - Még jóval azelőtt történt, hogy Niallel összejöttek volna...
- Mindjárt gondoltam - még gúnyosabb mű mosoly terült szét a gonosz arcon. A hideg kirázott tőle. - Akkor hallhatnám mi a tervetek, ha már ilyen ügyesen összehoztátok ezt a kibaszott helyzetet? - sorban végig nézett rajtunk, érintetteken. Louisn és Niallön épphogy csak átsiklott a tekintete, engem "megajándékozott" egy gyilkos pillantással, majd végül várakozóan Harryn állapodott meg.
- Bejelentjük, hogy enyém a gyerek, de Niallé a csaj. Mi mást? - jelentette ki határozottan.
- Rossz válasz. Mivel Niallé a csaj övé a gyerek is. A rajongó táborotok a felére csökkenne, ha megtudnák, hogy mi folyik itt. Csalódnának a bálványozott hőseikben. Rájönnének, hogy korántsem vagytok olyan tökéletesek, mint amit eddig sikerült elhitetnünk velük. Ezt pedig nem akarjuk. Niall add a telefonod!
Niall mellettem szótlanul engedelmeskedve a farzsebébe nyúlt, s kivette a telefonját. Már nyújtotta volna az asztal felé, amikor elé ugrott Harry és a deszkára csapva adott hangot nem tetszésének.
- NEM! Az én gyerekem, vállalni akarom!
- Drága, kicsi, Harry! Megtanulhattad volna már, hogy itt nincs olyan, hogy akarom. Az van amit én mondok! És márpedig most kitweeteljük, hogy Niall milyen izgatott, a születendő gyereke miatt.
- NEEM!!! - ordította Harry kétségbeesetten. Akaratlanul is könnyek gyűltek a szemembe a látványtól, hogy mennyire akarja ezt a gyereket. Nem gondoltam volna, hogy lesz még pillanat amikor szeretettel fogok ránézni... És mégis. Most minden porcikám imádta Harry Stylest. Nem úgy, mint férfit, hanem, mint a közelgő gyerekem apját. Hisz a belőle sugárzó apai szeretet a legjobb dolog volt, amit valaha is kaptam tőle.
Niall megragadta Harry csuklóját, majd magával szembe fordítva erősen a szemébe nézett.
- Legyen eszed. Mindenkinek jobb, ha megkíméljük magunkat a hisztériától.
Harry keményen kitépte a kezét a szorításból.
- Könnyen beszélsz! Megkaptad a lányt, oké, elfogadtam. De a gyerekemet már nem fogod elvenni, azt nem hagyom! - üvöltötte a képébe.
- Nincs más választásunk. Hidd el jobban fog velem járni, és te megkímélheted magad a tehertől és a felelősségtől, ahogy erdetileg tervezted. Persze vér szerint örökre a tied lesz, attól nem tudlak megfosztani, de minden mást átvállalok.
- SOHA!! EZT NEM ENGEDEM!! - Harry a pillantásával szinte felnyársalta Niallt, s félő volt, hogy neki ugrik.
Szívesen közbe szóltam volna, állást foglalva valamelyikük mellett, de képtelen voltam... Természetesen Niallel akartam felnevelni a kislányt, hisz ő volt életem szerelme, Harry pedig milliónyi rosszat okozott már nekem. Mindezek ellenére mégsem lett volna szívem megtagadni tőle a saját gyerekét... hisz mégis az ővé, és egy hatalmas plusz, hogy még ennyire ki is áll mellette.
Nem tudtam melyik kezembe harapjak, de a Modest "megkönnyítette" a dolgom.
- Harry fejezd be a hisztit, ha nem engedelmeskedsz kiraklak a bandából!! Niall te meg add ide azt a telefont, le akarom végre zárni ezt az ügyet!
Majd megszakadt a szívem, hogy látnom kellett összeomlani Harryt, a gyereke elvesztése miatt.
Niall miközben kézségesen átadta a készüléket, szelíden barátjához fordult.
- Sajnálom. Nem foglak kizárni az életéből ígérem.
- Te csak hagyj békén! - Harry gyűlölettel teli vérfagyasztó hangja még az ajtó csapódás után is a fülekben csengett.
- Majd beletörődik - rántott egyet a vállán a pasas. - Nincs választása. Ha már egyszer elbaszta, akkor meg kell hozni bizonyos áldozatokat, hogy ne a karrieretek bánja. - elmosolyodott, mint akit még szórakoztat is a dolog.
Nálam itt telt be a pohár. Akármennyire is egy bunkó amúgy Harry, ezt még vele sem tehetik meg!
- Maga egy kegyetlen és szívtelen ember! - csattantam fel. - Másokat kényszerít hazugságra, s foszt meg a boldogságtól, csak is azért, hogy a számláján pár millával több legyen! Marionett bábuként rángatja őket, hisz mit számít, hogy ők is emberek érző szívvel és lélekkel, igaz?!! Magukat semmi nem érdekli, csak a pénz, és a makulátlan hírnév! Undorodom attól ami itt folyik, és ha nem haragszik most elmegyek és megkeresem Harryt!!
Nem vártam meg, hogy velem is ordítozni kezdjen vagy újra lekezelően bánjon, mint eddig minden esetben, hanem kiviharoztam a szobából, hasonló erősséggel becsapva magam után az ajtót, mint néhány perce Harry.
Az előcsarnokban értem utol, ahol épp távozni készült.
- Harry! Harry, várj! - kaptam el a kezét, megállásra kényszerítve.
- Mi az, mit akarsz?! Még egyszer az orrom alá dörgölni, hogy a tökéletes Niallé lett a baba?! Hadd ne ugráljak örömömben kérlek!
- Nem, ez nem így van! Mindenki úgy fogja tudni, hogy az ő gyereke igen, de ez nem azt jelenti, hogy te nem leszel épp annyira az élete része mint Niall!
- Nemrég még azt mondtad, hogy mindent meg fogsz tenni azért, hogy ne is ismerjen engem! - vágta oda csípősen.
Emlékeztem rá... akkor mondtam amikor kiderült, hogy játszadozott velem.
- Az más volt... mások voltak a körülmények! Most kiálltál mellette, s ez nekem mindennél többet jelent... bebizonyítottad, hogy méltó vagy arra, hogy az apja legyél!
Mindkettőnk zsebében egyszerre rezzent meg a telefon. Én nem nyúltam az enyém után, és nem is kellett, hisz az övén, még így, fejjel lefelé is ki tudtam olvasni a hazug, végleg Harry lelkébe markoló szavakat.