Lovely Times. || • HYUNLIX • ff.

Part 9.

Az ablakon át, a redőnyön át be-beszökött, az arany sárga színű fénysugár.
A lepedőn megcsillant majd továbbment, és így elárasztotta szobát a melegsége.

A dunyha alatt hálóingben feküdt a halkan szuszogó angyal szobor. Csend volt. Csak a kinti város zaja éppen hogy beszűrödött minimálisan.

- diip, diip, diip.. - szólalt meg Felix telefonja csipogva.

Felix:
___________
-Áhhj! Tényleg.... Én ma megyek dolgozni... - pattanok ki az ágyból hiszen még sok feladat vár rám.

Kezdem a zuhany alatti gyors hajmosással, majd hajszárítás, öltözés és fogmosással folytatom. Reggelire csináltam magamnak zabkását és vágtam bele egy banánt. A többiből lesz majd a banánkenyér.

Összeszedtem a cuccaimat és elindultam a villamoshoz. Felszálltam, a cukrászda, ahol dolgozok nincs messze, így csak pár megállót mentem. Úgyanolyan reggel, mint a többi...

Hirtelen eszembe jutott ami tegnap történt velem a metrón. Nyilván elmosolyodtam, amire páran oda is néztek, de hát ilyen vagyok. Apró dolgoknak is örülni kell nem? De azt sajnálom, hogy el kellett utasítanom...

Leszáltam és besétáltam a nagy forgalomas főút melletti még csendes cukraszdába.

- Szia Felix, jó, hogy itt vagy, pont jókor! -szólalt meg a főnöknőm.

- Jó reggelt! - köszöntem.

- Bemutatom az új emberünket, - már érzem, hogy mit fogok én itt szenvedni, gondolom magamban. - Jeongint!

-Örülök a találkozásnak! - jött oda hozzám, majd mélyen meghajolt- Yang Jeongin....- egymás szemébe néztünk.

- ....Te lennél az,... akivel összefutottam tegnap, nem?
- . ...Dee, igen, a boltnál, nem? - kérdezte Jeongin.

- Igen, igen ott.

- Ó milyen már!

- Durva, nem? Én Lee Felix vagyok.

- Örvendek!

- Nagyon jó, Felix légyszives mutasd meg neki, hogy mi hol van, vezesd körbe.- szólt közbe a fönök.

- Rendben - mosolyogtam Jeonginra.

Megmutattam, hogy mi hol van az újoncnak, majd egy picit még volt idő, nyitás előtt beszéltem a főnökömmel. Már nagyon megszerettem volna megemlíteni neki azt, hogy én is hadd dolgozzak többet a konyhában.

- Ne haragudj Felix, én se terveztelek ennyi ideig takarításra fogni... - érezte a helyzet mélységét a főnöknő. - De most már felszabadult egy hely, jöhetsz a konyhába, így majd Jeongin kapja azt a fealdatot.

- Rendben, köszönöm. - szerintem ma jó napja lehet neki. Egy nagyon kegyetlen nő tud lenni néha. Néha meg kedves. Hát furcsa...

Szegény Jeongin... nem akartam rádobni az én feladatomat...

--

- Ohh, nem baj engem ez nem zavar. Tényleg. - montam el a fiatalabbnak a hírt, de Jeongin elég meggyőző volt arról, hogy nem bántja ez őt.

- Jó oké, köszönöm. - mosolyodtam el, a felszabadulástól.

- Áh ugyan.

- De te tegnap, ugye, hogy idejöttél meghallgatásra, nem?

- Igen igen, és az hittem hogy még lesz pár hét, hogy elkezdjek dolgozni. De nagyon gyorsak voltak és már beraktak most hétfőre.

- Hát ők ilyenek, imádják a cuki fiúkat...

- ...Tényleg most hogy mondod, csak a főnök ugye lány,- számolta az újjával a fiatalabb - még a konyhában van 3, és a pultban van egy - folytattam én a számolást - és ennyi. Utána dolgozik itt veled együtt 6 fiú, azért mert nagy a  cukrászda és szinte mindenki máskor jön. Én úgy tudom, hogy az az 5 lány csinálták ezt a cukrászdát és csak fiúkat terveznek felvenni.

- Mi a fene... - nevette el magát széles mosolyával Jeongin, majd én is.

- De szeretném elmondani, hogy lesznek érdekes munkatársaid. Mindig késnek azért nem látod még őket. - váltottam komolyabb témát.

- Jajj... hányan vannak?...

- A csapatból szerintem csak ketten, de azok nagyon. Légyszi ne létesíts velük semmilyen intelektust. Tapasztaltból mondom...

- Jó oké... Hát mindenhol vannak ilyenek...

- Igen...

- Te minden nap bejössz? - kérdezte Jeongin.

- Őhm., pénteken nem, de azon kívül minden nap.

- Jó, köszönöm, akkor te itt leszel - erre elmosolyodtam, mert megnyugodtam én is, hogy azt a két munkatársamat le tudom rázni magamról még úgyis, hogy ők itt vannak és helyette Jeonginnal lehetek. De a főnöknő se szereti őket, lehet, hogy most hogy jött Jeongin kirakja őket.

--

Hát ez a nap tényleg jó volt így Jeonginnal. Bárcsak előbb jött volna...
__________

- Kicseszett fárasztó, jaj nekem!..

- Hyunjin minden oké?-  kérdezte Bangchan mikor is éppen az irodában voltak, dolgoztak közösen.

- Chan. Te nem ember vagy.. Biztos nem...

- Miért is nem? - hunyorítva nevette el magát.

- Hogy bírod? Én itt csak drámázok. Én nem bírom már...

- Hyunjin mindenkinek más a bírási küszöbe, hidd el nekem se könnyű sokszor. - monta vigasztalóan az idősebb.

- Miért, nem te vagy a cégvezető? - lefelé nézés után felnézett Hyunjin a munkatársára.

- Hát. Nem tudom... Úgy érzed, hogy nekem kéne annak lenni?

- Persze. Igen. Légyszi azt az öreget váltsd le te... Sokkal jobb vagy nála.

- De én nem vagyok annyira kihegyezve a divatágakra, én itt inkább papír munkát végzek, és számlákat számolok el. - szomorodott el az idősebb.

- Segítek akkor. Csak könyörgöm... - kezdett el fohászkodni.

- Jó nyugi Hyunjin, minden oké lesz, de én nem tudom helyetted aláírni ezeket, írd alá. - tolta közelebb Hyunjinhoz a kitőltendő papírokat, amire Hyunjin lehajtotta a fejét az asztalra fájdalmasan, és fáradtan.

Ekkor rontott be kopogás nélkül Mr. Kim Seungmin.

- Sziasztok!

- Seungmin, te nem dolgozol éppen...? - kérdezte Chan jogosan, Hyunjin már nem is foglalkozott vele, mert tudta teljesen felesleges,.. ő tudja jól miért jött.

- Hát mindenkinek kell egy kis pihenés, nem? - majd oda ment hozzájuk és leült melléjük a kanapéra, zaklatás és piszkálás céljából.