19. Fejezet

463 32 1
                                    

Elegem lett mindenből. Muszáj volt végre kiszellőztetnem a fejem és távol lenni mindentől és mindenkitől. Úgy éreztem, hogy a világ hirtelen felesküdött ellenem. Az utóbbi időben, mindenkivel összevesztem. Nina haragudott rám, Rheával meg nem kommunikáltam két napig. Ha ez nem lenne elég, anyát zavarta, hogy nem nyílok meg neki. Csak annyit látott rajtam, hogy rossz kedvem van. Gondoltam, lehetséges, hogy velem van a baj, ha folyton ez történik. Miközben bevonzottam a rosszat, még a körülöttem lévő embereknek sem tudtam megfelelni. Ehhez sosem értettem. 

Az az igazság, hogy habár nem szabadna innom, elcsentem a kamrából anya egyik édesborát. Kivittem magammal abba a parkba, ahol általában nagyon kevesen járnak. Pont ezért szeretem. Este fele főleg csak a kutyáikat sétáltató embereket lehet látni. 

Bedugtam a fülembe a fülesemet, majd amikor éppen nem járt  a környéken senki, elővettem a bort. Ittam belőle, aztán gyorsan el is raktam. Felhangosítottam a zenét és hátra dőltem egy kicsit, hátha sikerül ellazulnom. Bár, a pad kemény háttámlája nem volt a legkényelmesebb.

"Vajon mit csinálhat most Rhea?" - merült fel bennem. "Vajon ő gondol rám?" - ötlött fel bennem a következő gondolat. 

- Biztos azt gondolja rólam, hogy idegesítő vagyok - suttogtam magamban, mire még a fejem is megfájdult. - Írnom kellene neki. 

Elővettem a telefont, de még magam sem voltam benne biztos, hogy tényleg meg akarom ezt lépni. Zavart, hogy Rhea megint nem kezdeményez nálam, pedig az elején mindig megtette.

Végül nagy nehezen rávettem magam, hogy küldjek neki egy sms-t. Megkérdeztem tőle, hogy tudnánk-e találkozni a parkban. Meglepődtem rajta, hogy milyen gyorsan válaszolt. Azt írta, hogy éppen fut és nem is túl messze, így hamar oda tudna érni hozzám. Görcsbe rándult a gyomrom. Azt hittem, hogy haragszik rám és nemet fog mondani. 

Negyedóra múlva már meg is érkezett. A futástól vizes és vörös lett a bőre, ami valamiért csak még vonzóbbá tette. Nem mintha máskor nem ilyen állapotban látnám őt az edzései után.

- Az edzőtermen kívül is sportolsz? - erőltettem magamra egy mosolyt. A tekintete alapján egyből feltűnt neki, hogy nem vagyok valami jól.

- Formában kell maradni. Na meg, valamivel le kell vezetni a stresszt, nem igaz? 

Nem tudtam eldönteni, hogy ezzel arra céloz-e, ami köztünk történt. 

- Én tehetek róla? - gondolkoztam hangosan, lehajtott fejjel. Már nem mertem a szemeibe nézni. Féltem, hogyha megteszem, összetörik a szívem. 

- Tessék?

- Én vagyok a stresszforrásod, Rhea? - emeltem feljebb a hangom, miközben a kezeim önkéntelenül ökölbe szorultak.

- Dehogyis. Mindig a legrosszabbat feltételezed.

- Persze, mert én is az vagyok. Egy rakás rossz, aki csak bajt okoz másoknak - néztem fel rá könnyes szemekkel. Lehet, hogy többet ittam a kelleténél, mert már kezdtem megérezni a hatását. Leült mellém. 

- Ne beszélj ilyen lekezelően magadról.

- Miért ne? De hiszen igaz, Rhea! Mindent elrontok - remegett meg a hangom. - Amikor megpróbálom összeszedni magam, olyankor se jön össze, amit tervezek. Erre jó példa a legutóbbi randink is. 

- Azt nem a te hibád volt - rázta meg a fejét. - Ott kellett volna maradnom veled. 

- De nem tetted - sóhajtottam fel. - Biztos volt rá okod. Például az, hogy eleged van belőlem.

 - Szerinted, ha így lenne, egyből ide siettem volna hozzád? Ahogy hívtál, rögtön jöttem. 

- Azért, hogy megmondd, hogy csalódtál bennem.

- Hagyd abba ezt - ráncolta össze a szemöldökét.

