Penelope
Megmagyarázhatatlanul nyílnak ki szemeim .Az orbitálisan nagy fénytől azt hiszem ,hogy kiég a retinám.Az utolsó emlékem az alvásom előttről az az ,hogy Braxton elment egy telefont intézni.Majd valami oknál fogva ,mintha érdes kezeket éreztem volna az arcomon ,de lehet csak képzelődöm ,vagy ténylegesen álmodtam ezt is.
Felsikoltok amikor meglátom az előttem ülő Braxtont ,aki már félelmetesen kiéhezetten néz rám.Mintha mindig éhes lenne és nem elégedne meg azzal amit a többiek esznek .Nem,neki más kell.Egy hús vér ember...
-Jól aludtál?-kérdezi kiszakítva a gondolataimból .Elengedi az izmait ,amiket a rövid ujjú pólóban keresztül egészben kivehetek.Nem tudom hol öltözhetett át ,de az rám is rám férne mit ne mondjak.
-Igen,köszönöm.-válaszolom körbenézve.Nem hiszem el ,hogy elvitte a vizet a pincér...
-Tessék!-nyújt az orrom alá egy vízzel teli poharat.Kipirulva el is veszem és egy jó nagyot beleiszok.Valahogyan átjárja a testem a zavar .
-Megérkeztünk!-szól ki az egyik pilótának kinéző férfi.
-Ezek szerint megérkeztünk.Gyere ,Ibolyám !-nyújtja a kezét ,amit készségesen el is fogadok.Fel kézzel ülőből álló helyzetbe tud húzni.Elképzelhetetlenül erős számításaim és látásom szerint.Akaratlanul is arra gondolok ,hogy hogy védhetne meg engem mástól.
Kilépve a gépből iszonyatos meleg veszi körbe libabőrös bőrömet.Viszonylag rég voltam utoljára itt Mexikóban .El is feledkeztem a gatyarohasztó hőségről és a csodálatos tengerpartról és a pálmákról.Olyan hangulatos itt lenni ,főleg a főnökömmel aki embereket öl.
-Gyönyörű helyen nőttél fel.-állapítja meg körbenézve.
-Voltál már itt?-kérdezem.
-Már számtalanszor.A környéken vannak a házaim.-mutat a gyönyörű tájra mi a szemünk elé tárul.
-Hogy jutunk el a házhoz?-kérdem ,mert még az biztos ,hogy én nem foglaltam semmi taxit ,vagy nem vettem egy autót kifejezetten ide.
-Így.-mutat jobb oldalra.Eddig nem láttam ,de ott áll egy hasonló autó ,mint amivel a múltkor mentünk .Olyan megfizethetetlennek tűnik ,amit nem sí lehet kifizetni .Ha egész életemben dolgoznék nap mint nap ,akkor sem tudnám szerintem kifizetni annyira luxus.
-Idekért egy kocsit?-hüledezem.
-Még szép.-vágja rá.
...
Semmit sem változott a házunk.Még mindig ugyanolyan szívéjes és hangulatos ,mint gyerekkoromban.Kiszállok a kocsiból és várom ,hogy Braxton is mellém érjen.Rászorít a derekamra és így ballagtunk tovább az ajtóig.Épp nyújtanám a kezem a kopogásra ,de azonnal kinyitódik.Anya biztos minden másodpercben kukkolt az ablakon ,hogy mikor érkezünk.
-Édesem!-vár tárt karokba ,mire kénytelen vagyok odabújni hozzá.-Végre megérkeztetek!-örvendezik.Biztosra tudom ,hogy igazából nem nekem örül hanem Braxtonnak.Félek belegondolni ,hogy mi lenne ha tudná ,hogy nem vele járok ,csak eljátszuk.Biztos szívrohamot kapna a hírtől.
-Szia ,anya!-mutatok a mellettem lévőre.-Szeretném bemutatni neked a barátomat Braxtont.-nyújtja felé a kezét.
-Nagyon örülök ,hogy megismerhetem.Már sokat hallottam önről.-teljesen láthatóvá válik anya orcáján a piros pír.
