Öt vágás - mély jelentéssel

2. FEJEZET: ELSŐ NAP

Igazából nem is olyan rossz első nap, mint vártam. Másnap volt az évnyitó.
Egy fehér, elegáns rövid ujjú felsőt választottam, elegáns fekete nadrággal és 9 cm-es magassarkúval. Csinosnak éreztem magam.
Azóta nem vagdostam magam. Bár a macskakarmolás szerű foltok továbbra is a csuklómon díszelegtek. Ezt egy kis korrektorral és alapozóval tüntettem el. Legalábbis ezt hittem, de Sally meglátta és meg is kérdezte:
- A macskád?
- A barátnőmé. Nekem nincs macskám - feleltem szűkszavúan. Mennyi hazugságom lesz nekem a 4 évem alatt!
Azonban a kis kíváncsi Sally itt nem hagyta abba a faggatást.
- Nem fáj?
- Nem, elviselhető - sóhajtottam, és a Spotifymon skippeltem egy szar Kesha számot. Utána újra heavy metal következett, ami kicsit megnyugtatott.
Megkaptuk a tankönyveket. Mennyi felesleges cucc! Sose lesznek nálam. Megkímélhették volna szegény fákat. Mindegy.
Utána a házirend ismertetése következett, szinte ugyanaz, mint az összes többi iskolában. Nincs színes haj, nem öltözünk ribancnak, nem túl sok smink. Ezt már Crystal meg is cáfolta, miközben az L-es méretű körmeit csattogta a kijelzőjéhez közben pedig rágóbuborékot fújt. Az ünneplője egy kivágott fehér felső volt, gyöngyberakással, fekete mini bőrszoknya és egy ilyen sztriptíztáncos cipő, legalább 15 cm magas. Megjelenését, még feldobta a vörös rúzs és a baromi hosszú műszempilla. Jézusom. Kikkel leszek itt összezárva.
Inkább feljebb vettem a hangerőt a telefonomon, így hangosabban szólt a fülemben a Sweet Dreams című szám.
Ekkor jelentette be az ofő, hogy kielemezte, amiket írtunk neki. Hurrá.
Ezek alapján 6 ötfős csoportba fog minket osztani. Mondta, hogy a zenét szinte mindenki írta. Mily meglepő.
Clarisse-szal, Helia-val, Brigitte-vel és Wilson-nal kerültem egy csoportba. Nem tűnt egyik sem szimpatikusnak.
- Mi alapján válogattak minket össze? - kérdeztem félig felvont szemöldökkel.
- Idk - vetette oda Wilson és lőtt egy szelfit. Milyen egoista már.
- Lányok? - fordultam feléjük, mire értetlenül pislogtak rám. Istenem. -  Úgy értem, miket írtatok.
- Én a légzést - röhögött Brigitte, mire kifutott a vér az arcomból.
- Hogy tessék?
- Cisztás fibrózissal küzdök - felelte közömbösen, mintha csak azt jelentette volna be, hogy ma napos idő lesz. - Már túl vagyok egy tüdőátültetésen és úgy tűnik én nyertem meg a csatát a betegség ellen - mosolyodott el, amk kicsit megnyugtatott.
- Értem, hát én sajnálom - kerestem a szavakat.
- Nekem a kedvencem a BTS. - szólt Helia. Még mindig nem értem, hogy lehet szeretni tizenéves, meleg fiúk virnyogását. Mindegy.
- Gurl - szólalt meg Clarisse - mit szeretsz bennük annyira?
- Hát, hogy BTS - felelte a lány csillogó szemekkel. - És Kookie annyira… - jójó értjük.
- Én lovaglok kiskorom óta - vágott közbe Clarisse.
- Lovat vagy faszt? - kérdezte Wilson röhögve.
- Lovat, idióta. - sóhajtottam Clarisse helyett is.
- Bár már volt példa az utóbbira is - röhögött fel az imént említett személy, jelezve ezzel, hogy már nem szűz. Istenem, megérdemlik egymást.
