Confused

20. Aludni készülök

Gyorsan kimászok a kádból, és magam köré tekerek egy törülközőt. A hajam is csurom vizes, de semmi kedvem megszárítani, ezért csak simán egy törülközőt tekerek rá, majd kisétálok a szobába. Az ágyon pihenő telefonomat kezembe veszem, és megnézem az időt. Lassan kilenc óra, ami azt jelenti, hogy a fiúk már két órája itt vannak. A tervek szerint filmet néztünk volna, de végül úgy döntöttem, hogy feljövök a szobámba, ezért most kártyáznak. Elég udvariatlan tőlem, hogy nem megyek le hozzájuk, de bármennyire is kedvelem Niall-éket, nem vagyok hajlandó Harry-vel egy légtérben lenni. Főleg azok után, hogy kiderült, egy párt kell alkotnunk minden egyes nyilvános megjelenésén. Fogalmam sincs, hogyan fogom kibírni mellette, vagy hogyan fogom eljátszani a tökéletes barátnő szerepét. Sajnos, még nem volt alkalmam csókolózni, és még nem voltam fiúval ÚGY, szóval halvány lila gőzöm sincs a dolgokról. A gimiben elég sokan bepróbálkoztak nálam, de valamiért nem vonzott e dolgok kipróbálása, és talán az is betett, hogy nem voltam még szerelmes. Anya halála után úgy voltam, hogy csak Apura számíthatok, ezért más férfi nem nagyon volt az életemben.
Úgy tervezem, hogy adok egy esélyt Harry-nek, hiszen erre vállalkoztam, és Apa így lesz rám büszke. Viszont, ha nem fog működni a dolog Harry-vel, akkor kénytelen leszek felbontani a szerződést.
Hosszas gondolkodás után úgy döntök, hogy zenét hallgatok, és nem foglalkozom a lentről felszürödő hangos nevetésekkel. Bedugom a fülest a telefonba, és máris bekapcsolom a kedvenc zenéim. A hangerőt maximálisra rakom, és az ágyon fekve dúdolgatom. Lassan a hasamra fekszem, a lábaimat pedig előre-hátra mozgatom. Felnézek néhány közösségi oldalra, amiknél elég sokat időzök, míg a telefonom le nem játsza az összes dalt. Úgy döntök, hogy előről kezdem az egészet, közben a hajamról is lekerül a törülköző, és hagyom, hogy megszáradjon. Amikor legközelebb megnézem az időt, azt veszem észre, hogy amióta kijöttem a fürdőből, másfél óra telt el. Mivel elég fáradt vagyok, kihúzom a fülest, és aludni készülök. Felállok az ágyról, a telefont gondosan az éjjeliszekrényre helyezem, majd lehúzom az ágytakarót. Amikor összehajtom és az ágy végén lévő kosárba teszem, az ajtó hirtelen kinyílik. Azonnal felkapom a fejem, aztán amikor látom, ki áll az ajtóban, fájdalmasan felsóhajtok.
- Mit akarsz, Harry?
- Elisa kért meg, hogy nézzek fel hozzád. - Harry az ajtóban áll, megtartva a tisztes távolságot. A szemei csillognak, ami azt jelenti, hogy ivott. Szóval nem érdemes most vitába szállnom vagy egyáltalán beszélgetnem vele.
- Oké, felnéztél, mostmár mehetsz. - Az ajtó felé biccentek, majd az ágyra mászom.
- Nem akarsz lejönni?
- Nem.
- Miért nem? - Becsukja maga mögött az ajtót, és az ágy felé sétál. Szerencsére nem ül le, csak egy helyben áll.
- Nem látod? Aludni készülök. - Flegma hangnemben válaszolok neki, miközben megpaskolom a párnám, és lefekszem.
- Most miért viselkedsz így? - Érzem, hogy az ágy mellettem besüpped, ezért halkan felsóhajtok.
- Hogy? - Kinyújtom a karom, és lekapcsolom a villanyt. Mostmár teljes sötétség van a szobában.
- Hát így - Harry átnyúl felettem, és visszakapcsolja a villanyt.
