Felix a reggelije után kiválasztotta a számára tetsző, méretben megfelő ruhát.
- Szerintem ezt próbálnám fel.. - mondta és Hyunjin felé fordult a fehér dzsekivel és hozzá illő fekete-fehér gatyával a kezében.
- Woh... Ez nagyon menne hozzád. Ha akarod kint a közös wc-ben átöltözhetsz vagy itt is.
- Az egyszerűség kedvéért felvehetem itt?
- Persze. - Hyunjin visszafordult a rengeteg papír fölé és folytatta az olvasását.
Yongbok levette a cipőjét, polóját, és egy általa válsztott szoros felsőt probált felvenni. Felvette, de a hátánál volt egy cipzár, amit nem ért el.
- Bocsánat Hyunjin, segítesz felhúzni? - sétált közelebb Felix az íróasztalhoz.
- Persze - Hyunjin felállt és Felix kérésére, próbálta felhúzni a cipzárt, de túl kicsi és feszes volt a felső.
- Felix..ez szerintem kicsit kicsi rád, szerintem nincs nagyobb méret... ha nem baj válassz másikat. Bocsánat...
- Oké, Semmi baj.
- Segítek levenni.
- Köszi.. - megfogta a fekete hajú az alsó peremét a dzsekinek és felfelé probálta húzni. De elég nehezére esett ez neki.
- Ezt,... hogy vetted fel?..-
Mikor már végre felfelé tudta húzni a bőr felsőt, kopogás hallatszódott és gyorsan, szolidan benyitott nem rég
látott Bangchan, a választ nem megvárva.
- Bocsánat csak van még pár fontos papí-... -Hyunjin abban a pillanatban kapta le Felixről a dzsekit. Sikeresen.
- Jájáj bocsánat,..bocsánat! - Chan gyorsan lehelyezte a mappát az íróasztalra és sebesen kisétált az ajtón.
Egy másodperce lefagyott a két férfi.
- Semmi baj, köszönöm Chan... - Hyunjinen egy hamis mosoly látszódott, amit egy nagy levegővétel váltot le.
Szépen kisimította a leráncigált ruhát és visszarakta a szekrénybe.
- Channak ehhez tehethése van. - monta, közben válogatta a szekrényben a ruhákat. - Reméljük nem gondolja túl.. - monta nagyon halkan motyogva, amit visszaakart kérdezni a fiatalabb, hogy mit mondot, de nem tette.
Hyunjin gyorsan kikapta a kedvenc atlétáját, amit Felixhez tartott. Egy pillanatra megállt és a tekintete megakadt.
Felix ugyanis félpucér volt.
Yongbok hasa mélyen bordázott volt.
Hyunjin szeme a testéről felszökött gyorsan a szőke szeméhez. Erre hirtelen össze rándult a szőke és takarni kezdte a kezével a testét. Ahol tudta.
- Felix te aztán nem vagy semmi. Szerintem vedd fel ezt - tolta Felixhez a ruhát.
- Jó.. - monta halkan.
Az idősebb visszaült a helyére.
Probálta magát összeszedni a holnapi rendezvényre, de félt, hogy megint milyen konfliktus lesz a főnökével. Ő csak békében akar maradni. Kimaradni minden hülyeségéből.
Ma látszólag nincs jó hangulatban Hyunjin.
---
Mikor a szőke felvette a ruhákat
a fotós ablak mellé fordította a kanapét, a nem oda illő tárgyakat elrakta és leültette a modellt.
Elővette a kameráját.
- Szerintem jó, így csak egy kicsit nézz jobban az ablak felé - belenézett a lencsébe. Görcsösen belenézett a kamerába, de valahogy úgy, mintha egy osztály kép készülne.
Feszült volt. Nem csak Hyunjin idegessége miatt, hanem a tökéletes teljesítés miatt is.
- ..Felix,.. -gyorsan odanézett a fiatalabb és nagyot nyelt. - még egy picit lazulj én majd megoldom. - egy szemkontaktus történt, majd kisebb zavarában félrenézett a szőke.
Vett egy nagy levegőt és ellazította magát. Láthatóan átformálodott a gondolkodása; nem érdekelte semmi csak ha a főnöke mond valamit.
Csak azt lehet érzékelni, hogy csönd van.
A fotós ránézett a modellre és, és a modell talán megfagyasztotta a levegőt?...
Nem... nem inkább mintha ő felmelegítette volna a egész szobát. Halvány mosoly volt az oldalprofilján és olyan, enyhe napsugarak sütöttek be az ablakon, ami a zápor után beszínezte a házakat.
Katt*
Olyan mintha egy impresszionista festményt látnánk.
Katt*
Mit csinál? Kinézett a kamera mögül a tervező. Nem hitte, hogy ma még fog mosolyogni.
Katt*, katt*
Hyunjin arcán egy nagy mosoly húzódott. Egy kellemes érzés futott végig rajta. Nem bírta Felixről levenni a tekintetét.
- Felix ez nagyon jó lett! Most nézz a kamerába és.... Várj, így - Hyunjin odament és gyengéden fordította Felix fejét és lábát keresztbe tetette - most nézz ide!...
Apró, puha, gyengéd érintések, hangok, illatok, fények. Semmi váratlanság. Semmi feszültség. Egy másik oldal egy másik halgulat.... és talán másik érzés....
Kint csak a nyüzsgés hallatszódott amiből csak tompa hangok szűrődtek be. Felixnek egy olyan oldala volt látható, amit valószínűleg nem sokan láttak.
Következő fotoknál teljes test látszódott, ehhez arrébb rakták a kanapét.
- Tedd a kezedet így... és egy nagy mosolyt, közben becsukhatod a szemed.
Ennél a póznál a fölső alsó elszegése nem érte el a gatyát. Ezen a fotós meglepődött egy kicsit, de kihasználta az alkalmat.
Katt*
Nem akart illetlen, túl közelinek mutatkozni. Mégis csak nem rég ismerik egymást. De mégis az egész olyan közeli lett. Mintha a szobán kívül nem lenne világ, csak ők ketten lennének.
Ezután már jöttek a mozdulatok.
---
- Felix szép munka!- mosolyodott el Hyunjin büszkén.
- Köszönön szépen. - pirult el Felix.
- Nem, nem hidd el én köszönöm. Nagy segítség... Akkor a fotókat átküldöm.
- Köszi,... akkor nem tartalak fel a munkában, ..megyek...
- Ja,.. még nyugodtan maradhatsz, még csak egy ruhát próbáltál fel.
- ...Nem, megyek, majd máskor is lehet még... Ha belefér. Csak azért, mert látom mennyi papír van az asztalodon.
- Jó.. igen...
- Helló!
- Szia.. - zárta le a beszélgetést Hyunjin.
YOU ARE READING
Lovely Times. || • HYUNLIX • ff.
Fanfiction•,,A Szőke tényleg ott feküdt az utca járdáján."• ___ Hwang Hyunjin egy 23 éves divattervező, fotós, aki találkozik a nála fél évvel fiatalabb Lee Felix-el. Felix Ausztráliában élt, két éve költözött ki Dél-Koreába. Ő jelenleg egy cukrászdában dolgo...
