Kelyhem Vagy

Kívülálló

ANNA

Nem értem miről beszélnek nem hallok semmit csak az arcukat látom, hogy artikulálva mozog a szájuk s néha mutogatnak. A király egy idő múlva el hagyja a szobám. Totálisan bele veszek a gondolataimban. Eddig még nem volt tündér e földön aki tudott volna egyszerre árny és fény mágiát használni. Ki vagyok én ? És miért pont én vagyok az aki ezzel rendelkezik? Édesanyámra gondolok aki úgy hiányzik. Bár itt lenne most velem és szorosan át ölelne . Bár azt mondaná ne félj minden rendben lesz. Nem vagyok az a félős típus, de most rettegek. A felismerés arcon üt. Igaza volt apámnak én miattam halt meg az anyám. Én tehetek mindenről. Erősen rázom a fejem , könnyek égetik a szemem amik hullani kezdenek egyre sűrűbben. Tenyerembe temetem az arcom.Krizsán értetlenül bámul rám. A fájdalom szét tépi az így is agyon sebzett szívemet. Hangos sírás tör utat a torkomból mely oly keserves. Nem tudom meddig sírhatok nem is érdekel ,ha most gyengének tart. Nem kérdez semmit amiért hálás vagyok érte . Nem szeretném ezt megosztani vele.Lehet egyszer el jön az a pillanat , de nem most. Mire megnyugszok ad pár percet, hogy össze szedjem magam.

-Anna! Mondj valamit kérlek .
-Félek-lehelem.
Az ágyamon ül erős szorítása hírtelen maga felé húz. Az ölébe fekszek lágy csókot lehel a fejem tetejére majd cirógatni kezdi a a derekam.
-Minden rendben lesz ! Nem hagyom , hogy bántódásod essék, vagy bármibe is kárt tegyél.
- Meg rémít ez az erő!
-Meg tanítok neked mindent . Uralni fogod és akkor nem lesz mitől tarts. Anna néz rám-mondja határozottan.
Fel ülök mellé és rá nézek ,ahogy kérte.
Két kezével megfogja az arcom , szorosan tartsa nehogy el forduljak tőle.
-Hercegnő! Te vagy a legerősebb !
Már a megszólítás miatt is felmorgok. Ki akarok szabadulni a szorításából, de nem engedi.
-Nem vagy tündér csak kevert vérű senkit eddig még nem láttam aki ilyen erős lenne , mint te . Érted? Senkit!
Mellkasára teszem a kezem. Utána még feljebb nyúlok, megmarkolom az inge gallérját, és gyengéden magamhoz húzom. Erre a mozdulatra ki kerekedik a szeme, de egy pillanatra sem veszi le rólam a tekintetét.
-Biztos ezt akarod? -kérdezi vágyakozva.
-Egyetlen csókot akarok -lehelem, mert nem szeretném bonyolítani még jobban a dolgokat s Nicola fenyegetése is itt motoszkál a fejemben. De el kell terelnem a gondolataimat még ha ez nem a helyes út. Kell a figyelemelterelés , mert meg fogok bolondulni a fájdalomtól ami most itt ül a mellkasomon. A gyász érzése vett  a hatalmába. Krizsán ki fújja a levegőt alig hallhatóan, mintha csak erre várt volna már régóta. Nyakamra teszi a kezét, a hüvelykujjával az állam alá nyúl és feljebb billenti a fejemet. Ez utána a száját a számra tapasztja, amibe mind a ketten bele borzongunk. Lassan csókoljuk egymást , mintha szerelmesek lennénk. Ujjaimba fűzi az ujjait egyre éhesebben csókol amire én válaszul az ajkába harapok. A számba nyög és a nevem nyögi. El pirult arccal szakítom félbe a csókunkat. Nem merek a szemébe nézni egyből le sütöm a szemem.
-Biztos nem akarod , hogy el menjek?-kérdezi feltüzelve.
-Nincs miért szégyenkezned Istenien csókolsz és tiszteletben tartom amit kértél-barátságosan megszorítja a kezem egy kacsintás kíséretében.
-Nem zavar , hogy itt vagy. Szeretnék többet tudni a népedről.
Ez után hosszú mesélésbe kezd neki. Iszom minden egyes szavát. Miután be fejezte mára  így szól.
-Anna most magadra hagylak ha nem bánod. Bármi van kérlek csak gyere át a szobámba vagy az is elég , ha be kopogsz.
-Rendben köszönök mindent.
Miután jó éjszakát kívántunk a másiknak magamra hagyott.

Telefonom csengőhangjára kapom fel a fejem. Tudom ki hív . Nem akarok vele beszélni. Viszont tartok tőle ismerem a grófot , úgy se adja fel egy könnyen. Inkább fel veszem neki, minthogy ide varázsoltassa magát.
-Mit szeretnél Nicola? Fogd kérlek rövidre mert fáradt vagyok....
-Drága galambom... én is örülök , hogy hallom a hangod.
-Igen?
-Tudod mit ?
-Nicola?
Megszakadt ? El veszem a készüléket a fülemtől majd a kijelzőre nézek. Kinyomta?
-Anna?
A hangjára megijedek még a telefon is ki esik a kezemből.
-Csak nem rossz a bűntudatod?
El vörösödik a fejem , zavaromba megfordulok és egy kósza tincset a fülem mögé teszek.
-Milyen volt a mai napod?
-Én?
-Hogy birkóztál meg a fény és árny mágiával?
-Hogy mi? Honnan tudod?
-Édesem én minden tudok! Ne feledd mindig egy lépéssel előtted járok.
Az állam majd le esik. Akkor azt is tudja , hogy megcsókoltam a tündért. Félelem és a pánik egyszerre fog el.
-Milyen volt más csóka Anna ?-kérdezi el torzult arccal.
Hátra fele araszolok lassan. Mire gyorsan utol ér. Kezei gyorsan a nyakam köré tekeredik , mely egyre erősebben fog.
-Milyen volt más csókja? Felelj!
Lélegezni is alig tudok. Nem hazudott Nicola be tartja az ígéretét , most meg fog ölni!