NERVONA

3. Fejezet

JADE LOPEZ

Jade vagyok, Jade Lopez. Valószínűleg már hallottál rólam. Ha igen, akkor ezek szerint már megismerkedtél a narrátorral. Senki sem tudja, hogy ki ő, mégis jobban ismer engem, mint én saját magamat.

Most itt ülök egy taxiban. Egy rakás szerencsétlenség vagyok igaz? Nem meglepő. Csak rám kell nézz. Csoda ,hogy még nem lyukadt ki az autó kereke a balszerencsémtől.
Keresztanyámékhoz tartok jelenleg. Ja most azt hiszed, hogy még van remény az életemben, mert még élnek rokonaim. Na akkor most rohadtul verd ki azonnal ezt a fejedből. A keresztanyám, anyám legjobb barátnője. Semmi sem köt hozzá, vagy a családjához. Maximum anyu, de itt csak arra akarok kilyukadni, hogy semmi vérszerinti dolog nem köt hozzájuk.

- Kisasszony! Megérkeztünk. - szól a sofőr.

Kiszállok, majd ösztönösen a csomagtartó felé veszem az irányt, megfogom a cuccaimat és lecsukom az ajtót. Ránézek a sofőrre. Nem szeretek sokat vacakolni az ilyesmivel.

- Tessék! - tömöm a férfi kezébe a pénzt, majd a ház ajtajában megállok.

Óvatosan becsengetek és várom, hogy ajtót nyissanak. El sem tudom képzelni, hogy, hogy nézhetek ki. Mint valami gyökér, akin átment vagy 2 teherautó. Most komolyan. Nem is próbálok segíteni a helyzetemen, pedig a táskámban van egy zsebtükör, ami nagy valószínűséggel a hasznomra válhatna jelen esetben.

Időm se lehetett volna, ezt megtenni mivel Yennifer, a keresztanyám már ajtót is nyitott.

- Á! Jade, már nagyon vártunk. Jól vagy? Kicsit sápadtnak és fáradtnak tűnsz, gyere be gyorsan. - invitál be a csodaszép házba.

Körülnézek, az előszobában csodaszép festmények vannak. Felakasztom a kabátomat a fogasra és levetem cipőimet. Követem Yennt, aki bevezet a nappaliba. Csak Yennifer férje, Sebastian van a nappaliban. Nincsen gyerekük, "nem képesek" rá. Kicsit sajnálom őket, de így is megvannak. Ott van nekik Honey, a golden retriver kutyájuk. Honeyt is ismertem már, amikor kisebb voltam anyuék találkoztak és Sebastianék mindig hozták Honeyt.

- Jade? Hé, Jade? - zökkenek vissza a valóságba a gondolataimból. Yen szólt.

- Esetleg nem vagy éhes? Csinálok meggyes sütit! - mondja kedvesen.

- Nagyon jól hangzik, de most nem tudok enni, köszönöm. - felelem, majd egy kis mosolyt próbálok kipréselni magamból.

Yennifer felvitte a szobámba a dolgaimat. A szép fa lépcsőn lassan haladok felfele. A lépcsőn szőnyeg található, ami a dizájnt és a csúszásgátlást is segíti.
Végigmegyek a folyosón, és a legvégén, az utolsó szobába besétálok. Ez az új szobám.