Öt vágás - mély jelentéssel

4. FEJEZET: VÁLASZTÁS

Muszáj volt kimennem a mosdóba, ezt nem bírtam. Nagyon fájt és úgy éreztem ki kell adnom magamból, de semmilyen éles tágy nem volt nálam, a falat meg nem akartam szétverni mert ez mégiscsak egy iskola.
Helia pont a mosdóban volt és bagózott (e-cigit) és amint beléptem elrakta. Mintha nem láttam volna...
- Hagyd, előttem csinálhatod is - legyintettem, mire újra elővette.
- Kérsz? - ajánlotta fel.
- Én nem dohányzom, de - vettem el a kezéből - kipróbálom.
A kezembe vettem a kis dobozra hasonlító valamit, ilyen kék-sárga volt, valamilyen ízesítéssel. Poco bar. Még sosem próbáltam ilyet. Mélyen beszívtam, hogy letudjam tüdőzni, majd utána vettem rá egy jó nagy levegőt. Azonnal lement, a torkom égett alatta, azt hittem most kiengedem az egészet, de nem tettem. A "fájdalom" elmúlt és újra levegőt vettem. Már lenn lehetett a tüdőmben. Kifújtam a füstöt... Vagy inkább gőzt. Jobb lett tőle, de úgy éreztem, nem elég. Szívtam még egyet, amikor valaki bejött a mosdóba és kabátom alá rejtettem a vape-t. Heliával egymásra néztünk mosolyogva, egyetlen aprósággal, hogy nekem lenn volt a tüdőmben a cucc és másodperceken belül ki kellett engednem.
- Sziasztok - köszönt a lány. - Gyertek, az A-sok 5 perc múlva kezdenek.
- Köszi - mondtam gyorsan úgy, hogy csak egy nagyon kevés jött ki a számból, amit nem vett észre.
- Izgultok? - folytatta tovább a társalgást.
- Aha - válaszolt helyettem Helia. Legnagyobb szerencsémre ekkor a lány kiment.
- Fú - engedtem ki a gőzszerű füstöt és egyből köhögni kezdtem.
- Aztakurva csajos - döbbent meg Helia. - Kemény egy percig benntartottad. Ennyi nekem sem megy, pedig én már egy éve nagy dohányos vagyok. Biztos most szívsz először?
- Biztos - mondtam, amint véget ért a köhögőrohamom. - Szerintem megy inni a terembe. - feleltem, és Helia elkísért a terembe inni, ahol nem volt senki.
A gondolotaimba merültem. Csak Wilsonon járt az eszem. Hogy? Miért? Mindegy.
- Minden rendben? - kérdezte Helia. Aggódva fürkészte az arcom.
- Persze - erőltettem mosolyt az arcomra. - Csak izgulok a gólyabál miatt, elvégre most először mutatkozunk be a suli előtt. - mondtam. Úgy látszik elhitte.

Mindenki párban állt. A zene megszólalt és a betanult táncukat kezdték el. Engem nem láthattak, hiszen takarásban voltam. Amikor elvegyültek, akkor jöttem ki a függöny mögül és az osztálytársaim közé mentem. A nézőközönségnek ez fel sem tűnhetett. Egy kört alakítottak ki, melynek középpontjában én álltam. És akkor kezdődött a táncom. Ami egész jól sikerült, annak ellenére, hogy szarul táncolok. A szememmel Wilsont kerestem. Aki nem volt ott. És Crystal sem. Ch persze, biztos szeretkeznek a mosdóban. A kör feloszlott, ismét össze-vissza kerültünk. Én vissza a függöny mögé, ők párba. Ekkor valaki megfogta a kezem. Wilson...
- Tudod a páros táncot, nem?
- Wilson... - suttogtam. - Neked Crystallal kéne táncolnod.
- Tudom, de én nem vele akarok.
A műsorunk lassan a vége felé közeledett, és szépen lelassultak a táncosok és megálltak. A betanult koreográfia szerint nekem most kéne bemennem eléjük, majd együtt meghajolni. Egyetlen apró bökkenő volt, hogy Wilson ott állt mellettem és fogta a kezem. Amit nem bántam...
- Engedj el - suttogtam idegesen - mennem kell.
- Megyek veled.
- Wilson, nem. - suttogtam határozottan.
- Shh - tette szabad kezét a számra. - Inkább gyere.
Nem tudtam mit tenni, Wilsonnal kézen fogva léptünk az osztálytársaink elé, azonban ahelyett, hogy meghajoltunk volna, Wilson nemes egyszerűséggel magához rántott és megcsókolt. A lepkék a gyomromban megőrültek és lassan lehunytam a szemem. Tudtam, hogy nem helyes, amit teszek. Tudtam, hogy most csaltam meg a barátom, ami miatt szorított itt belül, de nem akartam másra gondolni. Csak Wilsonra és a csókjára.
Amikor elengedett, meghajoltunk és az egész iskola tapsviharban tört ki. Ekkor realizáltam, hogy Wilson megcsókolt az egész iskola előtt. Jé-zu-som.
- Ilyet soha többet ne csinálj - sziszegtem vörös fejjel.
- Netán megbántad? - vigyorgott rám.
- Hülye - sóhajtottam és otthagytam. Írtam a barátomnak, hogy beszélnünk kell. Ha összejövök Wilsonnal, ha nem, megcsaltam Alexet, és ezért beszélnem kell Szakítanom kell vele. Megbeszéltünk egy találkozót, ahová félve mentem el.

