Az Elérhetetlen

nineteen

Máma jön haza Chase. Tudtommal...

Amint meghallottam a reggeli ébresztőmet, kipattantak a szemeim. Mintha újjá születtem volna.
A mai nap egy csütörtöki napra esik.

Tegnap kaptam egy levelet, feltehetően Chase küldte a telefonjáról, csakhogy én nem tudom a számát. Ő valyon kitől kaphatta meg? Flora...

Gyorsan felkaptam egy kényelmes melegítő szettet, majd le rohantam a nappaliba, ahol már anya várt egy reggeli torkot már szinte felméréséből kávéval, meg egy pirítossal egy tányéron.
- Jó reggelt! - köszönt vidáman
- A legjobbat!
Már annyi ideje akartam már Chassel beszélni, csak nem volt itthon, plussz nem akartam zavarni.

Iskolába menet a buszon zenét hallgattam, majd miután a sulim melletti buszmegállóban le rakott a busz, rögtön meg is láttam Florat. Integetve battyogtam felé.
- Sziaa. - köszöntem
- Szia csajszi!!!
Elindultunk befelé.
- Milyen volt a tegnapod? - kérdezte
- Semmi különös. Tudtad, hogy máma jön haza Chase?
Fel vonta a szemöldökét.
- Én úgy tudom, hogy tegnap este későn. Szóval lehet, jegy jön máma suliba már.
Erős melegséget éreztem az alhasamban, és a pulzusom enyhén megemelkedését.
- Nem szerintem még máma pihen otthon. - jelentettem ki magabiztosan, de  az egyik részem kételkedett ebben a kijelentésben.

Beérve az iskolába, a szekrényeink felé sétálgattunk. Eddig semmi gyanúsat nem lehetett észre venni. Mindenki nyugodt volt, a tökéletes négyes közül hárman pedig jól elbeszélgettek. William is az egyik osztálytársunkkal beszélgetett, Lucian-nal, az osztály legjobb focistájával.
A szekrényből ki vettem a komplex természettudomány füzetemet, és egy éles hangra lettem figyelmes.
- Robinnnn! - sípákolta Liam
Liam az a tipikus nyomi fiú, aki kiszemel magának egy lányt és egész évben őt kergeti, mint egy kiskutya, és én vagyok az a szerencsés. Nincsen nagyon bajom vele, inkább azt mondom, hogy furcsa pasas, és hogy egyáltalán nem illik hozzám.

- Szia neked is. - mosolyogtam rá
Liam ki-be fújta a levegőt.
- Itt... van... - elkezdett köhögni
Mi a franc.
Szusszant egyet, majd kimondta.
- Itt van Chase! - prüszkölte

Ennek a srácnak nincsen fizukuma? Max 200 méter, de talán még annyit sem kellet volna futnia. Na mindegy, lehet hogy nem áldotta meg a futóisten, futó lábakkal.

Sajnálkozva néztem rá.
Várjunk csak mit is mondott? Chase ITT VAN?!

- És ez komoly?
- Igen láttam az ajtón bejönni. - mondta majd egyik karjával rá támaszkodott a szekrényem melletti szekrényre, és elő vette a kicsit sem sármos mosolyát. - Szóval... most féltékennyé tehetjük Robin.
A nevemet olyan lassan ejtette ki a száján, hogy azt hittem mentem el alszok.
- Mivan, dehogy is! Én vele... - megbotlott a nyelvemen a szó
- Igen? Együtt vagytok? Kizárt! Vagy esetleg valami mást akartál mondani?

Hirtelen nem jutott az eszembe semmi. Hisz nem vagyunk együtt, miután történt is valami közöttünk, ő elhúzott egy hónapra tudja ki, hogy hova. Nem írt, nem üzent, és nekem azt kéne mondanom, hogy együtt vagyunk. Alig ismerem. Tény anyukáink jól kijönnek egymással, de ez nem változtat a tényen, hogy alig ismerem, ezért is kértem tőle randikat, de addig míg nem kapom meg ezeket nem tudok ilyen szavakat kiejteni a számon.

- Igen, vagyis öhm azt hiszem alakulóban vagyunk. - mondtam végül
Liam meglepettnek tűnt.
- És én? - kérdezte könnyes szemeket színlelve - Mivan velünk?
- Max barátok lehetnénk, ezt te is tudod Liam.
- Bocsi, hogy megzavarom itt a nagy beszélgetéseket, de 2 perc és becsöngetnek, jah és azt még had mondjam ehez az információhoz hozzá, hogy a másodikon van az óránk. - hadarta el Flora
Pislogtam kettőt, hátha az információk eljutnak az agyamig. Sikerült!