Holnap már más szelek fújnak [Naruto-fanfiction 🔞]

1. A szíved a helyén

Bárki, aki kíváncsi volt a chunin-vizsgákra a faluból, elmehetett, hogy megnézze. Zenara pedig a kíváncsiak csoportjába tartozott.

A chunin-vizsga harmadik fordulójára készülődött a falu. Az utcákon nyüzsgő tömeg szinte vibrált az izgalomtól, ahogy a kihelyezett plakátokat böngészve az emberek vitatták, hogy kik lehetnek az esélyesek az idei versenyben. Köztük sétált Zenara is, arca érdektelennek tűnt, mint máskor, és kissé nehezebben ugyan, de megtalálta az útját a stadionig a tömegben. Innen-onnan elcsípett megjegyzéseket hallott, kit tartanak nagy esélyesnek, és hogy vajon mennyire lesznek izgalmasok a mérkőzések.

Csodálkozott, hogy a tömeg magába fogadta, de nem volt hely hová húzódni, annyi vendég tette tiszteletét Konohában. Más esetben, ha Zenara végig ment a falun, az emberek elhúzódtak tőle, szinte a pillantását is kerülve, nehogy bárki közül is legyen hozzá. Zenara magára sem vette a gyűlöletüket, bár nem is bántotta mások viselkedése. Közönyét fagyos tekintete, rezzenéstelen arca hirdette. A nő még azt is tudta, miért pillantottak így rá: túl őszinte volt, és nem törődött mások érzéseivel. Zenara egy alkalmat sem szalasztott el, ha degradálhatott másokat, nem is szerette a társaságot, a kritizálás pedig kiváló eszközévé vált. A nindzsanő manipulatív módszerekkel érte el, hogy minden úgy legyen, ahogyan ő azt szerette volna.

Olykor viszont aggodalomról tanúskodó suttogások csapták meg a fülét. Az egyik vizsgabiztos meghalt, az utolsó fordulóban is ő lett volna a bíró. Zenara már hallott arról, hogy köze sem volt Hayate köhécselős betegségének a halálához. Nem sok shinobit szakított darabokra egy nátha.

Valami készült. Meglehet, ezen a napon jön valamilyen csapás, bár a háta közepére sem kívánta púpnak a bajt. Remélte, csak paranoiás. Azt jól tudta, hogy Naruto és Sasuke is ott lesz, hiszen mindkét fiú bejutott a harmadik fordulóba. Remélte, hogy megvédheti őket a bajban, ha az mégis felütné a fejét.

Az a két gyermek ugyanis fontos volt számára, és utálta, amiért a hokage utasítására nem vehette a szárnya alá a két árvát. Próbált már a közelükbe kerülni, gondoskodni róluk, de az ANBU megállította. Zenara pedig nem akart bajt, így az árnyak közé húzódott, és csendes megfigyelővé vált.

Leült az arénában. Igazából nem számított, hová, mert úgyis tartottak tőle. Eleve nem volt bizalomgerjesztő jelenség a kardpárral a hátán, fekete ruháiban és folyton közönyös arcával és viselkedésével. Bárhová is helyezkedett, ott senki sem zavarta, így megkeresett egy árnyékosabb területet ezen a szép, napsütötte délutánon. Még párnát is hozott a kényelme biztosítására, mert tudta, mennyire nem tett jót a tagjainak, ha órákig görnyedt kényelmetlen fán.

A felállás lassan kialakult, és meglepetésére rögtön Naruto kezdett, méghozzá egy Hyuuga fiúval szemben. Így Zenara sem dőlt hátra, érdeklődve figyelte az első ellenfeleket.

- Úgyis Neji fog nyerni! - sutyorogtak a környékén. - Roppant tehetséges, pici korától arra lett tanítva, hogyan védje meg a hercegnőt!

- Igen! És a másik suhanc elég tehetségtelen, azt mondják. Az is csoda, hogy idáig eljutott.

- Kussoljatok, és nézzétek meg a saját szemetekkel! - parancsolt rájuk Zenara morogva. Fogalma sem volt, kikre dörrent rá, talán nem is ebből a faluból származtak. Felőle maga lehetett volna az isten, akkor is gyűlölte, ha valakit anélkül leszóltak, hogy bármit is mutatott volna.

Mindenesetre, ezek az alakok nem feleltek az ő otromba megjegyzésére. Jobban is jártak, mert Zenara biztosan nem hagyta volna szó és tett nélkül az ellenkezést. Ezért álltak így hozzá a faluban. Vagy a szavaival sértett meg másokat, vagy ha valaki rátámadt, hát ellene azzal sem ért sokat. A nő fekete ruháiban, két karddal a hátán, hullámos, szőke haját hosszú fonatba kötve járt, és hiába a kebleket szépen kiemelő, nyakba akasztós top, mégis a legfélelmetesebb nindzsák közt tartották számon. Akit ugyanis nem a szavaival intézett el, azt egy szempillantás alatt képes volt kicsinálni.