Bocsi, hogy ilyen sokat kellett várnotok a részre, utálom magam miatta... :( De mentségemre legyen mondva, nagyon zsúfolt volt az elmúlt hetem, esküvőre készűltünk, s örültem, ha alhatok, nem hogy még írjak is. Meg aztán ötletem sem volt, hogy is folytassam a történetet. Viszont most itt vagyok, és hoztam egy új részt, ami, bár elég rövid, de velős, s remélem, hogy tetszeni fog :)
A fiúk Jona irányításával a nappali felé vették az irányt, míg én anyuval és apuval a vacsit indultunk elkészíteni. Hm, apa és a főzés ? Ez nekem is szemet szúrt, és tudtam: itt nem a főzésen lesz a hangsúly. Sejtésem be is igazolódott, amikor apa a bárszék felé vette az irányt, majd miután letelepedett, megköszörülte a torkát. *ajajj, ez sosem jó jel...* gondoltam magamban, s félve vártam a folytatást. Nem őszültem bele a várakozásba, ugyanis apa hamar megtörte a csendet.
- Nos, biztos vagy te ebben ? Tekla, ezek még angolul sem tudnak! - hitetlenkedett apa. Ezt meg vajon miből szűrte le ? Hisz össz-vissz 10 mondatot ha váltottak, nem beszélve arról, hogy ebből 8 a bemutatkozásból (név) állt, a maradék kettőt pedig egy ovis is tudja: Nice to meet you.
- De apa, Namjoon igenis tud! - védekeztem.
- Ki az a Namjoon ? A leader, vagy hogy nevezik ? - szólt bele anya is.
- Igen. Vele tudtok ti is kommunikálni, én pedig szívesen fordítok a többieknek, meg viszont. Naaa, ne akadjatok már fent ezen! - néztem rájuk a legédesebb tekintetemmel, habár tudtam, hogy leginkább egy tevéére hasonlít a fejem.
- Jó, ha anyát nem zavarja, én is belenyugszom. - adta be a derekát apa.
- Csak miattad, Tekla. Jól van, maradjanak. - mosolyodott el anyu.
- Csak anyád miatt, Tekla. Maradhatnak. - *eh, szóval csak miattam nem is engedné. Hüpp, hüpp, ez rosszul esett... *
- Köszönöm, hálás vagyok érte. - mondtam elnyútva a szavakat.
- Ne szemtelenkedj, mert még visszavonom! - fenyegetett meg visszafolytott mosollyal apa. Na igen, értékeli a gyér humorom is :D
- Jó, elég a beszédből, kint vár 8 fiú, és egy 10 éves lány, akik éhesek, szóval dobjunk össze valamit ! Mit szólnátok a csirkepaprikáshoz nokedlivel ? - kacsintott anya, hisz tudja, ez a kedvencem. - A fiúk meg kezdjék a nyaralásukat egy igazán laktató, magyaros étellel.
- Rendben. De annak nem kell sok idő? - kérdeztem vissza.
- Kellene, de a hús már kész, csak fel kell melegíteni, a nokedli meg hamar elkészül. Na, hozd a lisztet... - anya felsorolta a hozzávalókat, én mindent leszállítottam neki (ez úgy hangzott, mintha valami drogdíler lennék), és amíg ő a tészta készítésével foglalatoskodott, én elkészítettem az egyik specialításomat : aludttejes - csokis sütit. Mindeközben a nappaliból egyre erősödő nevetés szűrődött ki, a szívem pedig táncot járt örömében, hogy a kedvenc, a legeslegkedvencebb csapatom együtt nevet a családom férfitagjaival, ugyanis időközben apa kislisszolt, Fabe pedig anya körül sertepertél.
Végre kész lett az étel, s amíg anya kirakta egy tálba, addig én megterítettem az asztalt, de a szokástól eltérően 11 személyre terítettem, s ebből 8 tányér mellé evőpálcikát is tettem (még szerencse, hogy szoktunk nagy családi találkozókat tartani, és nagy az asztalunk). Anya felrakta az ételt az asztalra, én pedig mentem a többiekért. Ahogy beléptem, épp elkaptam a pillanatot, ahogy Jimin meglöki J-Hope-ot, aki hirtelen belekapaszkodik Sugába, és mindketten nagy koppanással lezuhannak a kanapéról. A többiek óriási röhögésben törtek ki, a két szerencsétleb pedig jajgatva tápászkodik fel a földről. Vagyis csak Suga jajgatott jogosan, J-Hope szerencsésen puhára esett-azaz Sugára, de szolidarításból, jobban mondva figyelemfelkeltésből morgolódott.
- Hé, srácok... gyertek... kész a kaja - nondtam félénken, alíg hallhatóan, először nem is reagált senki, de a kaja szóra 9 éhes szempár fordult felém.
Jaj, gyerekek, tegnap akartam felrakni ezt a részt, de nem volt netem... :(
A következő rész tartalmából (:p) : vacsora a BTS-el ^^
Jelenlegi kedvenc, sokat hallgatott számaim :
DBSK - Why did I fall in love with you?
Sunggyu - I need you (acoustic version)
BTS - Run
BTS - Ma city
Pussz, Mir (*^﹏^*)
