Chapter 15

1.6K 80 1
                                    

Meg is hoztam a következő részt/fejezetet. Remélm elnyeri a tetszéseteket. Sajnálom asok kimaradást, de most már itt vagyok. És nagyon úgy tűnik, hogy akadt egy kis segítőm is, akinek most nagyn hálás vagyok, mert segített mikor elakadtam a fordítással (beustutlam).

De most akkor jó olvasást!


Blair szemszöge:

Körülbelül két órát át utaztunk, csak azért, hogy megálljunk reggelizni, de Harry még így se mondta el hová megyünk. Nem volt nyugtató, hogy ilyen messze voltunk otthontól, főleg hogy iskola van. Harry folyamatosan beszélgetett velem, és próbálta mellékvágányra juttatni, hogy megtudjam hová megyünk.

„Harry, még nem is zuhanyoztam, és nem öltöztem át, undorítónak érzem magam." Nyöszörögtem

.„Van egy bevásárló központ úgy tízpercnyire, a barátom a tulajdonos. Tud intézni neked tiszta ruhát, és elmehetsz a mosdóba is arcot mosni." Mondta.

„Oké. De légy szíves mond meg hová megyünk?" Kérdeztem, meg újra.

Harry fújtatott. „Elviszlek a tóparti házamhoz. Még úgy fél óra és ott vagyunk."

„Van egy tóparti házad?" Kérdeztem, felvont szemöldökkel.

„Igen, a családomé, de rajtam kívül senki nem megy oda." Mondta.

„Rendben, De Harry, mi elpazarolunk fél napot az oda meg a vissza úttal. Valójában csak egy órát tudunk pihenni." Nyöszörögtem.

„Majd csak akkor aggódj, most állj le ezzel."

„Sajnálom, hogy logikusan gondolkodom." Sóhajtottam.

„Hát persze." Ugratott.

Amint megérkeztünk a plázába, Harry leállította a kocsit, és kinyitotta nekem az ajtót. Bementünk, és ő vezetett, a második emeleti irodába.Mi köszöntünk a férfinek, aki úgy tűnt, körülbelül a húszas évei végén járt, egy begombolt ingben, és farmerben volt. Szőkés haja volt, kék szemei, és nagy mosolya. Harry és ő üdvözölték egymást, nyílván régóta jóban vannak.

„Andy vagyok." Elmosolyodott, megfogta a kezem és megrázta.

„Blair vagyok, Harry barátja." Válaszoltam, egy barátságos mosollyal.

Andy adott egy pillantást Harrynek, meglepődve, hogy egy lánnyal volt. Láttam, ahogy Harry álkapcsa megfeszül, láttam a vonásait eltorzulni, amely alapvetően azt mondta, hogy fogjam be, mielőtt átugrik az asztalon, és a szart is kiveri belőle.

„Mit tehetek érted Harry?" Kérdezte, mit sem törődve a helyzettel.

„Elmegyünk, Blairnek szüksége van néhány élelmiszerre, és kozmetikumokra. Tudnál segíteni?" Kérdezte Harry kétségbeesve.

„Egyszerű. Még tartozom, neked a múl korival." Mosolyodott el.

Nem tudtam nem, figyelmen kívül hagyni, amikor azt mondta, „tartozom neked." Mi történt köztük, Harry pénzt adott neki szívesség gyanánt?

 „Adok egy négyszáz dolláros kártyát. Bárhová mehettek az első, a második, és a harmadik emeleten." Jelentette ki Andy, és átadta a kártyát. Négyszáz dollár? Ki a fene ez a srác?

„Kösz, haver." Mondta Harry, és megveregette a vállát. Úgy tűnt most már sokkal nyugodtabb volt. Elbúcsúztunk, és kiléptünk az ajtón.

„Szóval honnan ismered, Andyt?" Kérdeztem, próbáltam leplezni a kíváncsiságom.

„Mi dolgoztunk együtt, néhányszor." Felelete, nem tartva a szemkontaktust.

Somber - HU(Punk Harry Styles fanfiction)Where stories live. Discover now