32. Fejezet

340 32 6
                                    

Rhea ölelésében úgy felgyorsult a pulzusom, hogy alig bírtam elaludni. Neki viszont egy perc sem kellett hozzá és már halkan szuszogott mögöttem, a szorosan magához húzva engem a mellem alatt. Az esti félhomályban figyeltem az erekkel borított kézfejét, ahogy le és fel emelkedik rajtam, miközben lélegzem. Csoda, hogy a szívverésem nem ébresztette fel. Olyan erősen pumpált bennem, hogy a fülemben is éreztem. 

"Vajon most is csak egy eszköz vagyok a számára vagy komolyan gondolta, hogy velem akar aludni?" Ezekkel a kétes érzésekkel aludtam el nagy nehezen. 

Reggel rájöttem, hogy valaki engem bámul. Kellett egy kis idő, hogy rájöjjek, ki az. A gyönyörű nő mellettem támaszkodott és mosolyogva nézett. Nem erre a fogadtatásra számítottam, sokkal inkább arra, hogy reggel lelép dolgozni. 

- Jó reggelt.

- Jó reggelt. Nem kell dolgoznod? - feleltem egy nyújtózás kíséretében. Közben olyan mély levegőt vettem, hogy sikerült magamba szívnom egy adag fűszeres Rhea illatot az ágyneműről. 

- Szabadnapos vagyok. 

Visszahajtotta a fejét a párnára és lágyan cirógatni kezdte a karom. Nem igazán értettem, mi nála ez a hirtelen változás. Ösztönösen vártam, hogy elküldjön, de nem történt meg. Ehhez nem szoktam hozzá. Rég volt már ilyen mosolygós és kedves velem. Azon tűnődtem, vajon mivel érdemeltem ezt ki. Lehet azzal, hogy visszahoztam neki a rajzot? Bármi is legyen az oka, elegem volt ebből a se veled, se nélküled állapotból. Konkrétumokat akartam, mert a bizonytalanságot gyűlölöm. 

- Nem fogod azt mondani, hogy menjek el? - kérdeztem meglepődve.

- Nem, nem fogom. 

A száját bámultam. Már meg sem lepődtem magamon.

- Ma van advent első napja - szakította meg a csendet. Azt hittem reagálni fog a testbeszédemre, de legnagyobb meglepetésemre, nem kezdeményezett. Legtöbbször, ha azt látta, hogy vágyakozva nézem őt, meg akart csókolni, de most ennek a szándéknak még a nyomát se láttam. Talán túlgondoltam, de elkezdtem azon aggódni, hogy esetleg már nem vonzódik hozzám. 

- Az szuper - motyogtam, miközben a plafon felé fordítottam a tekintetem. 

- Arra gondoltam, elnézek a karácsonyi vásárba. Már felállították. Hátha találok valami fain dolgot. 

- Szóval, ezzel fogod tölteni a szabadnapod?

Sejtettem, hogy nem akar velem lenni. 

- Részben. Te is jöhetsz, ha akarsz.

- Ez most egy meghívás? - vontam fel a szemöldököm. 

- Veheted annak is. 

Felsóhajtottam. 

- Nem tudnál egyértelműen fogalmazni, Rhea? - forgattam a szemem. - Most meghívsz vagy sem?

- Ha van kedved hozzá, persze. 

- Kérj meg - tettem keresztbe magam előtt a karom. A morcos arcom láttán elnevette magát.

- Megint durci vagy? Nem kell a dráma - felelte szórakozottan, miközben megpöckölte az orrom. 

Kinyújtottam rá a nyelvem. 

- Kérj meg, Rhea - ismételtem felhúzott orral. Szerettem volna végre úgy érezni, hogy ő is szeretne időt tölteni velem. De a válasza nem volt valami meggyőző. 

- Kedves Darcy, kérlek gyere el velem a karácsonyi vásárba. 

- Kicsit kevesebb iróniával - mormogtam, mire váratlanul csikizni kezdte a hasam. 

Az edző - The Trainer (Befejezett)Where stories live. Discover now