2024. 03. 08-án elmentem az áteremhez, aki úgy látta, hogy a jelenlegi gyógyszereim mellett nem javul az állapotom, inkább csak rosszabbodott.
Ezért sürgősségi mentővel bevitetett a Hetényi kórházba Szolnokra. Ott egyből a zártra kerültem, ahol egyből elvették a telefonomat meg mindent.
Két hétig voltam ott, hát nagyon nem volt jó. Szinte semmit nem lehetett ott csinálni, nem lehetett kimenni. Persze lehetett tévézni meg játszani a többiekkel. Meg foglalkozásokra kellett járni. Meg lehetett mászkálni oda-vissza a folyosón. Azt hittem megőrülök a semmittevéstől. Még falcoltam is többször, amíg ott voltam, de senki nem vette észre. De én feltaláltam magam, írtam a naplómat, meg a verseimet. Meg volt ottani pszichiáterem is.
Két hét után átkerültem a nyílt osztályra, ahol már szabadabb voltam. Visszakaptam az összes cuccomat, ott is napi háromszor lehetett cigizni negyed órát, de már én osztottam be magamnak, szóval ott már jobb volt egy fokkal. Sőt, még hosszú hétvégére is hazaengedtek.
Március 22-én jöhettem haza végleg. Jó volt végre itthon lenni, már sokat sírtam Józsi miatt (hiába ellenkezett eleinte a befekvés ellen). De úgy érzem, sokat segített a bent lét.
YOU ARE READING
🔞 Tükörbe nézve 🔞
Non-FictionSaját életem forgatókönyvét nem más írja, csakis én élem meg. Amit gondolok, érzek, élek, az nem másé. Az csakis az Enyém, és soha nem vehetik el tőlem!
