NERVONA

1. Fejezet

A 16 éves Jade Lopez családjával eddig  Elfthown-ban élt, de most ,hogy 4 fős családját kivégezték Highcrest-be költözött, hogy maga után hagyja szörnyű emlékeit és a folytonosan vízhangzó sikolyokat a fejében. Főszereplőnk sietősen megy a vonatállomáshoz, hogy elérje a legközelebbi vonatot Highcrestbe.

                         ————————————

Ősz elején járunk, pontosabban Szeptember 14.-én. Lehet érezni ahogyan a friss szellő végigfúj Jade fehér, ám pirospozsgás arcán, amit az őszi hideg teljesen kicsípett.

Kevés ember van a megállóban, inkább idősebb emberek, akik valószínűleg csak látogatni mennek szeretteiket. a csend miatt lehet hallani Jade kisebb magas sarkújának  topogását, ahogyan megközelíti a megállót.

Leül egy székre, ami nem olyan vizes, mint a többi, amelyeket az eső vetette meg.  Lopez magamellé húzza régi barna bőröndjét, mely régen édesanyjáé, Alise-é volt. Könyvet vesz kezébe ,hogy elterelhesse gondolatait, de esze megállás nélkül pörög.

Úgy érzi mintha forogna vele a világ, mintha semmi sem lenne valóságos, de ha ezt bárkinek elmondaná nagy valószínűséggel az őrültekházában kötne ki.
Nem tagadja, hogy már megfordult okos elméjében egy s más, többször gondolta ,hogy őrült, de mindig lebeszélte magát. Tudja valahol az agya legmélyén ,hogy nem őrült, talán csak sokat tud, néha úgy gondolja ,hogy túl sokat is a kelleténél.

Éppen belemerülne a könyvbe, mikor egy kislány sikolyát hallja, egy pillanatra azt hiszi, hogy Renesmee az, korábban elhunyt csak 9 esztendős húga, megrázkódik a hang hallatára és könnyek gyűlnek szemébe. Nem hagyja, hogy elsírja magát, gyorsan elővesz egy vászonzsebkendőt és megtörli nedves orcáját.

A hangosbemondóban úticéljának neve hangzik el, sietve becsukja könyvét és a bőrtáskájába csúsztatja. Feláll, lesimítja a koszt enyhe kávészínű vászonkabátjáról, aminek régies beütése van, de pont passzol a sötétbarna szemeihez. Megfogja bőröndjét majd elkezd a szerelvény fele koslatni.
A vonathoz sétálva csípős szél csapja meg tagadhatatlanul gyönyörű arcát, ami barnás haját kicsit összekócolja.

Magas sarkújával fellép a vonatra, ahol ismerős csokoládé illatt üti meg az orrát. Régen apjával, Remussal sokat készítettek együtt csokoládét, mindenegyes karácsonykor. Miután visszajön a való világba az emléktöredékből, helyet foglal és megvárja amíg az ott dolgozó 40-es éveiben járó nő felrakja a polcra bőröndjét. Amint felrakta a hölgy, azonnal szólt Jadenek ,hogyha bármi kérése lenne nyugodtan forduljon hozzá.
Jade csak egy kávét kért, nem tudott enni. Pontosabban napok óta alig-alig eszik pár falatot.
Újra kinyitja könyvét, és reménykedik ,hogy kizökkenés nélkül folytatni tudja az alkotást.