Don't look back, live your life

32. rész: Mindenki el akarja lopni a csajomat

De Lou csak nem akart jönni, én meg magamban tippelgettem, hogy vajon melyikük fog először lyukat égetni a mellkasomba a tekintetével. Lehajtottam a fejem s próbáltam valahonnan nagyon mélyről előhalászni bármi használható, és épkézláb magyarázatot, de természetesen kudarcot vallottam, így csak hebegtem össze vissza.
- Az úgy volt, hogy... Én és Louis csak... Fel akart vidítani és...
- Ohh, már mindent értek! - vágott közbe élesen Eleanor. - Egy másik romantikus hajókázás máris feldeteti a szerelmi bánatot! Világos!
A tekintetével ölni tudott volna, míg Niall csak kérdőn az enyémbe fúrta a övét, megerősítést várva, hogy ez nem így történt. Igyekeztem tudatni vele, hogy az érzéseim iránta töretlenek és még véletlenül se legyenek kétségei. Amint a szememből megkapta a választ, lehunyt pillákkal eresztette ki az eddig visszatartott levegőt.
Eleanorhoz fordultam, némileg összeszedve magam attól, hogy Niallt sikerült megnyugtatnom.
- Dehogy! Félreérted a helyzetet! Csupán néhány rajo...
- Mégis mit lehet ezen félreérteni?!
- El, te is nagyon jól tudod, hogy a lapok előszeretettel forgatnak ki mindent, akár teljesen elferdítve az igazságot! - kelt a védelmembe Niall, majd ismét mellém lépett, hogy átkarolja a derekamat, ezzel is hangsúlyozva óvó, birtokló szándékát. - Nem tudom minek kell ez a hiszti. Majd mindjárt jön Louis és szépen helyre rakjuk a dolgokat, bár én teljesen biztos vagyok benne, hogy nem volt közöttük semmi. Megbízok Kamillában.
Pedig lett volna indoka az ellenkezőjére, hisz egyszer már megtettem amivel most vádolnak. De ő mégis bízik bennem! Végtelenül szeretem!
Abban a pillanatban egy szorító kéz nehezedett a vállamra én pedig odakaptam a fejem. Pillantásom találkozott egy kemény, haragos tekintettel.
- Ez mind szép és jó Niall, de ahogy mondtad a médiát nem érdekli az igazság! Ők azt színezik ki amit látnak, és ennek a lánynak a pletykái bemocskolják a hírneveteket! Engem az sem érdekel, ha valójában otthon mindnyájan felváltva dugjátok, csak nem akarok még egy ilyen cikket meglátni! Már így is kezd összeomlani a gondosan felépített imidzsetek! - Niall arcvonásai megkeményedtek a szavak hallatán, s közbe akart szólni, de a férfi nem hagyta. - Ahogy mondtam nem érdekelnek a valódi viszonyok, csakis a látszat a lényeg, szóval akár akarjátok, akár nem - mutatott rám, és Niallre -, ezentúl ti ketten nyilvánosan fogjátok szeretni egymást, hogy csituljanak a kedélyek! Értve vagyok?!
- Igen... - sziszegte a fogai közt dühösen Niall.
- Remek. Akkor azonnal munkára! - ordította a férfi majd tovább is állt.
Megszeppenve fordultam Niallhöz, hogy magyarázza el a hallottakat.
- Ő a menedzserünk. - nézett utána komoran Niall. - Tőle függ az egész banda, vagyis pontosabban a Modesttől. Úgy táncolunk, ahogy ők fütyülnek, különben repülnénk.
- De mit számít ha kirúgnak, hisz világszerte ünnepelt sztárok vagytok? - nem igazán értettem miért tesznek meg dolgokat, amiket nem akarnak. - Akármelyik menedzsment tárt karokkal fogadna.
- Ez nem ilyen egyszerű Kam. Hidd el elérnék, hogy utána még egy maroknyi rajongónk se legyen, nem, hogy értünk kapkodó menedzsmentek. Megvannak a piszkos kis módszereik. Szóval meg van kötve a kezünk. De hát ez már csak ilyen, a pop szakmában hazudni is kell, hogy életben maradj.
Egy nemtörődöm váll rántással zárta le az ügyet, de én tudtam, hogy ez igazából jobban zavarja, mint amennyire mutatja.
Körbe pillantottam a kíváncsi, figyelő tekinteteken, akik eddig ránk meredtek, és most épp zavartan fordították el a fejüket, vagy pedig sutyorogva kezdték kibeszélni a balhét. Észrevettem a közeledő Louist, aki sunyi módon csak most mert odasomfordálni hozzánk, akkor, amikor már nagyjából elült a vihar. Kösz Lou, sokat segítettél!
Barátnőjéhez akart bújni, remélve, hogy ezzel meg van oldva a dolog, ám az eltolta magától, és csipőre tett kézzel kérte számon.
- Louis Tomlinson, azonnal várom a magyarázatot!!
Lou eldarálta a sztorit, amit én is próbáltam, és Eleanor megnyugodhatott végre.
- Valóban bocsánat kéréssel tartozom Kami. Elég régóta vagyok együtt Louval ahhoz, hogy tudhatnám, nem minden az aminek látszik... főleg nem amit a magazinok tálalnak. Csak tudod elborult az agyam, és mivel előbb láttalak meg, mint Lout, képtelen voltam ésszerűen gondolkozni. Most már belátom, hülyeség volt a meggondolatlan vádakozás. Ugye megbocsájtasz?
- Semmi gond. Teljen érthető a reakciód, hisz emlékszem én is lerendeztem már hasonló jelenetet média által kreált vaklárma miatt. Emlékszel a Selenás ügyre? - fordultam Niallhöz.
- Hogyne emlékeznék! - nevette el magát. - Olyan féltékeny voltál, mint a szar.
- Dehogyis! - kértem ki magamnak, majd Niall felhúzott szemöldökét látva korrigáltam. - Na jó, egy csöppet talán.
Mindannyian megmosolyogtuk a dolgot. Hát igen, a féltékenység olyan érzés, amit akarata ellenére is megismer az ember, hogy milyen mardosó tud lenni.