-Nincsenek is itt a szüleid. Na,gyerünk már!-Ráncolta össze a szemöldökeit és maga alá húzta a lábát ahogyan török ülésben ült az ágyán.

-Hol lesz ez az esemény és mikortól-meddig?

-Ne beszélj már úgy a buliról mintha valami sport gála lenne.-Nevetett ki ami egyáltalán esett jól.-Egyébként a legjobb haveromék akadémiáján lesz,innen 20 percre!Amikor oda mész,vagy amikor elmész akkor kezdődik és akkor van vége. Tuti,hogy már most is vannak ott részegek.-Nevetett újra fel,bennem pedig megmozdult a gondolat,hogy mi lenne ha esetleg én is elmennék...

-Látom rajtad,hogy akarod!-Feszegette a lány a határaimat. Habozva nyitottam szólásra az ajkaimat,de megelőzött.

-Ez igennek veszem,este fél nyolc körül indulunk.-Jelentette ki erőteljesen,mire tehetetlenül felsóhajtottam. Talán nem is annyira vesztett az ügy,ha mondjuk megpróbálnám elhívni Felicitét.

-Nem baj,ha elhívnám egy barátnőmet?-A szavaim hallatán egy hatalmas vigyor terült szét az arcán.

-Tudtam én,hogy jönni fogsz!Dehogy baj,több ember annál jobb.-Vont hanyagul vállat majd a telefonjába merült. Volt egy olyan megérzésem,hogy az este nem az ismerkedésünkről fog szólni. Inkább szó nélkül magam elé vettem az egyik új regényem ami eddig nagyon tetszik és elkezdtem olvasni. Az idejét nem tudom mióta olvashattam amikor Ashley szó nélkül kikapta a kezemből a vastag regényt ami után egyből kaptam,ám nem kaptam vissza.

-El kell kezdenünk a készülődést!A pasim egy órán belül itt lesz értünk kocsival!-Kacsintott rám,mire hangosan és panaszosan felnyögtem.

-Remek,de én így megyek!Kérem vissza a könyvem!-Mutattam végig a szoknyámon és a nyakig be gombolt hernyó selyem ingemen. Kissé elszörnyedve,de magában tartotta a feltehetőleg bántó szavait,amit magamban megköszöntem neki és ledobta a könyvet az ágyamra. Nehezemre esett,hogy ne merüljek újra el a történet mámorában,így a telefonomat vettem a kezembe és üzentem Felicitének.

'Szia,itt Olivia!Lenne egy kérdésem tőled. A szobatársam elhívott valami -féle buliba,nem lenne kedved eljönni? Várom a válaszod.'

Sajnos akkor sem kaptam tőle választ amikor már Ashley barátja kopogott az ajtón. A fiú láttán kevés kellett,hogy ne essen le az állam a helyéről. Színtiszta fekete öltözék volt a testére bújtatva,kivéve a Guns'n'Roses feliratos pólóját. Elég vékony testalkatú volt,mindkét keze teli volt tetoválással és látszólag a mellkasa is. Az arcára vezettem a tekintetem. A bőre kissé barnás volt,megnövesztette a borostáját ami meglepően illett hozzá. A szintúgy holló fekete haja az ég felé meredezett. Az arcán kedves vigyor terült szét,így a barna szemeit keretező szempillák szinte már a vastag szemöldökét érintette.

-Zayn vagyok!-Biccentett felém lazán,és a szemöldök piercingét kezdte el csavargatni.

-Üdv,én Olivia!-Méregettem továbbra is össze szűkített szemekkel míg Ashley beszaladt a fürdőbe,hogy tovább igazítsa az így is tökéletes sminkjét. Én sosem sminkelhettem magam. A szüleim szerint túl mű volt,és állításuk szerint szép vagyok természetesen is. És nem is vonzott. Sosem akartam tetszeni senkinek,az időm nagyját otthon gubbasztottam a könyveim felett.

-Indulhatunk?-Billegett ki Ashley a magassarkújában,és mind ketten felém kapták kérdőn a fejüket,mire válaszul habozva bólintottam. Lehangoltan vettem tudomásul,hogy Felicité továbbra sem nem válaszolt. Felkaptam a kis táskámat amiben a szükség készleteim voltak,majd elindultunk egyenesen egy kisebb fekete telepjáróhoz. Az utat nem nagyon tudtam figyelni,mert az életemért imádkoztam hátulsó ülésen miközben ordított valami rock zene amit még életemben nem hallottam. Hirtelen az autó megállt egy családiasnak tűnő kis ház előtt,Zayn kiugrott az autóból,így hátra fordult hozzám Ashley kedves mosollyal az arcán.

Smart ass H.S. /Hun./ Bef.Where stories live. Discover now