-Jaj ,de udvarias és derék ez a fiatalember !Csak nem kényszerítetted ,hogy játssza el?-kérdezi nevetve.Összenézünk Braxtonnak ,de valahogy egyikünk arca sem nevet .Csak mi ketten tudjuk az igazságot .Csak mi vállaltuk be ezt.
-Biztosítanom kell ,hogy a lányánál szebb és intelligensebb nőt még életemben nem láttam és nem ismertem.-mondja Braxton anyának.
-Nagyon örülök ,hogy a családunkhoz tartozol Braxton.Kértek egy kis teát ,vagy vizet?Biztos fárasztó volt az út.Nate már vár titeket a konyhában.-tessékel be minket.
...
Épp az ágyon fekszem a plafont bámúlva ,közben gondolkodva a kínos vacsorán.Anya majd felrobbant az örömtől ,hogy játszhatja a konyhatündért.Nate szerintem nagyon is megkedvelte Braxtont ,egészen jókat beszélgettek a bevételekről ,amik számomra eléggé kínaiak voltak.Nagyon közvetlen és nyílt emberi oldalát ismerhettem meg Braxtonnek.
Egyetlen bajom volt ma :az ágy.Számítottam rá ,de próbáltam magamban elnyomni ezt a gondolatot ,hogy egy ágy lesz csak.Csak nem kérhettem meg anyát ,hogy ne aludjak egy ágyba a pasimmal.Elég béna és tragikus kísérlet lett volna .
Kopogásra kapom fel a fejem ,és megjelenik az ajtóban Braxton.
-Szia!-köszön.
-Jó estét!
-Hogy vagy?-kérdezi és leül az ágy szélére.Itt már nincsenek gátlások ,csak mi ketten.Mi ketten a puszta lehetetlenség.
-Jól .-válaszolom apró mosoly kíséretében.-Hogy alakítottunk ?
-Szerintem egész jól .De ,amikor anyukád felhozta azt ,hogy talán rávettél erre...-neveti el magát.
-Igen .Az elég fura volt.-nevetek.
Néma csend áll fel köztünk ezért felnézek rá ,de ő már engem bámul.Mintha megállt volna az idő .Előrenyúl és félresimít egy rakoncátlan tincset az arcomból.A szájára nézek és ő is az enyémet nézi.
-Ömm...-kapok szóhoz.Ez nem történhet meg akármennyire is vágyom rá.Én és ő?Kizárt.Nem tartozom az elit közegbe ,mint ő.
-Szerintem most feküdj le.-mondja .Bólintok és felállok.Már le is tusoltam és össze is fogtam a hajam.Apró léptekkel megyek az ágyhoz és bújik bele a puha takaróba.
-Te is lefekszel?-kérdem őt,mert rajta is már csak egy fekete melegítő cucc van pólóval.
-Igen.-válaszolja.Elfordulok ,de hallom és érzékelem ,ahogyan bebúj ő is.
Csak hallgatom a légzéseinket, semmi mást.Csak ennyit.Csak ennyi kell a túléléshez.Kezd kicsit kínos lenni a pillanat ,de hirtelen megérzek a derekamon egy érintést.Meleg ,akár a baráti érintés.Összeszorítom a fogaimat ,hogy ne nyögjek fel a gyönyörtől ,ahogyan ez a férfi ,aki embereket gyilkol hozzám ér.Olyan gyengéd az érintése ,hogy alig érzem ,de meg a szívem dobogásánál is hevesebb ez a gesztus.
Sziasztok!
Erre még én is elpirultam.🤭
Puszi!❤️🥹🔥😘🫵😍
YOU ARE READING
Az ördög parkja
Romance,,Nagyon nem szeretem ha hozzá nyúlnak ,ahhoz ,ami az enyém ,vagy az én tulajdonomban van ,legyen az akármi is." Penelope új munkalehetőség felé nyílik meg.Sosem volt fényes az élete ,de így ,hogy a főnöke a kegyetlen Braxton D.Torrest,nem lett jobb...
