Poklok pokla - BEFEJEZETT

10. Bérnőstény vs birkapásztor

FIGYELMEZTETÉS! A RÉSZ KOMOLY ÉHSÉGET VÁLTHAT KI, ÍGY AJÁNLATOS EGY SZALÁMIS PIZZÁVAL BELEKEZDENI! HA AZ NINCS, DEX AZT JAVASOLJA, AZONNAL RENDELJETEK!

Ezek itt Miami-ban nem viccelnek, ha extra sajtról van szó! Úgy nyúlt, amikor elvettem a következő szelet pizzát, mint a pokolkancák kiprüszkölt taknya, miután Dirt kipucolta az istállójukat, és a felszálló, vörös szemcsés pokolpor megcsiklandozta az orrukat. Brutál trutyit képesek hagyni maguk után. Azt még nem kóstoltam, de nem is tervezem, mert elég undorító. Ellentétben ezzel a zamatos sajttal! Ó, pokoli tüskés, fehérhasú sün! Imádom!

– Még az is lecsúszik a korábbi három után? – meredt rám tátott szájjal Lucille. Nem tudtam eldönteni, szabadkoznom kellene vagy vitatkoznom. Csak éhes vagyok!

– Ahogy látom, te azzal az eggyel sem birkóztál meg – haraptam egy jólesőt, miközben szemügyre vettem a maradékát. Egy fél pizzát elpazarolni! – Ha nem kéred, megeszem azt is!

– Felőlem – tolta felém a dobozt. – Akkor, ha már így alakult, mesélj erről a dologról. Ki az a Belfedor?

– Belfegor – javítottam ki –, és ő az apám. A torkosság démonja, a pokol hat hercegének egyike. Az apád egyik legnagyobb csicskája. Lelkekkel üzletel. Röviden ennyi.

– Ez roppant izgalmas! – felelte szarkasztikusan.

– Te kérdezted – toltam be az utolsó harit, majd hozzáfogtam a többihez. – Egyébként az anyád két órája lelépett. Mindig ilyen sokáig vásárol esténként? – hoztam fel, ha már beugrott a szülő témáról.

– Mit mondott pontosan? – sóhajtotta a lány.

– Boltba megy – adtam választ, és lenyeltem egy nagy harapásnyi életet adó, csodálatos, ínycsiklandozó finomságot.

– Elszalad vagy elmegy? – érdeklődött a részletekről, én meg rohadtul összezavarodtam. Mi a vérnarancsért lényeges, milyen kifejezést használt?

– Elszalad.

– Akkor kuncsaftja van – támaszkodott az asztalra Lucille, majd elmosolyodott. Egész kedvesen tette, bár némi gúnyt is kiolvastam a hangjából, sőt, még kék írisze is megvillant a lámpa tompa fényében. Ijesztő ez a csaj! A főnök büszke lesz rá.

Na, de várjunk! Kuncsaft?

– Miféle kuncsaft? – kérdeztem rá. Az anyja kurválkodik? Mondjuk... miért is ne?

– Olyan, amilyenre gondolsz. – Lesütötte a szemét, aztán az égnek emelte. Legalább kettőt grimaszolt, végül inkább hátradőlt, és az ölébe ejtette a kezét. Szerintem nem elégedett az anyja ősi melójával, de ki vagyok én, hogy ezt tudjam?

– Olvasol a gondolataimban?

– Nem, te szerencsétlen, de a kuncsaft szó elég árulkodó – csattant fel hevesen, majd felpattant, és feltépte a fagyasztót. Ezúttal vaníliás fagylalt került elő. – Az anyám online szed össze fickókat – vágta le az asztalra a vödröt. – Azok meg fizetnek neki! Oké, másodállásban.

– Nem annyira szörnyű ez – nyugtattam, és legyűrtem az utolsó szeletet is. – Miért zavar?

– Miért? – szusszant egyet. – Szerinted? A te anyád mivel foglalkozik?

– Ausztráliában birkapásztor – válaszoltam minél hihetőbben. Jó, ez hazugság, de csak nem nyöghetem be, hogy ügyvéd, miután elmesélte, az övé bérnőstény.

– Tessék? – nyomta meg az „s" betűt, és hitetlenkedve nekikezdett a fagylaltnak.

– Bizony, tereli a nyájat, csapkod a botjával, megnyírja őket...