Az edző - The Trainer (Befejezett)

Daisy színei

Sziasztok!

Az egyik, részben bdsm-ről szóló erotikus könyvem új, végleges verziója nemsokára fel fog kerülni az oldalra és jönnek majd belőle mindig az új részek. Viszont egyelőre két elképzelés van a fejemben. A szereplők személyisége mindkettőben ugyanaz lenne. A különbség az, hogy az egyik verzióban Daisy gazdag és egy művészeti galéria vezetője, Leila pedig  egy kávézóban dolgozik, de a hobbija a festés és szeretne sikeressé válni a festményeivel. A másikban Daisy egy ápolónő, Leila pedig egy könyvesboltban dolgozik, és ott találkoznak. 

Mindkettő felálláshoz megírtam a kezdést, ezekből hoztam egy-egy rövid részletet. Én bármelyiket szívesen megírom, de ha segítenétek, melyik keltette fel jobban a figyelmeteket (ha felkeltette), annak örülnék. Kérlek, segíts nekem egy szavazattal, hogy könnyebben eldönthessem melyik legyen. 

1. verzió:

A tér sötétbarnában úszott, az egyetlen fényt a megvilágított festmények adták. A galériát ellepték a nézelődők. Aprókat léptek, megálltak egy-egy képnél. Leila kíváncsi volt mire gondolhatnak, miközben egy láncokkal kifeszített nő könnyező szeme bámul vissza rájuk. Vajon látják benne a szépet? Vagy csak a szenvedést látják benne? Leila hosszasan nézte az egyik festményt. És mintha valami átkattant volna az agyában, még pislogni is elfelejtett. A külvilág nem létezett többé számára, csak az a kép, amin egy angyal térdelt letört szárnyakkal. Szimplán egyetlen jelenetet látva, az agyában egy egész történet jelent meg.

Aztán valaki, váratlanul a vállára tette a kezét. Összerezzent az érintésre és visszatért a valóságba

- Maric Agota képe. A gyermekkor vége címet adta neki. Találó, nem igaz? – szólalt meg mellette egy kellemes női hang.

- I-igen - dadogta meglepetten Leila, miközben a nőre nézett. Túl elegáns ahhoz, hogy egy egyszerű vendég legyen. A rajta lévő fekete estélyi kihangúlyozta nőies, erős testét. Ajkán élénkvörös rúzs világított, barna haja sűrű hullámokban omlott le a vállára. De nem merte sokáig nézni. Olyan érzése támadt, mintha az a sötét tekintet el akarná nyelni őt. Visszafordult a kép felé. De amikor arrébb lépett volna, az idegen keze a válláról átsiklott a hátára. Csipkés ingjében meg-megakadt az ujja, néhol hozzá is ért a bőréhez. Aztán finoman maga felé fordította őt. Leilának melege lett. Erre végképp nem számított, az idegenek nem szoktak vele ilyet csinálni.

- Daisy Allard. Én vezetem ezt a galériát – nyújtotta felé a kezét.

Pár másodpercig csodálkozva meredt a nőre. Végül erőt vett magán és megköszörülte a torkát. Nehéz volt nem koncentrálnia rá, hogy a bőre bizsereg ott, ahol Daisy az imént megérintette.

- Leila Holloway - mondta halk hangon. - Örülök, hogy megismerhetem.

- Jó látni, hogy örömöt találsz a képekben. Néha én is csak leülök egy kép elé, és nézem. Aztán már este is van – kuncogott Daisy. - Gyere velem, körbevezetlek.

- Igen, tudom milyen – felelte zavartan Leila, miközben egy mosolyt erőltetett magára.

Azon tűnődött, vajon ez a nő miért ilyen közvetlen vele? Nála bevett szokás, hogy minden vendégét egyesével körbevezet? Vagy talán, valamivel felkeltette a figyelmét? Ebben kételkedett. Daisy-vel ellentétben az ő ruhája nem feszült rá a testére. Az ing úgy takarta, mintha szégyellné, ami alatta van. Pedig egyáltalán nem voltak rajta plusz kilók, de valahogy mégsem szerette magát mutogatni. Úgy érezte az egyszerű viseletével és az átlagos külsejével elbújhatna a kreol szépség mellett, aki akár modellnek is elmehetne.

A szíve hevesen vert, miközben elkezdett sétálni Daisy mellett. Valahogy nem érezte magát méltónak rá, hogy egyáltalán az oldalán mehessen. Önkéntelenül is lassított, hogy kicsivel mögötte menjen.

