A király elhunyt. Melfon országának pedig minél hamarabb egy uralkodóra lenne szüksége.
Evangelina Rangel Ramoz az egyetlen örökös aki alkalmas is lenne erre a pozícióra. Ám, nő létére nem helyezheti fejére a koronát. Így, minden erejét bevetve és...
Hiába kap az ember még egy és egyben utolsó esélyt
Ő még is képes egy szempillantás alatt kockára tenni
~Davien Lawrence~
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Sikerült elintéznie a fontos dolgait?
Evangelina szavai gúnyosan csengtek a füleimben. Azzal a tudattal léptem be abba a terembe, hogy a hozzánk látogató spanyol család Evangelinaval együtt egy másik helyiségben lesznek. De számításaim igen rosszul tévedtek.
Nagy szarba keveredtem.
Ugyan is, ahelyett, hogy itt lettem volna, elmentem a városba egy fontos dolgot elintézni. Vagy is, egy kicsit mulatni. Szórakozni. Néha az nekem is járhat.
Evangelina arcán egy győztes mosolyt láttam csücsülni, miközben végig engem figyelt. Nem tudom, hogy, de rájött a dolgokra. És most ez a helyzet ami kialakult, ritka szar lett.
- Nagyon örülök, hogy itt tudnak lenni!- fogtam kezet az öreg Bonomi királlyal, miután az egy perces néma csend után rendbe hoztam magam.
- Mi köszönjük, hogy itt lehetünk. Evangelina Hercegnő említett, hogy sajnos nem tudott részt venni, de örülök, hogy időben vissza tudott érni.
Igen, szerencsére a dolgok nagy része hamar elmaradt- egy kínos mosollyal figyeltem közben szemem sarkából Evangelinat, aki halkan beszélgetett a spanyol herceggel, Drusoval.
Nem tudom miért, de zavart, hogy Druso Evangelinaval, olyan jó kedvűen beszélgetett. Valahogy titokzatosnak tűnt a pasas. És ki nem állhattam azt a tökéletes, hercegi mosolyát.
- Most, hogy mindannyian itt vagyunk, talán rátérhetnénk a papírokra- törtem meg a csendet.
- Hát hogy ne!
- Akkor kérem, kövessenek.
A király mellettem, míg a herceg Viktor mellett haladt, amíg el nem értük az irodámat. Mindannyian helyet foglaltunk, majd neki is láttunk az íratok aláírásához. Miután ezzel megvoltunk, még egy kicsit beszélgettünk, aztán a vissza felé tartó úton a király szólt hozzám.
- Meg kell hagyni Davien, maga kiváló uralkodó lesz- mosolygott rám kedvesen.
- Köszönöm felség, igyekszem minél jobban megfelelni hozzá.
Szegény Evangelinat sajnálom. Kislány kora óta erre készült.
- Tudja milyenek a nők. Makacs mindegyik.
Az idős Bonomi halkan nevetett fel, majd lazán vállon veregetett, miközben fejét jól szórakozottan ingatta. Vissza érve a fogadó terembe, újra elfoglaltuk a helyünket. Még mielőtt Druso Evangelina mellett foglalt volna helyet, gyorsan, észrevétlenül huppantam le a lány mellé, aki értetlenül figyelte a történteket. Szemeivel szikrakat szórt felém.