- Lehetne valami normálisabb téma? - feszengtem kínosan.
- Hogyne - vetette oda a szavakat Wilson. - Te még nem is meséltél magadról.
- Rólam semmi extra. Kedvenc színem a fekete, kiskorom óta röplabdázom és voltam idén nyáron Rammstein koncerten. - vázoltam fel röviden az életem.
- Ennyi? 
- Rólad ennyit sem tudunk. - oltottam le azonnal.
- Jajj, nehogy megsértődj. - játszotta az agyát.
- Wilson, csak egy feladatot próbálunk teljesíteni, kérlek legyél kicsit együttműködőbb. - feleltem nyugodt hangon, de már kezdett felbaszni.
- Jólvan szöszi, nyugi. Wilson vagyok, 16 éves…
- Buktál? - vágott közbe Brigitte.
- Kuss - vetette oda Wilson. - Kedvenc tantárgyam a tesi és atlétikázom 5 éves korom óta. - fejezte be. Akkor úgy látszik a sport a közös mindannyiunkban.
- Brigitte, te sportolsz valamit? - fordultam felé.
- Sajnos a betegségem miatt abba kellett hagynom, de igen, sportoltam.
- És mit? - kérdezte Helia.
- Úsztam.
- Úristen, én is!
- Akkor van nekünk két úszónk, egy lovasunk, egy atlétikásunk - mosolyodtam el.
- És egy röplabdásunk, magadat se hagyd ki - kacsintott rám Wilson.
- Persze - bólintottam.
Most biztos mindenki elkezd shippelni Wilsonnal. Pedig nem jön be. Tipikus figyelemhiányos fuckboy, akinek egy kuncsaftja lennék. Én egy komoly kapcsolatot szeretnék, tehát Wilson skippelve lesz. Nem azt mondom, nagyon jó képű. Meghalok a tengerkék szemeitől, a kócos szőke hajától és kigyúrt testétől.
- Hallod Clarisse - folytatta az imént említett személy - milyen érzés faszt lovagolni?
- Kérdezd apádat. - vágott vissza Clarisse mire Wilson elkezdett röhögni. Perverz állat.
Ekkor Wilson vetett egy pillantást a csuklómra és lehervadt a magabiztos vigyor az arcáról, de nem szólt semmit. Francba. Jobban kell rejtegetnem.
A nap viszonylag hamar eltelt. Akármilyen hülyék is, bírom őket. Nem hittem, hogy ilyen egyszerű lesz, de ezek szerint az ofő ért hozzá, hogyan hozzuk össze a gyerekeket, vagy hogy is fogalmazzak.
12:30-kor engedtek el minket. Elindultam haza, azonban Wilson elállta az utam.
- Beszélni szeretnék veled. - kezdte, mire a szívem a torkomban dobogott. Ugye nem..?
- Kérlek ne most, sietek - próbáltam lerázni.
- Sietsz? Mégis hova?
- Nem rád tartozik. - sütöttem le a szemem. Nyilván semmi dolgom nem volt.
- Csak pár perc. Mi az ott a kezeden? - kérdezte. Egy pillanatra meg akartam neki nyílni, de végül nem tettem. Hát hülye vagyok?
- Legjobb barátnőm cicája. Nem igazán kedvel, sajnos. - feleltem a lehető leghihetőbb hangnemben.
- Biztos ez? - úgy tűnik nem vette be.
- Persze. Gondolj bele, szerinted látható helyen csinálnám?
- Igaz. - Elhitte. Mission completed.
Jó voltál, Lisa. És elindultam haza a csodás happy house-ba. Hazaértem, anyám megkérdezi milyen napom volt, rávágtam, hogy jó és bevonultam a szobámba. Utánam kiabált valami olyasmit, hogy nincs életem. Ha lenne, azzal lenne baja…

Folytatása következik…

~
Sziasztok, remélem tetszett ez a rész is. Most kicsit eseménydúsabb volt. Ha szeretnétek folytatást dobjatok egy ★-t illetve írjatok egy kommentet. Sokat jelent nekem. ✿