Penelope
Teljesen lesokkolódtam.Nem gondoltam volna ,hogy egy ruha lehet ennél csodásabb,de...tévedtem.Végignézek magamon ,és teljességgel örömmel nézem ,ahogyan az anyag hozzám simul.
Tiszta vörös a ruha ,még a feketéhez is tudnám hasonlítani ,néhol kis csillámok csillannak meg ,de nem ez a fő szemszög.Kicsivel a bokám tetejéig ér el ,alatta fekete cipőm.
Ezt a ruhát még a nagymamám adta halála előtt.Ez egy hatalmas érték számomra ,és vigyázok rá,de ...nem akartam más ruhára költeni a pénzem ezért megtartottam.Sosem vettem még fel ,mindig is féltve a szekrényben tartottam ,de kénytelen vagyok ma felvenni.
A hajamat kicsit begöndörítettem ,és egy pici csillámot is fújtam rá,de nem szeretek annyira csicsaparádét csapni.Nehéz olyan nőt találni a mai világban akin nem egy adag vakolat van.A társadalom elvárja tőled ,hogy legyél egy plasztik barbie ,de ne legyen rajtad sok smink.Szerintem meg csinálj azt amit akarsz,és szard le a megfelelést.A saját szarjukban úszkáljanak ,nem kell neked is.
Egy kettőt koppintok a magas sarkúmmal a földre ,megnézve ,hogy szívós e.
Hangokat hallok ,és sárga fényszórót érzékelek ,ezért ahogyan tudok odafutok az ablakhoz.Egy nagyon csillogó fekete és makulátlan autóban látom meg Mr.Torrestet.A telefonján néz valamit ,míg én megnézem ,hogy hány óra.Kereken este nyolc van ,ahogyan ígérte.Ez a férfi tényleg eszeveszettül pontos minden téren.
Mielőtt felveszek egy fekete kabátot berúzsozom a számat azzal amit Mr.Torresttől kaptam.Kicsit megigazítom a márvány színt ,majd indulok is le.Mikor kinyitom az ajtót a főnököm már ott áll ,ezért nekiütődöm az izmos mellkasának.Tényleg olyan ,mintha egy tégla aszfaltnak mentem volna neki gerincből.
-Bocsánat...-esedezem.Tiszta fekete mindene ,úgyhogy nem nagyon látszott volna ha összerúzsozom.
-Semmi baj.-néz végig rajtam.Úgy csillog a szeme ,hogy majdnem kiszúrja a retinámat.-Nagyon szépen nézel ki ma.
-Köszön...
-Ne köszönd.A szépség érték ,te csak gyönyörűvé tetted amit nem nagyon lehet.-mondja.Nem nagyon értem ,de a dicséret kitűnik a mondat közül.Végigsimítok a kabátomon ,és elnézek a fojtogató sötétségbe.
-Gyere!-helyezi rá a kezét az oldalamra.Kicsit meglepődök ,de jól is viselem ,mert vacogok belül.Legalább az oldalamon van valamiféle melegérzet,csak az a baj ,hogy ez tovább vándorol az orcámra.-Ülj be!
Így kísér az anyósüléshez és nyitja ki az ajtót.Ilyen udvarias embert nem könnyű azért találni akárhol.Behuppanok az ülésre és megcsap Mr.Torrest tipikus illata.Konkrétan minden a helységben fekete ,ezáltal a fényerők sem fényesek.
A főnököm is beül ,így felkapcsolódik az összes fény.Vörös fények villannak megszámolhatatlan oldalról,így kapva a kocsi egy tök jó esztétikát.
-Tetszik?-szakít ki a gyönyörből Mr.Torrest.Még mindig tátva nyitva van ettől a járműtől az szám ,nem nagyon láttam ennyire stílusos autót.
-Nagyon is.-hüledezem ,mire egy lenge mosolyt kapok ,miközben a mellkasomra siklik a tekintete.Kezd vörösítő és forró lenni a hangulat .
-Indulhatunk?-kérdezi ,mint akinek más is van a tarsolyában.Kétségtelen csodálattal figyel miközben válaszolok.
-Igen.-bólintok,de nem csinál semmit.Értetlenül veszem el a szemeiben ,mikor is egy hangos zúgást hallok meg.Kiráz a hideg a hangos zörrenéstől ,de Mr.Torrest csak mosolyogva bámul rám.
-Akkor induljunk.-kap oda a kormányhoz ,és teljesen nyomja a gázt.Észreveszem ,hogy a kocsi tető elkezd eltűnni ,így a szél a hajamba kap.Szerintem már halálos sebességgel megyünk ,de nem izgat.Most eldobom az összes erkölcsömet és bizonyításomat ,csak a hajamba kapó szélre koncentrálok.
-Hú!-kiált bele a levegőbe a főnököm.
Úgy döntök ,hogy én is megpróbálom végre hitelesíteni a hangomat a nagyvilág felé.
-Hú!-kiáltom vékony hangon.-Nincsenek erre rendőrök?-emelem fel a hangom ,hogy halljon.
-A rendőrök nincsenek itt ,mert a zsebemben pihennek.-jelenti ki nagy mosollyal.Erre inkább nem is mondok semmit.Nem tudom ,hogy milyen szuperképességgel tudta rávenni majdnem az egész világot ,hogy őt szolgálják ,de elismerésem.
-Ön szereti a virágokat?-üvöltöm ,hogy hallja.Nem tudom ,hogy jött de már megakartam kérdezni őt kíváncsiságból .
-Igen.
-És melyik a kedvence?-kérdezem.Mindenkinek van egy ami a legközelebb áll hozzá.Sokan nem hiszik ,de az ,hogy mi a kedvenced sokat elárul rólad.
-Az ibolya.-jelenti ki.Ezen elgondolkozom.Ennek a virágnak pont nem néztem utána ,de ami késik nem múlik.
-Miért?-tudakolom.
-Az Ibolya gyönyörű,egyedi,szép,kiváló,tökéletes ,karcsú, hibátlan és kiemelkedő.-sorolja.-Egy szóval minden ami a gyönyörű érzethez köthető.A kedvencem.
Az út további részében semleges dolgokról beszélgettünk ,és ütöttük el az időt.Néha kiüvöltöttünk egy kettőt még.
Amikor odaérünk teljesen tátva marad a szám.Ilyen gyönyörűen luxus helyet nem láttam.Látszik ,hogy az egész annyiba kerül ,amennyi nulla már ki sem fér a lapra.Ki akarnék szállni ,de egy határozott kéz előttem tekeri körbe a kilincset.Visszarántom a kezem ,és amikor látja Mr.Torrest ,hogy egy helyben tartom akkor száll csak ki.Határozott ,és erős lépéseit én is nyomon követem a kocsiból ,mikor is megáll az ajtóm előtt kinyitja ,és segít kimászni.A vállaimra kanyarítja a kabátom ,és úgy indul meg velem az oldalamat szorongatva.
Sziasztok!
Nyugodtan írjatok ,hogy hogy tetszik a könyv.Folytassam még?
Most több időm van írni ,úgyhogy gyakrabban jönnek a fejezetek.
Puszi😘❤️🫶🏼🫵
YOU ARE READING
Az ördög parkja
Romance,,Nagyon nem szeretem ha hozzá nyúlnak ,ahhoz ,ami az enyém ,vagy az én tulajdonomban van ,legyen az akármi is." Penelope új munkalehetőség felé nyílik meg.Sosem volt fényes az élete ,de így ,hogy a főnöke a kegyetlen Braxton D.Torrest,nem lett jobb...
