SOLD TO ALPHA(Devil)|Jikook|

10.

Végig sétált a börtön épületén, aztán földbe gyökereztek a lábai amikor a mosdó nyitott ajtajához ért. Pontosan a szemben lévő falhoz verte a mini telefonját, amikor a "főnöke" lemondott róla. Mégsem voltak ott a nyomai, pedig ő nem vette fel a földről. És az őrök sem pletykáltak a fürdőben talált titokzatos tárgyról. Tovább sétált. Kiment a szabad levegőre, és végig húzta a reszkető ujjait az épület falán, aztán lelassultak a léptei annál a helynél, ahol Jungkookal ült. Pontosan azon a napon, amikor visszaszállították a kórházból. Alig hallható visszhangos kis duruzsolások rémlettek fel benne, de nem emlékezett pontosan hogy miről beszéltek. De egy biztos, Jungkook nem törte el a kezét, hiszen mindkettőt használta ellene. De akkor mi történt? Ezt követve az ebédlőbe vette az irányt hogy beszélhessen a kollégájával Il Ho-val, hogy egy csipetnyi megnyugvást kaphasson. Hogy megcáfoljon mindent, amivel Jungkook tegnap este tele beszélte a fejét.
Csakhogy Il Ho-nak nyoma sem volt a konyhában, és sehol máshol az épületben. Kezdett rémületbe esni. Hová a francba tűnhet ilyenkor egy konyhás fiú, akinek épp az ebédet kellene főznie?

-Ne haragudjon, tudna segíteni?

Jimin leszólított egy útjába eső őrt, de az váratlanul negatívan fogadta őt. Eddig senkivel sem beszélt a börtönben Il Ho-n, Jungkook-on, és a főnökén kívül a börtönben.

-Miért kószál a folyosón délben őrizet nélkül? Odakint kéne lennie, mint a többi rabnak. -Erősen megragadta a karját, és maga után hurcolta. -Mit képzel mi ez a hely, szálloda?

-Park Jimin vagyok, eresszen el! Rendőr vagyok.

-Ja, én meg teniszedző. -Nevetett fel rosszlelkűen. -Nem kell bemutassa magát, mindenki tudja hogy miféle eszelős, mocskos gyilkos maga.

-Nem értem. Mi folyik itt? -Sóhajtotta összezavarodva, és a szabad kezével a hajába vezette az ujjait.

-Az hogy szabályt szegett. -Sziszegte indulatosan. -A franc esne ebbe az egészbe...Minek kell kivételeznünk egy gyilkossal?

Jimin kérdőn pillantott az őrre, mire a férfi gúnyosan összehúzta a szemét.

-Csak valljon be végre mindent. Nem tehetek kárt magában míg véget nem érnek a tárgyalásai. -Hangosan felnevetett, aztán tovább folytatta. -Rossz hírét keltené a börtönnek, ha csupa kék zöld foltokkal ülne be a bíróságra.

Kilökte őt az udvarra, Jimin pedig elvesztette az egyensúlyát és elesett. Köhögve próbálta megszabadítani a tüdejét a portól amit belélegzett, aztán félszegen össze húzta magát. Volt már valaha ilyen zavarodott? Nem tudta volna megmondani, de most valóban megsemmisültnek érezte magát. Tegnap óta minden a feje tetejére fordult, amióta Jungkook minden féle badarságot összehordott neki. Most is épp őt figyelte egy padról, miközben gondtalanul sütkérezett a nap fényében a kiskutyáival. Gonoszan nézett rá. Biztosan ellene fordított mindenkit. Különben miért bánnának így egy rendőrrel?

Aznap délután Jimin képtelen volt enni. Otthagyta az ételt, és két őr kíséretében visszatért a cellájába. Dohwa a felső ágyon terpeszkedett, és éppen az egyik könyvét olvasta, amit még az anyjától kapott. Arra különösen érzékeny volt.

-Mit csinálsz? -Morogta összeráncolt szemöldökkel. -Tedd le azonnal.

A férfi felvont szemöldökkel pillantott rá. Gúnyos mosolyra húzta az ajkait, aztán megforgatta a kezében a kemény borítású olvasnivalót.

-Ezt itt? A fiókodban találtam, gondoltam nem zavarna ha én is elolvasnám.

-Te a holmijaim között turkálsz?

-Némi feszültséged érzek a hangodban. -A férfi felült, aztán lemászott az ágyról. -Mikor lettél te ilyen bátor?

-Mássz ki a képemből haver.