Kelyhem Vagy

Az Igazság

ANNA

-Alessia mivel most te vagy a legerősebb így te fogod Annát megkeresni a túl oldalon van rá két órád. Itt van egy üveggolyó ami szentelt vízzel van tele . Annyi a dolgod , hogy össze töröd, de fog meg a kezét előtte úgy tudtok mind a ketten vissza térni. Hozzatok neki egy karórát , ezen tudod majd nézni az időt. Ha ki futsz a két órából már nem tudok vissza térni az élők közé. Nekem egy tálba langyos vizet és egy széket. Meg kell állítanom a szíved.
-Nem szívesen teszem meg ezért az emberi lényért, de tudom drága bátyámnak fontos .-monda Alessia.
-Légy óvatos oda át és vedd sietősre a dolgot. Én nem tudok segíteni ha bármi is történik.-közölte Izabella.

Közbe meg érkeztek a tárgyak ,amit a boszorkány kért. Alessia fel vette a karórát a csuklójára. Az üveggolyót a markába tartotta és erősen szorította azt. Lábbelijét le vetette majd a székre ült. A langyos vízzel teli tálba bele helyezte mind két talpát. Izabella mögé állt ,majd megfogta mind két vállát és kántálásba kezdet. Egy perc se telt el mire Alessia szíve le állt. Teste a széken pihent miközben a lelke a túlvilágra került .

-A fenébe is mindig velem van ki cseszve.-keseredett el Anna.
-Már egy jó ideje se a boszorkányt se a vámpírt nem látom. Biztos sikerült a tervük csak én
nem jutottam ki innen.-mondja hangosan.
Szed össze magad most azonnal! Nicola nem hagyja , hogy itt ragadja . Mindig meg mentett sose hagyta hogy bármi bajom essen. Oly hihetetlen itt vagyok a túlvilágon. De ha itt vagyok akkor találkozhatok a szeretteimmel? A kastély udvarán állok épp ,lehet nem kéne messzire el kószálnom ha vissza akarok jutni az élők közé. El kell bújnom nehogy észre vegyenek más lelkek. Vagy akadnak itt démonok? Most nagyon be vagyok szarva nem tudom mitévő legyek. Sietősebbre vettem a lábaim. A beton kerítéshez kell futnom ott úgy is sok bokor és fa van. Mögöttük el tudok rejtőzködni. Folyamatosan járt az agyam . Izabella se említette miként cselekedjek ,ha itt ragadok. Ő csak a tényeket közölte , hogy ez is megeshet. Mindjárt oda érek , ámde jóval messzebb a varázstükörtől. Nem szeretném , ha be szippantana megint főleg most , hogy nincs aki megmentsen. Egy terebélyes bokor mögé kuporodok olyan gyorsan ahogy csak lehet. Leülök majd a hátam neki támasztom.

Neszt hallok a távolból . Még lélegezni is elfelejtek. Izzadt tenyeremet a számra tapasztom még a szemem is lehunyom nehogy észre vegyenek. A zaj egyre közeledik felém. Érzem valaki vagy valami megérint. Sikoly hagyja el a szám mely oly hangosra sikeredett , hogy még én is meglepődtem ezen. Ahogy ki nyitom szemeimet egy idegen férfi guggol előttem.
-Te új vagy itt. Mi a neved?-kérdezi.
-Anna ! És te ki vagy?
-Nem rég kerültem ide pár napja. Kristofer a becses nevem.
Erre nem tudok neki mit felelni. Még is nem mondhatom azt , hogy örvendek .
-Te is bujkálsz az ős halott boszorkányok elől?
-Ős halott boszorkányok?-érdeklődöm .
-Igen nagyon veszélyesek ők itt a "rend őrei " . Ha esetleg valami rosszat cselekedtél az életed során akkor ők tesznek érte , hogy megbűnhődj .
-Én nem haltam meg csak itt rekedtem. Egy boszorkánynak segítettem csak .
-Értem az úgy más. Ezzel szemben az ősieket ez nem érdekli. Te jelenleg itt vagy az ő világukba. Ők intézkednek a sorsodról mielőtt le pergetik az életed. Majd döntenek a felett , hogy hová kerüljön a lelked.
-Hogy tudok vissza jutni ?
- Ha megtudják sehogy ! Hacsak addig meg nem mentenek.

-Anna! Hol vagy? Anna gyere elő!-hallom meg a vámpír hangját.
-Ez gyors volt -válaszol Krisztofer majd el is tűnik egy szempillantás alatt.
-Itt vagyok!
Ki mászok a bokor mögül majd oda rohanok hozzá. Megfogom a kezét és egy fa mögé vonszolom.
-Sshhhhht!-csitítom.
-Halkabban ha meghalják az ősi boszik akkor vége mindennek.