- Harry, kérlek, hagyj aludni. - fordulok felé, és nem számítok arra, hogy ilyen közel lesz egymáshoz az arcunk.
- Nem - mosolyodik el pimaszul, miközben a könyökén támaszkodva a számat nézi. - Van valami bajod, ezt tudom.
- Persze, hogy van. De mi közöd hozzá? - Én is a könyökömre támaszkodom, és próbálok higgadt maradni.
- Mondd el - unszol lágyan, s egyik kezét a derekamra helyezi, amitől kiráz a hideg.
- Miért mondanám el? Pont neked.
- Azért, mert a csajom vagy. - mosolyodik el kacéran.
- Nem vagyok az. És soha nem is leszek.
- Ha aláírod a szerződést, akkor igen.
- Nem, akkor sem. Csak a nyilvánosság előtt, de az nem ugyanaz.
- Már miért ne lenne az? Most nem mindegy, hogy a nyilvánosság előtt vagy a magánéletben vagy az? - Harry felvont szemöldökkel néz le rám, és hangja teljesen érzelem mentes.
- Nem akarok erről beszélni.
- Szóval ez a baj?
- Mi?
- Hát ez. Nem akarod eljátszani a barátnő szerepét, és teljese ki vagy akadva. - Ideges pillantást vetek felé, mire halvány mosolyra húzza a száját.
- Persze, hogy ki vagyok akadva. Életemben nem csókolóztam még, nem volt fiúm sem és szerelmes sem voltam. Ezek után pedig arra kérnek, hogy játszak el egy olyan szerepet, amire képtelen vagyok, mert nem tudom, mi az, hogy szerelem! - csattanok fel ingerülten, és törökülésbe tornázom magam. - Ráadásul pont veled kell ezt a hülyeséget csinálnom, pedig ki nem állhatlak!
- Hé, nyugodj le, oké? - Harry is felül, majd mellém kúszik. - Hidd el, Én sem akartam ezt az egészet, de ez a munkám. Nem akarom rád erőltetni, sőt, ha tudtam volna, hogy ennyire nem akarod, akkor nem megyek bele ebbe az egészbe.
- Most már mindegy... - vonom meg a vállam, és érzem, hogy a könnyek szúrni kezdik a szemem. De nem a szomorúságtól, hanem mert ideges vagyok.
- Figyelj, szerintem egész jó móka lesz, és ki tudja, talán ennél jobb kapcsolat is lesz köztünk. Bár, nem mintha eddig nem lettünk volna olyan jóba...
- Azt mondod, hogy szerinted jól megvagyunk? - Felvonom a szemöldököm, és mosolyogva felé fordítom a fejem. Valamiért úgy érzem, hogy minél több időt töltök Harry-vel, annál jobban érnek nagyobb meglepetések vele szemben. Mindig megtudok róla valami újat, és megismerem a többi oldalát, amit talán... nem is tudom, megkedvelek?
- Igen, azt.
- Hát ez furcsa - Mosolyogva megcsóválom a fejem, majd az ölemben lévő kezemet kezdem nézegetni.
- Meg, ha szeretnéd, akkor megtanítalak csókolózni, meg mindenben megpróbálok segíteni, hogy könnyebb legyen neked. - Harry gyengéden megböki a vállam, mire akaratlanul is elmosolyodom.
- Miért tennéd?
- Mert nem is vagyok olyan szörnyű alak, mint gondolod.
- Talán, igazad van. De akkor is nehéz. Az első csókomat nem veled képzeltem el, és ez olyan...
- Olyan mi?
- Mindegy, nem fontos - vonom meg a vállam, és visszamászok a helyemre.
- Miért nem nyílsz meg előttem? - Harry is mellém mászik, hanga pedig csupa szomorúság.
- Egyszerűen nem tudok. Nem ismerlek, és nem tudok még megbízni benned.
- Értem - Szomorúan lehajta a fejét, és bebújik a takaró alá.
- Most mit csinálsz? - nézek rá értetlenkedve.
