Somber - HU(Punk Harry Styles fanfiction)

Chapter 9

Itt is a következő fejezet, jó olvasást!

UI.: Történt egy kis gubanc :) valamiért az utolsó kis részletet nem tette fel, és csak most vettem észre, de már fent van az egész fejezet, elejétől a végéig.

Blair szemszöge:

„Viszlát Blair." Lehelt futó csókot az arcomra Harry.

Éreztem, hogy az arcom felforrósodik,és félénken mosolygok, amikor ajkai elhúzódtak a bőrömtől.

Kiszálltam a kocsiból,udvariasan megköszönve a mai szórakozást.

A bejárati ajtó felé menve, mielőtt beléptem volna megofrultam integetni, amikoártlanul dudált párszor, ezzel a zívbajt hozva rám. El tudtam képzelni az önelégült mosolyátaz arcán, hogy meg tudott ijeszteni.

Akulcsot letettem az asztalra, észre véve milyen hátborzongató, és csendes volt a ház. Hátborzongató, és csendes volt a hangok nélkül.

Bementem a konyhába, hogyigyak egy pohár vizet, és fel menjek vele az emeletre aszobámba. Gondosan elhelyeztem a poharat az éjjeliszekrényen, és elterültem a hatalmasfrancia áhyamon. Az ablakbanültem, és néztem ahogy a felhők gyorsan haladnakát az égen. Nem kis meglepetésemre, úgytűnt mintha esni fogna.

Még mindig töröm a fejem, hogy mi történt az elmúlt néhány napban.

Alapvetően tehát, az ex-legjobb barátom, aki úgy tűnt, örömét leli abban ha megaláz engem, most bocsánatot kért, amiért egy seggfej volt, vett nekem fehérneműt, és bevalotta, hogy azt akarja, hogyboldoggát tegyen újra? Mi a fasz.

Tudtam, hogy megváltozott, mióta régen barátok voltunk, és ez mindenképp a legrosszabb. A szöges ellentéte lett annak aki egyszer volt, de nem csak mentálisan, hanem fizikailag is.

Tetoválásai voltak a karján, piercing az ajkában, a szemöldökében, és észre vettem egyet a nyelvében, eltért attól, hogy egy félénk fiatal srác, nem törődött azzal ki mit gondol róla. Tudomásul kellett vennem, hogy olyan módon csodálom, ahogy felnőtt mint egy ember,hogy talán kényelmesebb lehet neki az aki volt, de nem tudtam mit tenni, emlékeztetnem kell magamat, hogy hogy bánt velem.

De akkor ott volt velem. Nem volt tetovlása, se piercingje, hibátan volt, és természetesen törődött azzal, mit gondolnak rólam. Semmi sem változott, én maradtam a régi, unalmas Blair.

Elkezdtem azon gondolkodni, hogy ez csak egy játék volt. Talán kihasznált engem? Már nem érdeklődünk azonosdolgok iránt, alapvetően ellentétek voltunk. Bíztam benne, és nem féltem, hogyszemét lesz, az zavart a legkevésbé, én próbáltam kedves lenni, mindekivel elkrelülni a konfliktusokat, alig voltam bizalommal teli.

Ha ez volt amit vártam, akkor egyáltalán nem voltam meggyőződve, hogy mások rájönnek. Már a kezdetek kezdetén tudtam, hogy Harryt zavarja hogy velem kell mutatkoznia. Mindenki úgy lát engem, mint akit Sophie leminősít.

Eddig soha nem láttam őt senkifelé hogy kimutatná a szeretetét. Az apjának se mondja, hogy szereti, bár tudtam, hogy igen.

Ittam egy kortyot a pohár vízből, az éjszaka közepén, megpróbáltam félretenni a gondolataimat, amiket nem tudtam irányítani.

Úgy döntöttem veszek egy fürdőt, megpróbálva enyhíteni az izmaiban lévő feszültséget. Meggyújtottam néhány gyertyát, bekapcsoltam a kedvenc lejátszási listámat, amit halkan hallottam. Beleléptem a meleg vízbe, csak a fejem és a nyakam látszott ki a vízből.Rögtön éreztem, hogy ellazulok, agondolataim kezdenek kitisztulni. Mayday Parade halksuttogását hallgattam. Öt perc múlva, kicsit több szappant tettem a kádba,vanília, és kókusz illat volt a fürdő félhomályában.