- Ebben a galériában mindig friss képeket láthatsz. Mindegyik alkotó jól ismeri a fájdalmat. Ezt itt Arnold Francisca festette. Az anyja gyerekkorában verte. *Egy tökéletes pillanat*.

A képen egy nő szétfeszített szájába cigi, édességek és egy vibrátor lett beleerőszakolva.

- Annyi nagyszerű alkotó van, akiket sosem ismer meg nagy világ – folytatta Daisy. - Én rajtuk akarok segíteni. Ha meglátom bennük a szikrát, én esélyt adok rá, hogy ragyogjanak itt - mosolyogva, félredöntött fejjel nézte a képen lévő nő tekintetét, közben a torka megfeszült, ahogy nyelt egyet.

2. verzió:

Leila a pult mögött ült és várta, hogy a műszakja leteljen. Odakint már besötétedett az eső egyre hevesebben verte az ablakot. Csak egy-két ember tartózkodott a könyvesboltban. Épp nyújtózkodott, amikor az ajtón újabb vevő lépett be. A középmagas, göndör hajú nő fekete szőrmekabátot viselt, sötét szemét kihúzta, száján élénkvörös rúzs világított. Leila Annyira belemerült a látványba, hogy elfelejtette tovább nézni a monitort. Még le kellett volna adnia néhány rendelést, de kiment a fejéből. Figyelte az idegent, ahogy odalép az "Erotika" címszóval ellátott könyvespolchoz és levesz onnan egy könyvet. Maga sem értette miért ilyen kíváncsi, de hunyorogni kezdett, hogy jobban lássa melyik kötetet tartja a kezében. Nem járt sikerrel. A nő határozott léptekkel és lassan haladt el előtte. Magassarkúja nagyokat koppant a padlón, fűszeres-virágos illata megcsapta az orrát. Leült a szemközti krémbarna kanapéra, és hátradőlt. Keresztbe vetette karcsú lábát, bőr magassarkúján a fény megcsillant. Még a könyvet is olyan eleganciával lapozgatta, mintha egy úrihölgy lenne. Amikor Leila vissza akart fordulni a monitor felé, a nő váratlanul ránézett. Az a sötét szem mintha el akarta volna nyelni. Gyorsan elkapta a tekintetét.

Néha óvatosan fel-fel nézett a nőre. Már egy ideje egyetlen szót sem olvasott abból a könyvből. Csak néha lapozott egyet, de közben őt figyelte. Kihúzta magát, az arcán huncut mosoly húzódott. Mielőtt lapozott, a szájához emelte az ujját, és megnyalta. Sokkal lassabban, mint amennyire szükséges lett volna. Leila végignézte az egészet. A pulzusa megemelkedett, és a pult mögött önkéntelenül is úgy mozgolódott előre hátra, mintha a nő ujja már egészen máshol kalandozna. Aztán ismét elfordult, vörösnek érezte az arcát és a nyakát. De csak néhány másodpercig bírta ki, hogy ne nézzen újra rá.

A nő elővett egy tollat, ráírt valamit egy papírlapra, majd azt belefektette a könyv puha gerincébe. A még nyálas ujját többször végighúzta a lapocskán és a könyv gerincén. Aztán a pulthoz sétált. Leila el akarta kerülni a szemkontaktust, de nem úszhatta meg. Az arca felforrósodott, ahogy az idegen éjfekete tekintete összefonódott az övével. Lenézett a könyvre, aminek a borítóján egy megkötözött nő volt. Egy cetli lógott ki belőle, rajta a Daisy Allard névvel és egy telefonszámmal. Meglepetten meredt a lapocskára. Hezitált, majd lassan kihúzta a könyvből. Még senkitől nem kapott ilyen gesztust. Nem tudta hogyan reagáljon. Óvatosan nézett fel a nőre, aki elégedetten mosolygott rá, mintha egész életében erre várt volna.

- Más nem lesz? – a hangja remegett kissé, miközben beletette egy szatyorba a könyvet. Arra gondolt, ha hazaért, az lesz az első, hogy rákeres erre a történetre.

- Remélem, más is lesz – válaszolta Daisy olyan halkan, hogy éppen csak ők hallják. Megcsillogtatta féloldalas mosolyát és megemelte a szemöldökét. Az ujja a borítón megkötözött nő mellén járt, és közben le sem vette a szemét Leiláról.

Leila nyelt egyet, hogy segítsen a kiszáradt torkán. Már nem is tudta, hanyadjára sütötte le a tekintetét. Kínosan érezte magát, amiért egy árva szót sem tudott kiejteni. Arra gondolt, ez a kreol szépség akár modellnek is elmehetne. Talán az is. Mégis mit akar tőle?