-Végre meg vagy! Most jól figyelj rám... nem szívesen vagyok itt a megmentésedre, de viszont kapóra jött, hogy kicsikét kettesben tudjunk lenni. Tudom Nicola meg baszott téged és meg is jelölt. Te csak a játékszere vagy úgy mond a friss hús.
-Ez nem igaz! -vágok a szavába.
-Hogy nem ? Akkor kérdezd meg csak bátran tőle , hogy mi történt kettőnk között , amikor ki hozott a cellából!
-Tessék?
-Jól halottad....le feküdtünk . Tudod kedvesem Nicola sok nővel le feküdt már , ahogy én is sok férfival , de mindig egymásra találunk. Nem választhat el minket senki. Főleg nem egy halandó szuka.
-Hazudsz! Ő szeret engem , törődik velem!
-Nicola nem szeret senkit csak is magát ! Esetleg akit szeret az én vagyok aki a saját vére . Engem sose fog el hagyni ellenbe veled.
-Megjelölt-mutatom fel a csuklóm.
-Ámítsd csak magad továbbra is , de aztán ne felejtsd el , hogy én megmondtam.
Nem hiszem el egyetlen szavát se . Össze akar minket ugrasztani. Tudom volt köztük szex ,de az már a múlté. Amúgy is az minden vágya , hogy el hagyjam a kastélyt. Betegesen féltékeny így mindent el követ Nicola kegyeiért.
-Most viszont add a kezed! Vissza akarok menni minél élőbb!
Meg fogtam a kezét. A másik tenyerébe egy üveggolyót tart ,amit egy határozott mozdulattal össze tör.

Nagy nehezen ki nyitom a szemem. Nicola arcát pillantom meg először. Egy erős mozdulattal fel ültet a koszos földről majd szorosan átölel.
-Anna végre vissza tértél hozzám.
Alessia áll meg előttem és gúnyosan rám mosolyog.
-Később majd megköszönheted.-közli velem szárazon.
-Jól vagy ?-kérdezi Nicola.
Felelni nem tudok neki annyira össze vagyok zavarodva így csak egy bólintással jelzem , hogy minden rendben. Hallom ,ahogy körülöttem beszélnek . A boszorkány egy bűbájt fog hamarosan Nicola húgára és öccsére bocsátani . Alessia és Carlo így észre vétlenül el tudják majd hagyni a kastélyt. Senki se tudhatja meg , hogy életben van Carlo. Észre se vettem Nicola is ott áll mellettük és be szállt a beszélgetésbe. Én a földről figyelem őket még csak pislogni sem vagyok képes.

-Itt egy kulcs az új autódhoz és itt egy másik kulcs . Budán fogsz élni mostantól egy luxus penthausba. Ide többé már nem jöhetsz. Sokszor meg látogatunk majd sőt egy darabig húgunk ott lesz majd veled. Most pedig siessetek. Itt egy új telefon új kártyával fog és tedd el. Hívlak majd pár nap múlva.
Ölelve el búcsúztak. A boszorkány is el köszönt majd mind távozott. Nicola oda jött hozzám ölbe vett hírtelen. Azon kaptam magam , hogy a szobájába vagyunk . Ahogy le tette a lábam a padlóra rögtön forogni kezdett körülöttem a világ . Éreztem az epe ízét a számba. Gyorsan a fürdő szobába rohantam majd a WC fedelét felemelve oda hajoltam és hányni kezdtem. Mikor mindent ki adtam magamból a mosdó kagylóhoz sétáltam és meg engedtem a hideg vizet. Közbe bele néztem a tükörbe . Nem ismerek magamra aki vissza néz rám olyan , mintha nem is én lennék. Egyre vékonyabb és meggyötörtebb az arcom. A szemem be van esve és fekete karikás .Jó alaposan ki öblítettem a szám . Az arcomat is megmostam. Léptek hangját hallottam. Nicola ott állt mellettem aggódó tekintettel vizslatta az arcom.

-Tudom most ez a mai nap sok neked . De valami nem stimmel . Mi történt?
-Hogy valami nem stimmel? -ismétlem meg a mondatát.
-Tudod azóta fenekestül megváltozott az életem mióta ti vámpírok be törtetek az életembe. Azóta csak a veszély fenyeget nincs egy csöpp nyugtom se. A vámpírok nem kedves, szeretetteljes lények. Természetükből hiányzik a képesség a megváltozásra, alkalmazkodásra. Szeretetüket emberi lény nem nevezné szeretetnek , s a kéjvágy oly mértékben emészti őket , hogy azt mi sose érthetjük meg . Nem úgy öregszenek , mint mi emberek, henem inkább úgy , mint egy kőszikla: fokozatosan kopnak ,s lassan pusztulnak el, észrevehetetlenül lassan.
-Most te miről zagyválsz? Tán túl sokáig voltál a túl világon?
-Nem csak meg tudtam egy s mást ...volt időm gondolkozni tudod. Te meg én jobban mondva egy vámpír és egy halandó ember között nem lehet semmi.
-Ezt most miért mondod? Az éjszaka a bizonyíték arra ...
-Mire ?-vágok közbe.
-Hogy ki használj? Mert én vagyok a friss hús , az új játékszer?
-Alessia tömte teli valami faszsággal az agyad?
-Ha már szóba hoztad ...akkor le feküdtél vele mielőtt el vetted a szüzességem?
Nem válaszol csak a járólapot nézi.
-Le feküdtél vele aznap?-kiabálva kérdezem meg tőle mégegyszer.
-Igen le feküdtem vele aznap délután!-ordítja feszülten.