- Szerinted? Aludni készülök. - néz rám vigyorogva. Tudom, hogy viccesnek találja, hogy engem utánoz, de szerintem ez inkább idegesítő, mintsem vicces.
- Nem aludhatsz az ágyamban - nézek rá szigorúan, mire elneveti magát.
- És miért nem?
- Mert nem engedtem meg.
- Ugyan már, legalább szokod a jelenlétem.
- Nem.
- Na, adj már egy esélyt. Nekünk. - Kínosan elmosolyodik, mire megcsóválom a fejem. - Hát, jó, akkor majd hétfőn találkozunk. - Harry ülésbe tornázza magát, majd feláll. Ijedten utána nézek, nem akarom, hogy elmenjen. Olyan jól esik a közelsége, de mégsem akarom bevallani, hogy akarom, hogy velem aludjon. Nehezen tudok dönteni, de aztán kicsúszik a számon, mielőtt elhagyná a szobát.
- Harry!
- Igen? - fordul meg, és önelégülten rám mosolyodik.
- Nem marad... mármint nyugodtan maradhatsz, ha szeretnél. - Harry felvonja a szemöldökét, és körbe néz a szobán. Szerintem őt is meglepte a dolog.
- Nem szükséges. Ha Te nem szeretnéd, akkor nem idegesítelek a jelenlétemmel. - mondja unott hangon, majd zsebre teszi a kezét.
- De szeretném - mondom ki bizonytalanul, s érzem, hogy égni kezd arcom. Nem értem, miért pirulok el mindig, vagy miért lobban lángra a testem, ha hozzám ér vagy a közelemben van. Nem tudom, hogy ez szerelem-e, de szerintem nem. A szerelemben a két fél szereti egymást és nem bunkóskodnak. De Én nem szeretem Harry-t és bunkó vagyok vele, de csak mert Ő is az velem.
- Hát, oké - Megvakarja a tarkóját, majd mosolyra húzza a száját. Az ágy elé lép, és leveszi magáról a pólót. Gyorsan elfordítom a fejem, hogy véletlen se tudjak oda nézni, de annyira nem bírom ki, hogy visszafordítom a fejem. Ekkor már csak egy boxer alsó van rajta, amit lassan elkezd lehúzni.
- Mit csinálsz? - kiáltok fel rémülten.
- Meztelenül szoktam aludni.
- Mi? Ne, most ne aludj meztelenül. Azt hagyd magadon.
- Miért? - néz rám kiváncsian, majd lefekszik mellém.
- Mert nem akarom látni.. mármint nem akarlak meztelenül látni.
- Nem láttál még... - Még mielőtt befejezhetné, félbe szakítom.
- Nem. De mondtam már, hogy nem volt pasim.
- Oké, de még tényleg nem láttál? Pornót se néztél?
- Mi?! Fúj, nem! Harry, hogy kérdezhetsz ilyet? - Az arcom teljesen pírbe borul, és remélem, hogy nem kell tovább erről a témáról beszélnünk.
- Ez hogy lehetséges? - Harry halkan felkuncog, mire az oldalamra fordulok, ezzel hátat fordítva neki. Ismét kinyújtom a karom, és leoltom a lámpát.
- Harry, inkább aludjunk, jó? Fáradt vagyok. - Magamra húzom a lenge takarót, és kényelembe helyezkedem. Az egyik kis párnát a kezembe veszem, és szorosan átölelem. Harry nem válaszol semmit, és hosszú ideig így tesz. Már azt hiszem, hogy elaludt, amikor halkan megszólal.
- Tudod, egész normálisan nézel ki smink nélkül.
- Kössz. De mostmár tényleg aludjunk.
- Többet nem mondok neked ilyet. - Hangjában bújkál a megjátszott sértődöttség.
- Jó éjszakát, Harry.
- Jó éjt, Lauren. - Mérgesen megforgatom a szemeim, mert tudja, hogy utálom, ha a teljes nevemen szólítanak. Lehunyom a szemem, és azonnal álomba merülök, de még érzem, hogy Harry a derekamnál fogva közelebb húz magához, és úgy szorít, mintha soha nem akarna elengedni.