Smart ass H.S. /Hun./ Bef.

Smart ass 2

Jó olvasást.  

Egy fajta pánikot éreztem amikor Apa le parkolt az Egyetem óriási parkolójában ahol rengeteg autó sorakozott. Remegő térdekkel szálltam ki az autóból ügyelve arra,hogy a szépen vasalt rakott kockás szoknyám a helyén maradjon amiben a szüleim szerint csinos vagyok. A teli pakolt bőröndjeim látszólag nagyon nehezek lehettek,ezt bizonyította Apa verejtékező homloka. Nem csak én voltam az egyetlen akinek a döbbenettől és az izgalomtól tágra nyílt szemekkel vizslatott mindent. Mindent,egy szóval a gyönyörű,hatalmas elegáns épületet,a zölden rikító pázsitot és az intézményt elegánssá tévő dekorációt. Kerülgetve az ember csoportokat indultunk be Apukámmal a porta irányába,hogy fel tudjam venni a belépő kártyámat és az óra rendemet ami már online már ki kértem a szüleim tanácsára. A szobám a második emeleten volt a folyosó végén a 487 számot képviselve. Félve pillantok apukámra aki biztatóan bólintott,így hát le nyomtam az aranyozott kilincset tartva attól,hogy ki lesz a lakótársam. Igazán meglepődtem mert senkit sem találtam a szobában. A döbbenetem másik oka az volt,hogy a szoba egyik fele teli volt poszterekkel amin agyon tetkózott,piercingezett bandák sorakoztak,akiket még soha sem láttam vagy hallgattam. Egy-két ruha volt hanyagul eldobálva a térfelén,az enyém meglepően fehér és tiszta volt. A szobában két egyszemélyes ágy volt elhelyezve, két gardrób kiegészítve egy-egy író asztallal. Az egyiken csak porszemek pihentek a másikon szét szóródva voltak a sminkek.

-Nos...-Vakarta meg tehetetlenül Apa hátul a fejét ahogy végig nézett a térségen. Az ablakhoz léptem ahonnan le lehetett látni a szépen nyírt bokrokra és a kis park féleségben elhelyezett padokra. A következő pillanatban az ajtó nagy hévvel nyílt ki újra,és esett be rajta egy nagyon magas,fekete hajú lány. Jobban mondva mindene fekete volt és piros. A szemein erős smink díszelgett,ami miatt egy pandára tudtam hasonlítani,az öltözése pedig...Itt-ott szakadt trikója felfedte a hó fehér hasát és a melleit. Hosszú,vékony lábaira piros szűk nadrág volt felhúzva,durva platfarmos cipőben trappolt felém nagy mosollyal az az arcán.

-Üdv a UFTP-ben!A nevem Ashley!-Hadart széles vigyorral az arcán.

-Szia,Olivia vagyok!-Erőltettem magamra valami -féle mosolyt.

-Kicsim,gyere ki egy kicsit a folyosóra!-Biccentett Apa a fejével az ajtó felé,mire le hajtott fejjel ki kerültem a lányt és indultam meg utána.

-Itt biztos,hogy nem maradsz!Veszünk ki neked egy albérletet vagy akármit,de itt nem!-Szögezte le semmit sem tűrő tekintettel.

-De Papa...Majd ha elálltam dolgozni akkor el fogok innen költözni,ígérem!És amúgy is az egyetem környékén már biztos az összes lakás foglalt,és nem szeretnék minden áldott nap tömeg közlekedéssel járni,míg nem sikerült autót vennem.-Próbáltam meggyőzni,ami sikerült is látszólag.

-Erről anyád ne tudjon!-Mutatott rám leterhelten,mire a nyakába ugrottam és kezdtem ölelgetni őt.

-Hercegnőm,segítsek valami ki pakolni?Mert ha nem,akkor el kéne indulnom.

-Nem,rendben van.Menj csak.-Mosolyogtam rá,miközben a szépen be göndörített barna hajamat tűrtem ki a szememből.

-Vigyázz magadra!-Nézett rám el fátyolosodott tekintettel,ami miatt újra hozzá bújtam.

-Oké.-Néztem rá össze ráncolt tekintettel ahogyan a far zsebéből elő kapja a pénztárcáját és ki vesz belőle pár száz dollárt majd felém nyújtja. Nagyra nyílt szemekkel ráztam meg a fejemet,mire újra felsóhajtott.

-Nem kell elköltened,csak jól dugd el,hátha történik valami!

-Hát legyen...Köszönöm!

-Na jól van...Szeretlek kis hercegnőm!-Húzott magához és nyomott egy csókot a homlokomra.

-Viszlát Papa!-Szóltam utána amikor már a lift megérkezett és lépett volna már be abba. Kissé meggyötörten mentem vissza az új szobámba,ahogyan arra gondoltam,hogy holnap már nem az én ágyamban kelek fel és reggelizek az öcsémmel. Ashley az ágyán ült és rágta a körmeit amikor be léptem az ajtón. Kissé kellemetlenül fújtam ki a bent tartott levegőmet,és néztem a földön pihenő bőröndjeimre.

-Szóóóval,Oliv!Mesélj magadról!Hány éves vagy?-A rögtönzött becenevem hallatán meglepődtem,de próbáltam elengedni a fülem mellett.

-Tizennyolc,és te?-Úgy éreztem neveletlenség lett volna,ha nem érdeklődöm viszont. És valójában érdekelt is a kora.

-Tizenkilenc,tisztelettel!-Nevetett fel,így a hó fehér fogsora előbukkant,ám megcsillant rajta valami ami egyből felkeltette a figyelmem.

-Már bocsi,de mi van a fogadon?-Néztem rá érdeklődően,de úgy látszik nem sértettem meg,mert a következő pillanatban újra elvigyorodott így feltárult előttem a fog ékszere.

-Fog piercing,semmiség.-Vont hanyagul vállat és a nap következő része azzal telt,hogy próbált velem beszélgetni miközben a falamat díszítettem ki a gitárommal és a családommal való polaroid képekkel.