Smart ass H.S. /Hun./ Bef.

Smart ass 8

-Én az erotikára gondoltam.-Vigyorodott el kajánul amitől csomó nőtt a torkomban és hevesen tiltakozni kezdtem piruló arccal.

-Kizárva!-Ráztam meg vadul a fejem,mire felhorkantott talán túl hangosan figyelembe véve azt,hogy órán vagyunk.

-Hát persze,hogy kizárt!Még is ki gondolta volna!-Vágott erősen megjátszott meglepődött arcot és tapsolt egyet. A zöld szemeivel szúrósan pásztázott mikor a beleegyezése nélkül jelentkeztem az általam kiválasztott tételre. Nem fogom hagyni,hogy miatta rosszabbodjon az átlagom. Biztos vagyok abban,hogy ez a feladat sokat számít az ösztöndíjas tanulóknak,ezáltal nekem is.

-Köszönöm a figyelmet,az óra befejeződött. El lehet hagyni a termet!-Ezzel egy időben lazán ki sétált az öltönyben feszítő fiatalos dékán. A következő pillanatban amikor már fordultam volna vissza Harryhez már csak hűlt helyét találtam. Azonnal össze szedtem az asztalra kipakolt dolgaimat és kezdtem loholni le a lépcsőn. A hosszú,élettelen folyosó végén megpillantottam Harryt ahogyan hátra csapott vállakkal siet valahová.

-Hé!-Szóltam utána kissé felemelve a hangerőmet,hogy meg tudjon hallani. A hangom hallatán megtoppant és lassan felém fordult. Chelsea cipők,szűk nadrág,egyszerű fekete pólóval kombinálva. Barna,bőr batyúszerű táskája lazán lógott a bal vállán. A lábaival türelmetlenül dobbantott egyet ahogyan közeledtem felé a sajátos tempómban.

-Mit akarsz?-Pásztázott az erdő zöld szemeivel miközben a piercingjét rágcsálta ezáltal láttam ahogyan megnyúlik ott a bőre.

-Uhm...Én csak ugye van ez a projekt... Hogy hol csináljuk meg,tudod.-Dadogtam mint ahogy a közelében szoktam általánosságban. Persze ezzel látszólag csak nőtt és nőtt az egója,én pedig épültem le.

-Tudja a fene. Találd ki,nekem szar mindegy csak essünk túl rajta minél hamarabb.-Rántott egyet a vállán és lazán a farmer zsebeibe dugta a kezeit. Az agyam ezerrel kattogni kezdett azon,hogy hol lehetne az a hely ahol képes lenne vissza fogni a hirtelen természetét,hátha ezzel megússzuk a veszekedést.

-A campustól 15 percre van egy könyvtár,ha neked is jó. Ott gond nélkül tudnánk összegyűjteni anyagot ha szükségünk lenne rá.

