~A korona viharja~

~35~

Már éppen szerettem volna válaszolni, amikor fújtatva folytatta beszédét.

- Figyelj, csak tartsd távol ezt a korcsot minden honnan és időben készülj el az esti partyra. Csak ennyit kérek és ezt lehetőleg ne szúrd el- sziszegte, majd hátat fordítva nekem hagyott ott engemet az ajtó előtt.

Nem tudom, hogy miért lett hirtelen ilyen ingerlékeny Druso. De valami nem stimmelt. És az ezen való idegeskedésem semmit sem segített a kedvemen. Leraktam Démont a földre és a szobám felé megindulva néztem le rá.

- Gyere Démon, megyünk a szobámba. Ugyan is elment az étvágyam.



Minden szilveszteri parti ugyan olyan unalmas és sablonos volt a palotában. És ez most sem volt másképp Spanyolországban sem.

Egy pohár pezsgővel a kezemben néztem végig a termen és azon gondolkoztam, hogy én még is mit keresek itt. Én nem erre vágytam. Én egy vad, éjfélig nyúló szilveszteri bulit akartam. De helyette lézenghettem pár feljebb való ember között, miközben csak egyetlen egy pezsgőt ihattam az este során. Ez is meg volt nekem szabva. Nem ihatok túl sok pezsgőt, mert akkor berúgnék és szégyent hoznék a többiekre.

Én viszont még is a harmadik pohár italomat iszogattam az egyik asztalhoz félre ülve. Muszály volt, mert ezt a borzadalmas estét csak így bírhattam ki.

- Eva, találkoztál már Viktorral és Daviennel?

A két név hallatán hirtelen szaladt fel a szemöldököm és a sok pezsgőtől kedvem lett volna felnevetni.

- Itt vannak?

- Igen. Neked nem szólt róla Druso?- kérdezte értetlenül.

- Nem- mondtam, majd felálva helyemről a pohárral a kezemben indultam meg a két személy megkeresésére.

Úgy öt perc után rá is találtam a két férfira, akik Drusoval beszélgettek.

- Viktor, Davien!- köszöntöttem igen jókedvűen őket, mire mindkettőjüket egy szoros ölelésbe vontam.- Micsoda meglepetés!

- Evangelina,  szinte csak úgy ragyogsz- fogta meg Viktor a szabad kezemet, majd lassan körbe forgatott engem.- Alig mentél el otthonról de szinte teljesen megváltoztál.

- Sok mindennek köszönhetem ezt- nevettem fel, majd Davienre tévedt a tekintetem.

Elegáns öltönyt viselt, borostáját még mindig ugyan úgy érintetlenül hagyta. Ahogyan végig néztem ruha alá rejtett izmos testén akaratlanul is össze szorítottam a lábaimat. Az adrenalin villám gyorsasággal szaladt végig testemen.

Túl sok pezsgőt ittam. Ennek kicsit sem lesz jó vége.

- Igen, Evangelina szinte csak sziporkázik- Druso birtokló keze hirtelen ránt vissza engem a valóságba.

Erre a kis tettre Druso és Davien hirtelen néztek össze. Tekintetükkel szinte majd nem megtudták volna ölni a másikat.

- Evangelina, menj kérlek és keresd meg az anyámat, már érdeklődött utánad- nézett le rám Druso, mire én értetlenül ráncoltam a homlokomat.

- De hiszen még alig tudtam beszélni Viktorral és Daviennel.

- Most, kérlek!- mondta kicsit erélyesebben, amitől én még értetlenül néztem a férfira.

- Rendben- mondtam megadóan és egy mérges tekintettel hagytam ott a társaságot.

Kis keresgélés után meg is találtam az anyósomat, aki szemöldökét ráncolva reagálta le a helyzetet.