A király elhunyt. Melfon országának pedig minél hamarabb egy uralkodóra lenne szüksége.
Evangelina Rangel Ramoz az egyetlen örökös aki alkalmas is lenne erre a pozícióra. Ám, nő létére nem helyezheti fejére a koronát. Így, minden erejét bevetve és...
Ahogy mondtam, a boldogító igen jóra és rosszra is fordíthatja az életed.
Sok jó történt velem azóta a nap óta. Kényszerházasságból végül rám talált az igaz szerelem. És ebből a szerelemből Thomas megajándékozott egy kis élettel, mely napról napra a pocakomban növekedett. A kis örökös hallatán mindenki lázba jött. Viszont az apósom csak ennyit tudott az örömhírhez hozzá szólni.
- Na végre képes voltál teherbe esni Giselle?
Szavai gúnyosan hangzottak én még sem törődtem velük. Mindenki utált engem már, így megtunaltam azzal együtt élni.
Viszont a rossz dolgok is hamar sújtottak le rózsaszín felhőben úszó életemre. Thomas ismét elzárkózott előlem, és amikor este a szobába jött, csak idegesen válaszolt vissza nekem. Míg végül elő nem bújt az az énje, amit eddig teljesen elrejtett én előlem. Az ember kívülről az gondolná róla, hogy egy komor ám még is egy kedves ember. De belül. Belül teljesen romlott volt a szíve.
Düh kitörései voltak neki. És amikor éppen olyan hangulata volt, azt rajtam töltötte ki. Minden érintése után szinte féltem. Féltem már szerelmes lenni belé.
Aztán a királyi család meglepetésére megszületett a lányunk, Evangelina. Persze, hogy utálták őt ugyan is egy fiú örökösre számítottak. Hát nem meg lepő? Nem éppen. És persze, hogy ezért is én voltam a hibás.
- Még egy fiút sem volt képes megszülni! Mondtam én, hogy a Centonék úgy rosszak ahogy vannak- panaszolta egyszer apósom Thomasnak.
- Ne hibáztasd őt apám. Így is nehéz volt neki az elmúlt időszak.
Thomas akkor engem védett. Nem az apjának adott igazat. Ha nem nekem. És ez annyi fájdalmas éjszaka, szó, és érintés után végre jól esett.
Aztán minden kezdett újra a fejetetejére állni. Míg a képeken egy boldog családnak tűntünk, addig a valóságban és a palota falai között nem. Az én boldogságomat már nem tudtam megmenteni. Evangelinaét viszont igen. Ő miatta erősnek kellett maradnom.
Hogy egy nap, majd szépen magunk mögött hagyhassuk ezt az arany kalitkát, és egy teljesen új és szabad életet kezdhessünk.....
Lapozok egyet a füzetben, de utána csak üres oldalak jelennek meg. A notesz vége már teljesen befejezetlen. Az, ahogy ott ültem Anyának a régi szobájában, könnyen kitudtam következtetni, hogy nem sikerült végbe vinnie álmait.
Ugyan is ő már nincs, én pedig itt vagyok a palota falai között. Nem tudott velem megszökni ebből a világból, hogy szabad emberként élhessen újra a palota falain kívül.
A lapok olvasása után több érzelem is végig futott rajtam. Becsapva éreztem magam. A tündér mese, amit egy szerelmes pár, majd egy boldog család történetének hittem, hazugság volt.
Ebben a palotában minden hazugság volt.
Összecsukva a könyvet álltam fel, majd kezemben a kulccsal újra bezárva az ajtót siettem vissza a szobámba, ahol ismét a magány társaságában élveztem a csendet.
Fájó a múlt emléke Mely boldogtalanságod egy része
~Davien Lawrence~
Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.