Délután 3 óra van és várom Alexet. Aki megérkezett és egy csókkal akart üdvözölni, de elfordítottam a fejem, így puszi lett belőle.
- Szia Lisa - köszönt lelkesen. Látszólag örült neki, hogy találkoztunk.
- Szia Alex - köszöntem vissza ridegen. A hangomon egyből érezhette, hogy valami nem stimmel. - Beszélnünk kell.
- Rendben - bólintott. Elindultunk a park felé és rákulcsolta az ujjait az enyémre. Szerettem vele kézen fogva sétálni. De nem sokáig lesz ez így...
- Tudod, volt az az osztálytársam, akiről beszéltem, a...
- Aki nagyon idegesít? - vágott közbe.
- Igen... - nyeltem nagyot. Eszembe jutott minden, amit Wilsonról mondtam neki. Hogy idegesítő, irritáló, nagyképű, egoista fasz... Most mégis csókolóztam vele és egy kicsit sem bántam.
- Tehát ma a gólyabál napján nagy kereste a társaságom, de valamiért nem zavart. - folytattam. Láttam Alexen, hogy egyre idegesebb lett. - Viszont nagyon alakulója volt Crystallal, amit mondtam neked is. Ami nagyon zavart, mivel folyton rajtam lógott, mégis Crystalt szerette és... Alex, én úgy sajnálom. - sírtam el magam.
- Mi történt? - kérdezte és megsimította a hajam.
- Tehát a műsor előtt összevesztem vele, mivel lenyomozta a fél életem és utána cigiztem a mosdóban az egyik osztálytársnőmmel aztán a tánc alatt nem láttam őt, sem Crystalt, aztá...
- Biztos szexeltek - vágott közbe nevetve Alex. Milyen rendes, hogy próbált jobb kedvre deríteni.
- Nem... amikor lement az én részem Wilson ott volt a függöny mögött és megfogta a kezem és együtt mentünk ki az iskola előtt, ahol már csak a meghajlás volt hátra és vége, de akkor Wilson magához rántott és hevesen megcsókolt az egész iskola előtt. Mindenki ujjongott, tapsolt és füttyögtek. Azonnal te jutottál eszembe, tudtam, hogy nem helyes, amit teszek, mégsem tudtam elengedni Wilsont. - szipogtam és a szemem újra megtelt könnyel.
- Szereted? - kérdezte csalódottan.
- Mi? - kérdeztem vissza potyogó könnyekkel.
- Szereted Wilsont? - tette fel újra a kérdést mélyen a szemembe nézve. A szeméből csak csalódottságot tudtam kiolvasni. Francba...

~
Sziasztok! 😀 Jujj ez a rész, de imádtam megírni, közben pedig mégis annyira fájt. 🥹 Ha szeretnél folytatást, légyszi dobj egy ★-ot és kommentelj. Köszönöm, ez egy kis apróság, de nekem nagyon sokat jelent. Puszim
Z ✿