Árny És Fény

125 7 0
                                    

ANNA

Krizsán elég hosszú ideig és jó szorosan a karjaiba tartott , meleg kezével cirógatta remegő kéz fejemet. Undorodom magamtól amit itt tettem az egy kegyetlen pusztítás. Én nem akartam ezt. Semmi másra sem tudok koncentrálni csak arra , hogy helyre hozzam azt a kárt amit pár perce okoztam. Azt akarom éledjen újra a növényzet. Azt a csodálatos erdőt akarom ami itt volt nem is olyan rég. Már megint érzem a testemben feszülő erőt ami majd szét repeszti a bensőmet . Izzadni kezd a testem mely erős remegésbe bocsátkozik. Rá nézek a férfira aki a karjába zár oly szorosan. Aggódó tekintettel vissza pillant rám. Zavarodottan keresi a tekintetem. Nem érti most mi történik , ahogy én sem. Szemeim egyre nehezebbek , le kell csuknom őket. Most viszont érzem az erőt mely nem hagy el. Pár percig el tart ez az érzés mely át veszi a hatalmat . Majd hírtelen el illan. Ki nyitom a szemem ,Krizsán tátott szájjal ámul mi közbe a fejét ide-oda kapkodja. Szemöldököm össze ráncolom nem értem mi a baja lehet , hogy így össze van zavarodva. Ahogy körbe kémlelek még a szívem is ki hagy egy ütemet. Be kell csuknom a szemem, hogy újra ki nyissam. És ugyan azt látom amit az előbb. Szerintem csak káprázik a szemem vagy lehet már a tudatom. Biztos el ájulhattam és csak álmodom.

-Anna te egy Istennő vagy!
Fel tápászkodunk mind a ketten vagy is jobban mondva ő húz fel , mint egy rongybabát , mert mozdulni sem tudok le fagytam mindenhogy.
-Anna ! Anna?-a hang el jut a tudatomig , viszont egy szót sem tudok ki ejteni a számon.
-Gyere haza megyünk.
Bólintani is alig tudok. Nem válaszolok és nem is mozdulok csak állok egy helyben. Egyik pillanatról a másikra megint izmos karjai között találom magam. Már kezdek hozzá szokni , ha szabad ilyet gondolni. Olyan kényelmes , hogy a fejem a mellkasára döntöm. Erre meg szorosabban tart. Olyan kellemes érzés kerít hatalmába vele kapcsolatban, mintha mindig is ismertem volna . Mellette nincs mitől félnem ő a megmentőm. Biztos vagyok benne , ha ő lenne a barátom a tenyéren hordozna és meg védene mindentől és mindenkitől. De ez csak egy álom lenne az én kis világomba. Nicola még csak a gondolatra is megölne minket.

Ahogy a kocsihoz érünk ki nyitja az ajtót és be tesz az ülésre. A csomagtartóból elő vesz egy vékony pokrócot majd be takar vele . Együtt érzően rám néz majd simít egyet az arcomon.
-Anna minden rendben van hallod?
Erre sem válaszolok csak el fordítom a fejem . Gyors mozdulattal be száll az autóba ,majd meg nyomja a START gombot. Olyan , mint ha két órája csak utaznánk. Krizsán lassan vezet. Párszor még fel tette azt a kérdést , hogy jól vagyok-e . Válsz nem hagyta el a szám, így be fejezte a kérdezést. Helyette a kezét rá tette a combomra mellyel cirógatni kezdett. Az érintése nagyon jól esett .

-Meg érkeztünk-feleli.
Ki nyitja az ajtót majd ki száll. Át jön az én oldalamra és ugyanazt teszi . Egy határozott mozdulattal alám nyúl és a karjaiba be cipel. Egyenesen a szobámhoz sétál velem. Az ágyamra helyez óvatosan még a cipőmet is le veszi. Nem nyaggat kérdésekkel vagy azzal , hogy a tündérek királyát ide hívatná vagy bárkit is. Hálás vagyok érte neki ezért. Hiány érzetet érzek , hogy már nem az erős teste melegít. Magzat pózba fel húzom a lábam és át ölelem magam. Ő közbe egy pohár vizet tesz le az éjjeli szekrényemre. Nagyon fázok a testemet rázza a hideg. Testőröm ezt hamar észre veszi és be takar. Az ágyam szélére ül és simogatni kezdi a hajam. A szemem el nehezedik majd lassan le csukódik és álomba szenderülök.

A fénytől hunyorogva ébredek. Krizsán a fotelba alszik. Ezek szerint nem hagyott magamra. Nem tudom mennyi lehet az idő. Ki mászok az ágyból és a telefonért megyek. Másnap reggel hét órát mutat rajta az idő. Még egy üzenetem érkezett. Megnyitom és olvasni kezdem a szöveget melyen az áll:

Drága egyetlen galambom más se jár a fejembe csak TE és az együtt töltött éjszakánk amikor a nevemet sikoltoztad alattam.
👉🏻👌🏻🤪 NICOLA

Hogy lehet valaki ilyen barom? Erre az üzenetére sem fogok válaszolni. Vissza teszem a készüléket kijelzővel le felé. Nem szeretném , ha bárki is tudomást venne arról , hogy ír nekem. Megfordulok mire Krizsán testébe ütközök. Meg ijedek mert nem számítottam rá sőt nem is hallottam, hogy fel ébredt volna. Egyet hátra lépek mire az asztalba ütközök. A tündér nem vesztegeti az idejét egyből utánam nyúl és magához szorít. Átölel és a húsomba markol.
-Tudsz róla , hogy maga vagy a csoda?-kérdezi.
Fel nézek rá mire el veszünk egymás szemeibe. Nem tudom meddig nézhetünk farkas szemet. Meg köszörüli a torkát és el lép mellettem. Azt hinném magamra hagy és távozik azon az ajtón ahonnan be jöttünk, de csak a királyának nyitja ki. Mélyen meg hajol előtte így üdvözli. Én viszont ezt a gesztust nem tudom meg tenni. Vissza megyek az ágyamhoz és le ülök rá.
-Hogy ment a varázslás? -kérdezi mire rám és a legjobb kezére néz.
-Hagy beszéljek én királyom-biccentve engedélyt ad neki.

-Anna kisasszony birtokába áll az árny mágiával. Egy egyszerű feladatod adtam neki melyet én is meg mutattam , hogy végezze el . Még pedig azt, hogy egy virágot mágia segítségével növessze meg. A növény hatalmas lett az erdő közepén , viszont el szívta az erejét a többi növényből és az erdő el tűnt. Még nem volt tapasztalatom ilyen erő birtoklásával.
A király sóhajt egyet majd a tekintete sajnálkozóvá válik.
-Anna kisasszony ez után fény mágiát használt!
-Hogy mi ? Ez még is hogy lehetséges ?
-Nem tudom királyom. A mágiája életre keltette az erdőt .
-Tudod lányom ez mit jelent? -fogja meg a kezem vidáman.
-Nem -válaszolom kurtán.
-Te vagy a mi reményünk!

Kelyhem VagyWhere stories live. Discover now