Az ördög parkja

10.fejezet

Penelope

Egy kis vizet folyatok le a padlóra ,majd megtörlöm a kezemet.Épp indulnék kifele ,mikor valaki belép előttem a mosdóba.Egy ismeretlen férfi az ,aki ízléstelen fehér öltönyt aggatott magára.Nem foglalkozva vele mennék ki ,de elkapja a csuklómat.Azt hiszem majdnem ki is rántotta volna a helyéről ha jobban elhúzódom tőle.

Nagy lendülettel nekilök az egyik mosdóajtónak ,mire felszisszenek.A fejem sajog a fájdalomtól ,ami belenyilallt.Odakapok a fájó ponthoz ,de leszorítja a kezem a férfi.

-Gyerünk!Megmutatjuk Braxtonnek milyen egy jó kislány?-simít végig a csupasz vállamon.Borzongás fut végig a hátamon hideg tapintására.Bárcsak most a közelben lenne Mr.Torrest.

A kezét veszélyesen lejjebb helyezi.Végig simít a ruhán keresztül a combomon a bugyimhoz vezetve a kezét.

-Megnézzük?-néz le rám.A szemeitől összeszorul a mellkasom .

Mikor magamhoz térek kicsit ,próbálnék sikoltani ,de keze eltakarja az utat.Akármennyire erősen kapirgálok és vergődöm semmi esélyem hozzá képest .Reptében már be is csusszantja a kezét a bugyimba.

Épp mosolyog le rám ,mikor egy ismerős arcot látok.Esküszöm ,annyira elferdült Mr.Torrest arca a dühtől ,hogy már hajazik a felismerhetetlen énjére.

-Vigyétek a kamrába a többi közé.-mondja a pár fegyveres őrének akik ezek szerint azonnal tudják mi az a kamra ,vagy hol van.Látszólag Mr.Torrest nagyon is türtőzteti magát,az ér a nyakán eszeveszettül lüktet.Rám emeli a tekintetét.-Jól vagy?-jön közelebb hozzám és nyomokat keresve saccol végig.

-Igen...-csúszok le a földre.Az események emlékére még mindig nem jutok levegőhöz.Mr.Torrest elkapja a két csuklómat így megtartva engem.Az illata azonnal felszökik az orromba ,onnan pedig célegyenesen a szívemhez.Annyira félek magamtól ,hogy megkedveltem egy kicsit.Ha eddig nem is ,akkor most igen.Megmentett és ez nagyon sokat jelent számomra.

-Gyere Ibolyám!-szólít meg egy beceneven.Annyira sokkos állapotban vagyok ,hogy nem is jut el teljes egészében az agyamig és az ítélőképességeimig.Váratlanul botlok bele az autós beszélgetésünkbe,amiben elmondja ,hogy mennyire szereti az ibolyát és emberi tulajdonságokkal illeti és festi le.Érezhettem volna ,hogy gyanús ahogyan beszél róla ,de én inkább elájultam az autójától.

A kezei közé kap és úgy indul meg velem kifelé.A kezei egy kis meleget szabályoznak a testembe ,de még mindig ki vagyok hűlve.

Kicsit tudom csak kinyitni a szemem ,de még úgy is látom ,hogy minden kósza tekintet rám irányul.Őszintén most pont nem ez a legnagyobb bajom.Mi nők mindig megakarunk felelni a nőtársainknak ,vagy esetleg a férfiaknak.Ezt a kötelet kéne elszakítani és kiélvezni ,hogy itt vagy és jó dolgokra koncentrálhatsz.

-Berakom hátra.-szólal meg Mr.Torrest egyik gorillája ,de meg is áll amint elkezd közeledni.

-Ne merj hozzá közelebb jönni.Én el leszek  ,ti meg mentek a külön kocsitokhoz.Úgy érzem ,hogy most senki sem akarja kihúzni a türelmemet a helyéről ,mert simán meggyaláznék valakit itt és most.-szól rá Mr.Torrest és berak óvatosan az anyósülére.Egy kicsit elhajol a fejem ,de nem vészesen ahhoz ,hogy egy áldozatnak nézzek ki.De nem lepődnék meg rajta ha nem is állítják meg ha hullának néznek.Biztos már számtalan hullát hurcolt ebben ,vagy hurcoltatott.

Beül mellém Mr.Torrest és elindul.Látom az éjszakai fényeket pislákolni a sötét utcákon.Nagyon is hangulatosnak találnám ha csak semmi nélkül sétálgatnék itt.

Mikor odaérünk egy óriási házat látok ,amit már inkább egy modern kastélynak neveznék.Hihetetlenül nagy a Torrest villa.Csak újságokban láttam ,de még ott is kisebbnek látszott.Ha bemegyünk biztosan elnyelnek minket a több milliárd dolláros csillárok.

Arra leszek figyelmes ,hogy annyit bámészkodó am ,hogy észre sem vettem ,hogy Mr.Torrest a kezemre vár.Kisegít a kocsiból és a karjaiba vesz.

Sziasztok!
Kicsit későn ,de hozom is az új fejezetet.Nagyon rövid lett ,de remélem a következő miatt meg fogtok bocsátani ezért.
Puszi!Legyen csodás napotok!❤️😘🥹