Chapter 10

1.7K 91 3
                                    

Kicsit késve, de itt a 10. fejezet. A The Millionaire-ben pedig nagy valószínűséggel csak hétvégén lesz rész.

Kicsit forulatos egy rész,de szerintem izgalmas. Szóval.... jó olvasást!



Harry szemszöge:


Sophie gonosz tekintettel nézett rám, ahgy megszüntette a köztünk lévő távolságot.

„Szia bébi" Suttogta, közelebb hajolva. Ott állt lábujjhegyen, megpróbálva egy magasságban lenni velem. Tettem egy kis lépést hátra, megint eltávolította a távolságot, és közelebb jött. Ezúttal nem habozott, karjait a hátam mögé tette, az ingem alá, megborzongtam a hideg kezei miatt.

Elhajolt a másik oldalamra, végig csókolta a nyakamon át a fülem mögé, és végig az álkapcsomat. Olyan volt, mintha földbe gyökereztem volna, nem tudtam rávenni magam a mozgásra.

A következő dolog, amire emlékszem,ahogy a dereka köré húzza a kezem, és az ajka centikre van az enyémtől. Úgytűnt mintha gyorsan balra nézett volna, mielőtt ajkait gorsan az enyémre nyomta, kicsit megszorítva engem. A szemem sarkából megláttam egyhosszú barna hajú lányt, akinek az arcán olyan döbbent volt mint az enyém. Blair volt az.

A csalódottság az arcán, összetörte a szívem.

Ösztönösen húzódtam el Sophietól. Úgy érzem magam, mint egy kibaszott barom.

Tudtam, hogy hosszú távon előnyös lenne, hogy ő nem menne tönkre miattam. Lehet ez annak a jele, hogy abba kell hagynom ezt.

Legalábbis ha gyűlöl engem, akkor talán nem kell dolgozni azon, hogy megpróbálunk távol maradni egymástól.

Volt egy esély az álcázásra, nekünk, a szokásaim, a kibaszott dolgok, és az emberek ellen.

Valószínűleg túl messzire mentem.

Néhány másodpercig tartottam a szemkontaktust, mielőtt kényszerítve magam elfordultam. Ekkor az összes szín kiment az arcából. Úgy nézett ki mint aki lefagyott, de láttam az arcán, hogy elharapja a sírást. Oda akartam menni hozzá, elmagyarázni, de mélyen tudtam, hogy ennek meg kell történnie.


Blair szemszöge:


Éreztem ahogy a könnyek kicsordulnak a szememből. Harry egy kicsit se változott.

Hogy lehettem ennyire vak, hogy nem láttam, ez egy átverés? Tényleg ennyire naiv vagyok, hogy nem láttam meg a hazugságokat?

Teljesen idióta vagyok, hogy újra jó lehet minden. A mosdóba rohantam, bezárkóztam az egyik fülkébe, és igyekeztem, hogy ne adjak ki hangot. A kezembe temettem az arcom, visszatartottam a lélegzetem, hogy ne csapjak semmilyen zajt.

Én valóban jól éreztem magam az elmúlt napokban. Azt gondoltam, hogy talán van még egy esély arra, hogy egy összetartó kapcsolatom legyen valakivel. De tévedtem. Nem volt az.

A gondolat, hogy Harry és az én kapcsolatom semmibe foszlott a fejemben. Nem is tudom, mikor láttam magunkat együtt.

Csókolóztunk. És az nem csak egy baráti puszi volt, hanem egy igazi csók.

Aztán az is lehet, hogy a csókunk nem jelentett neki semmit. Lehet csak egy másik strigula voltam neki. Bolond lettem volna, ha azt gondolom, hogy jelentett valamit?

Halványan hallottam a csengőt, végig néztem a folyosón, meggyőzödve arról hogy senki nincs itt. Fogtam a táskám, és a mosdóhoz mentem. Végig néztem magamon, a szemem duzzadt volt, az orrom vörös. A hajam úgy nézett ki, mint akit megütött az áram, és a kis szálak a könnyek miatt az arcomhoz tapadtak.

Somber - HU(Punk Harry Styles fanfiction)Where stories live. Discover now