- Már a nevemen se szólítasz. Eddig állandóan csináltad - húztam félre a szám. - Már nem akarod ezt az egészet, igaz? 

Nem értettem, hogy hirtelen min mosolyog.

- Hihetetlen vagy - fordult felém. - Ne aggódj ennyire, Darcy. Próbálj meg ellazulni, oké? 

- Hogyan lazulhatnék el? - csattantam fel. - Kérlek, beszéljük meg a történteket, Rhea. Megőrjít, hogy nem tudom most hogyan állunk és mit gondolsz rólam. Én...én nem tudok olyan lenni, amilyen sosem voltam -pityeregtem. - Nem tudok csak úgy ellazulni! Folyton erre kérsz! Ha nem így nem felelek meg neked, akkor..

- Nem erről van szó - szólt közbe. - A te érdekedben mondom, hogy nyugodj meg. Azért, mert nem akarlak feszültnek látni. Ami a történteket illeti, legutóbb nem hagytad, hogy bármit is megmagyarázzak.

- Igen, mert azt érzem, hogy mi ketten...túlságosan is különbözőek vagyunk - csúszott ki a számon. - Te tapasztalt vagy, míg én még senkivel sem voltam. 

- És? Igen, kavartam egy csomó emberrel, még a gimis tanáraimmal is, de ez nem olyan dolog, amivel kérkedek. Tudod, nem mondtam neked, de múltkor, amikor a mosdóban voltunk és te azt mondtad, hogy nem akarsz ott csókolózni, elgondolkodtam. Azon, hogy igazad van. Egy romantikus kapcsolathoz az ilyen apróságokra is figyelni kell, de nekem mindegy volt, hogy kivel hol csinálom. Lehet, hogy ezen a téren tapasztaltabb vagyok nálad, de mégis te vagy az, aki ezt a fontos dolgot meg tudta nekem tanítani. 

A szavai hatására a szívem őrült ütemben vert. Alig bírtam megállni, hogy ne érjek hozzá és a kellemes illata sem könnyítette meg a dolgom. 

- Rhea - mormoltam meghatódott hangon. 

- Nem különbözünk annyira, mint hiszed, Darcy - súgta a fülemhez hajolva. - És tudod miért nem? Azért, mert azt az embert látom benned, aki én sosem mertem lenni. 

- Ezt nem mondod komolyan - hitetlenkedtem. Éreztem, ahogy enyhe pír kúszik az arcomra. Olyannyira zavarba jöttem, hogy el akartam fordulni tőle, de mielőtt megtehettem volna, benyúlt az állam alá.

- De igen. Komolyan mondom. Azt pedig, ami a randin történt, nagyon sajnálom. De leginkább azért, mert nem tudtam valóra váltani az álmodat. 

Belenéztem a szemeibe, majd a tekintetünk egymásba fonódott. Azt hiszem, akkor erőteljesebben vert a szívem, mint korábban bármikor. A szemeim az ajkaira tévedtek. Tudta, hogy mire vágyok, de nem csókolt meg. 

- De még megteheted, ha szeretnéd - suttogtam. Válaszul átölelt és a nyakamba fúrta az orrát.

- Igen, szeretném, Darcy. Valóra fogom váltani az álmodat. De nem itt és nem most.

Ennek hallatán gombóc képződött a torkomban és majdnem újra elkapott a sírás.

- Miért? - kérdeztem értetlenül.

- Ne aggódj, kicsi Darcy - mosolyodott el, miközben elhúzódott. - Megérdemled, hogy egy jobb helyen történjen meg. El szeretnélek vinni valahova. Holnap este tánc est lesz az egyik kávézóban, amit már ismerek. Nagyon hangulatos hely. Eljönnél velem? - kérdezte tágra nyílt, csillogó szemekkel. Azt hittem, csak álmodom. Rettentően örültem a meghívásának, viszont ott volt bennem az a gondolat is, hogy talán ő nem is vágyik rám annyira, mint én rám. Hiszen, ha így lenne, akkor lehet nem bírta volna megállni, hogy ne csókoljon meg. De az is felmerült bennem, hogy talán csak túlgondolom.

- Nem tudok táncolni, de persze, elmegyek veled.

Kicsit rövidebb rész lett, mert fáradtan írtam. Elnézést az esetleges hibákért.

Az edző - The Trainer (Befejezett)Where stories live. Discover now