Somber - HU(Punk Harry Styles fanfiction)

Chapter 7

Hello! Sajnálom a késést, zsúfolt hetemvolt. De megérkezett a hetedig fejezet, és remélhetőle, holnap érkezik a következő....

Blair szemszöge:

Észrevettem, hogy Harry megfeszül a székében. Felemelte a kezét, megpróbálva elrejteni az arcát.

Kissé közelebb hajoltam hozzá. „Mi a baj?” Suttogtam.

„Semmi, csak viszket az orrom.” Mosolygott kényszeredetten.

Nem voltam meggyőzve. Körülnéztem, keresve mi az ami zavarta őt, de úgy tűnt nincs semmi zavaró. Valószínűleg túlreagáljuk. Vissza néztem a filmre, de még mindig nemtudtam, mi lenne kényelmes, ezért úgy döntöttem kimegyek a mosdóba. Óvatosan lépkedtem lefelé a lépcsőn, a pislákoló fényfelé ami kivezetett. A semmiből, valaki kilépett egy időben velem, és megdobott az italával. Sophie volt az, Harry barátnője.

„Mit csinálsz itt, te kurva?” Csattan fel.

Nem akartam tőbbé beletörődni abba, hogy kitoljanak velem. Felvettem a legönelégültebb pillantásomat, ésválaszoltam.

„Harryvel vagyok itt. Remélem nem bánod.” Mondtam felé bökve.

Meglepődtem, hogy nem áramlott ki a gőz Sophie füleiből, most úgy nézett ki, teljesen dühösen, szinte vissza kellett fognom a kuncogásomat. Mostanra mindenki minket nézett a moziteremben. Sophie megrohamozta a lépcsőt, hogyelérje Harryt, de ő addigra eltűnt a szeme elől. Körbe pásztáztam a termet keresveőt, és megpillantottam a kijáratnál. Ő gyorsan futott, és hogy őszinte legyek nem hibáztattam érte. Sophie elég hangos, ijesztő és vékonyszőke hajúvolt.

Úgy döntöttem követem őt kifelé. Megfogtam a pénztárcáját, és elindultam lefelé a lépcsőn, mielőtt megéreztem a csuklómon Sophie ápolt Francia körmeit.

„Ha Harry itt lenne, tönkre tenném az életedet, kész pokollá.” Köpte felém.

„Nos, hogy fair legyek veled szemben.  Azt hiszem ideje viszonozni a szívességet.” Vágtam vissza.

„Harry nem lóg olyan emberekkel mint te, ő maga mögött hagyja egy pillanat alatt.” Ragaszkodott.

„Azt hiszem alegjobbaz hozza ki ebből. Az hogy Harry veled van.” Mielőtt vitatkozhatott volna, lerohantam a lépcsőn, elhagyva a termet, egy időben két emberrel. Egészen a parkolóig mentem, látva Harryt a Range Roverének dőlve. A Ray-Ban napszemüvegét az orrára tolta, miközben közeledtem hozzá.

„Hát nem számítottam arra, hogy itt leszel.” Mutattam rá.

„Mondhatnám ugyanezt.” Mondta.

Harry magához húzott, orrát az enyémhez érinzve.

„Mi lenne ha máshol folytatnánk.” Vigyorgott.

Nemválaszoltam, megpuszilta az ajkaimat, és odament a kocsijához.

Harry szemszöge:

Kitolattam a kocsival, elhelyezkedve a kényelmes üllésen.

„Szóval hova akarszmenni.” Kérdeztem B-t kíváncsian.

„Azt akarom, hogy vásárolni menjünk. Gyerünk, Styles vigyél a plázába.”

„Ha ragaszkodsz hozzá,hölgyem.” Mondtam.

Blair a szemeit forgatta, és nevetett, bekapcsolta a rádiót, és lehúzta az ablakot. Csak egyrövid kört tettem a sétáló utcánál, az egész utún kiabálva énekeltünk. Amint odaértünk, Blair szó nélkül kiugrott, odajött az oldalamra, és karonragadva maga után húzott az első boltba. Ez volt asmink részleg.

„Ó, istenem, tényleg? Máris?” Nyöszörögtem.

„Azt kérdezted mit akarokcsinálni.” Mondta gonoszul.

Úgy döntöttem, kívülálló leszek,ebben a dologban. Nem sokkal ezután Blair kilépett az ajtón, kezében egy  kis zacskóval, mit nekemadott.

„Tartod ezt.” Kérdezte.

Tovább gyalogoltunk, úgy kbkét lépést, mielőtt kénytelen voltam megállni, ezuttalegy ruhzati boltnál. Ez rosszabb volt. Énvoltam B karfája, ő adogatta nekem a soha véget nem érő ruhákat, hogy tarsam, míg fel nem próbálja. Szó szerint húsz ruha volt a karomon.

Amint elértünk a próbafülkéig, alig láttam át a ruhakötegen,amit cipeltem. Blair azt mondta tegyem le a ruhákat az egyik kis fülkében, utána várjak az ajtó előtt.

Két perc múlva meguntam, és járkálni kezdtem. Megláttam egy rövid fekete csipke ruhát, megfotam, egy hatalmas vigyor tapadt az arcomra.

„Hé, B próbáld fel.”

Óvatosan kinyitotta az ajtót, aruhát nézte.

„Ez nem jó nekem.”Mondta, csalódottsággal a hangjában.

„Bármi jól áll neked,próbáld föl nekem.” Bizotsítottam. Még mindig nem mozdult, ezért megcsíptem az arcát.

„Argh, rendben!” Kikapta a ruhát a szorításomból, és az arcomra csapta az ajtót.

Körülbelül egy perc múlva B kilépett az ajtón, óvatosan körbefordult aruhában. Mikor megfordult megnézte magát a teljes alakos tükörben. Őszintén szólva, tökéletesen nézett ki.

Blair szemszöge:

A tükörképemet néztem. Ebben a rhában kissé feszengve éreztem magam, de ugyanakkor jól is.

„Megveszem neked. Nagyon jól áll rajtad.” Harry tompa, éscigényes, erős akcentusa zavart meg. A szeme a testemet fürkészte fel és le, a mellemnél megállt pár másodpercig.

Éreztem azarcomat lángba borulni, küszködtem, hogy megtaláljam a hangomat. Ez az első alkalom, hogy hosszú ideje jól érzem magam.

Hatrébb léptem, vissza a próbafülkébe, még éreztem magamon Harry égtő tekintetét. Összegyűjtöttem aruhákat, amiket meg fogokvenni, és a pulthoz mentem. Az szakított félbe, hogy Harry kétszáz dollárt tett a pultra, megvéve minent, amit akartam.

„Nem kell ezt tenned Harry, nem fogadhatom el.” Fecsegem.

„Ez rendben van, szeretném.”

Meglepő módon, fogta a pulton lévő szatyrokat, és kivezetett engem. Beszélgettünk, ahogy végig sétáltunk a bevesárlóközponton, és bementünk mindegyik boltba. Hirtelen Harry megtorpant. Rá nézett a Victoria Secret cégtáblájára, majd rám,  a vidámcsillogás nyilvánvalóvá vált a zöld szemeiben.