-Ja,tudom hol van. Legyél ma ott 15.30-ra.-Hadart majd megindult az útjára. Tehetetlenül álltam egy helyben én néztem a görcsös menését. Beleszólásom sem volt abba,hogy mikor találkozzunk. Na,nem mintha lenne valami dolgom,csak azért felháborító,hogy ezt ő is gondolhatja rólam. Ugyan is akkor miért nem kérdezte meg mikor érek rá? Vajon ennyire unalmasnak tűnhetek? Pedig nem is vagyok az...Szerintem,vagy is nagyon remélem. Az itteni élet teljesen más érzelmeket vált ki belőlem. Eddig soha sem ingott meg a véleményem a külsőmmel kapcsolatban mert a szüleim véleményére adtam egyedül. Itt társaságba járok,de olyanba ami nem az én világom mint ahogyan Cameron is kérdezte. Talán még is csak rá kéne erősebben állni a munka keresésére és elköltözni ezáltal megszabadulni sok kellemetlen incidenstől és emberektől. Eddig a könyveimbe bújva töltöttem a minden napjaimat és a hétvégéimet most pedig illegális motor versenyen kötök ki. Még saját magamnak is meglepő a változás. Vissza kell térnem a régi kerékvágásba. Két hete volt onimózus motor verseny azóta a minden napjaimat a könyvárban töltöttem ahol megismerkedtem egy nagyon kedves öreg nénivel. Valahogy vele jobban megtaláltam a közös hangot. A férje meghalt aki író volt,így rá hagyta a könyvtárat ami saját maga épített ifjú korában. Minden délután amikor nem volt forgalom meglepett egy gőzölgő pohár forró csokival és mesélt. Mi történt vele a háború alatt,a mesében illő esküvője amiről szólt a férje első sikeresen kiadott könyve,a gyerekeiről akik Amerika szerte szét szóródtak. Mindegy egyes történetet ámulattal hallgattam. Vajon létezik ilyen élet mint az idős hölgynek? Mesébe illően boldog és szép majd a puszta magány. Mindig ezen agyalok amikor a capmushoz tartok a látogatásom után. Talán igaza van Harrynek azzal kapcsolatban,hogy 'elcseszett' lennék 18 éves létemre? És még is miért lennék az? Ez egyszerű. Nem vagyok olyan mint a barátnője Nadine vagy éppen Ashley. Sajnos nem volt velem olyan kegyes a természet mint velük. Értem ezt a tökéletesen karcsú alakjukra,az arcuk szépségére és a bulizós természetükre. Sajnos én nem illek be ebbe a 'haver lány' kategóriába...Teljesen átlagos kategóriába tartozok. Sötét barna haj,kék szemek. A testalkatom is teljesen átlagos a magasságomhoz képest eltekintve a széles csípőmtől amit ki nem állhatok. A 16. szülinapomra azzal leptek meg a szüleim,hogy az egyik neves magazinnak a címlapján pózoljak. Ezen természetesen csak hüledeztem,mert az esetlen lányok közé tartoztam mindig is,és nem állt soha hozzám közel a pózolás. A fotósorozat után a Vogue egyik fotósa továbbra is szeretett volna velem dolgozni,de én nemmel válaszoltam amit a szüleim alig akartak elhinni. Azt hiszem ez volt az egyetlen döntés az életem során amit egyedül állóan hoztam meg. Talán hatalmas befolyása volt annak,amikor nyilvánosságra került a címlap akkor mindenki utálattal nézett rám az akkori iskolámban...Persze,titokban szerettem azokat a gyönyörű ruhákat és fehérneműket amit rám aggadtak a fotózás során. Szóval igen,ördögi kör volt akkoriban az életem. Igazán örülök,hogy nem kell már New Yorkban lennem. Itt új lappal kezdhetek,bár eddig nem haladok jó úton... Az iskolában a többi óra azzal telt,hogy a szaktanárok bemutassák a tantárgyukkal járó további projekteket. Őszintén megvallva az agyam teljesen máshol járt. Valahogy hirtelen nem foglalt le a tömérdek új információ. Majd otthon átolvasom amit le jegyzeteltem belőle. Amikor végre a campushoz értem le dobtam a táskámat és hátra vetettem magam az ágyra. Tíz percig relaxálhattam amikor megkordult a hasam. Szokásomtól eltérően magamra kaptam az egyik melegítőmet és kényelmes sport cipőt. Semmi hangulatom nem volt szoknyában lenni. A pénztárcámat és a telefonomat a kezembe kaptam és indultam meg az egyik salátás bárhoz. Az idő kissé szeles és hűvös amit kifejezetten imádok. Felfrissítő érzés amikor a szellő belekap a hajba és össze borzolja azt. Ez sok embert irritál viszont én annál jobban szeretem. Lassan sétálva közelítettem meg a salátázót élvezve minden egyes utcán töltött percet. Hirtelen nem is tűnt olyan fontosnak,hogy csinos ruha legyen rajtam vagy bármily felszínesség. Amikor már megvettem az ételem el sétáltam egy kis parkhoz amit még Felicité mutatott meg az egyik séta utunkon. Gondolkodás nélkül a fűben helyet foglaltam és evés közben néztem a gyerekeket akik gond nélkül játszanak,a tinédzsereket akik ide jönnek el a szerelmükkel titokban. Elmosolyodtam az aranyosságukon és az ártatlanságukon. Miután elfogyasztottam az ételem hátra feküdtem a füvön és bámultam a kék eget és a felhőket ami hosszú percekkel később elszürkült majd egy-két eső cseppet követett még több. Rohanva indultam meg a könyvtár irányában figyelembe véve azt is,hogy több mint tíz perce ott kéne lennem. Csurom vizesen értem be a helyiségben amely már ismerősen fogadott. Minden sötét barna fából állt rusztikus díszítéssel. Tömérdek könyv és apró,látszólag nagyon régi tárgyak. Minden egyes alkalommal mikor ide jövök meg csap jellegzetes citromos tea illata és szinte tapintani lehet a levegőben azt a fajta levegőt amelyben érezni a bánatot,a szomorúság,vidámságot és sok fajta érzelmet.