Poklok pokla - BEFEJEZETT

3. Balenciaga

Miami. Ruhabolt. Húsz. Basznivaló. Miami. Ruhabolt. Húsz. Basznivaló. Miami. Ruhabolt. Húsz. Basznivaló és... szőke hajú! Nem! Nem szőke, a pokolra! Nem lehet szőke. Barna? Vörös? Fekete? Fekete. Fekete! Véres mételytenger! Hát, fekete, Dex, te idióta!

Rendben, tehát... Miami, pipa. Ruhabolt... Majd keresek egyet! Húsz, tuti, hogy húszéves a kiscsaj. Basznivaló, ez meg kiderül, és reméljük, hogy nem az.

A nevét továbbra is pokoli homály fedte, pedig nagyon erőszakosan gondolkodtam rajta. Egészen addig, amíg el nem sétáltam egy pizzázó előtt. Az összes démonra esküszöm, majdnem megálltam, hogy ne menjek be. Végül győzött a kísértés, és rendeltem két szalámis pizzát. Egy kis kitérő belefér, nem? Persze, hogy de! Enni kell! Az ad erőt, hogy folytassam az utam, ráadásul minden falattal felfrissítem az elmém is. Nyami, de szaftos!

Időközben, két hari között, eszembe jutott, hogy a lány kerek seggű is. Ez egy roppant fontos információ, mert szeretem a formás seggeket, csak aztán nehogy véletlenül felemlegessem a faterja előtt, ha tényleg az, mert valószínűleg hamar megtanulom, milyen lávában szinkron úszni. Mármint nyilván nem csak engem fürdetnének meg, hanem velem együtt pár másik havert is, így a romantikus, közös ordítás és kapálózás minden bizonnyal felérne egy megható és gyönyörű sziluettel. Ja, egészen biztosan koromfeketévé válnánk, a körvonalaink lassan süllyednének a forróság mélyére. Égett hús, perzselődő bőr. Most, hogy így belegondolok, a halálsikolyok egész szívmelengetőek. Oké, mondjuk nem a sajátom.

Határozottan elkalandoztam, így magamra parancsoltam, hogy „elég, Dex, nincs erre idő". Aztán halál nyugodtan elfogyasztottam a két extra sajtosat. Kivéreztetett teremtő! Ez roppant zamatos!

Miután otthagytam egy fél vagyont az étteremben, jóllakottan bandukoltam tovább a zsúfolt utcán. Az emésztésemnek nem tett túl jót a séta, de az agyam felélénkült tőle, így máris rájöttem, hogy Lucifer lányát keresem. Jó, ezt eleve tudtam, de valamivel áltatnom kell magam.

Legyek ura! Egy ruhabolt! Mélységes sziklaszirt! Mennyi ruhabolt! Igazán adhatott volna a nagyfőnök egy sátáni GPS-t, amivel bemérhetem a futó légyottjának eredményét.

Nagyot szippantottam a levegőbe, hátha megérzem a sötétség mámorító illatát. A tekintetem a Balenciaga felé siklott, ahonnan kellően erős szagok áradtak. Egy próbát megér.

Ruganyos léptekkel közelítettem meg a vagány, mályvaszínekben és fényességben úszó üzletet. Szüntelenül reménykedtem, hogy bejön, de ha mégsem, legalább van ott szemben egy Prada is.

Beléptem a helyiségbe, majd magabiztosan megigazgattam a táskám pántját, hátha nem dobnak ki első látásra. A biztonsági őr felém sandított, de nem foglalkoztam vele. Legrosszabb esetben kidumálom a szitut, úgyhogy nyugi! Minden fasza lesz!

Instant fintorognom kellett. Miért van minden egyes kipakolt táska között egy méter távolság? Értem, nem egy olcsó kínai, de attól még takarékoskodhatnának a hellyel.

Nem sokan lézengtek a világ egyik legdrágább pénznyelőjében – talán a délelőtt végett –, így bőven nyílt alkalmam arra, hogy felderítsem a terepet. A kasszák mellett elhelyezkedő sorban néztem ki egy csinos, kígyóbőr szütyőt, és úgy tettem, mint akit teljesen elvarázsolt a látvány. A szívemre szorított kézzel, mosolyogva bámultam, akárcsak egy igazi... érdeklődő.

Most, hogy előadtam a katarzist, eljött az ideje, hogy eladó után kezdjek keresgélni, így rögtön körbe is fordultam. A kassza mögött egy negyvenes nő szolgált ki egy jó bulájú csajt, de mivel nem dolgozott itt, ezért őt el kellett vetnem. A pillantásom rátalált egy lányra, aki egészen basznivalónak látszott, az egyetlen baj azonban a szőke haja volt. Tuti, fekete hajú, akit én keresek. Mi a tököm a neve? Emilia? Lorette? Liliana?

Igazán megkönnyíteni a dolgom, ha nem lennék végtelenül szétszórt.

– Szia! – lépett mellém egy egész cuki csajszi. – Segíthetek valamiben?

Hm, ez fekete hajú. A mellkasára emeltem a szemem, hátha találok névtáblát, de sajnos nem jött be, így egészen úgy tűnhetett, hogy a csöcseit stírölöm, ami természetesen nem így történt. Habár nem panaszkodhatott. Olyan közepes méretűek, de nem mondom, hogy nem venném a...

– Ne haragudj, de... megtennéd, hogy a szemembe nézel? Mármint engem nem zavar, ha megbámulsz, sőt, megértem, de elég illetlen ennyire szemérmetlenül tenni. – A kiscsaj felvonta a szemöldökét, és karba fonta a kezét, amitől bizony megemelkedett a melle.

Véres démonhere! Vajon megadja a számát?

– Rosszul láttad – tiltakoztam rögvest. – Nem szokásom nőket nézegetni.

– Á, már értem! – villantott egy széles mosolyt, miközben kék szemével végigmért. – Mondjuk nem tűnsz melegnek, de természetesen nem szeretnék sztereotipizálni.

Mi van? Miről beszél ez a frufrus, apró kislányka? Jó, annyira nem apró, de a feje búbja mindössze az államig ért. Jó lenne, ha megfordulna, hogy kiderüljön, mennyire kerek a segge.

– Hogy hívnak? – tértem a lényegre, hátha a nevéről beugrik a másik is. Loretta? Lydia?

– Szeretnél vásárolni, vagy csak nézelődni jöttél, mint a nagy többség? – Kérdésre kérdés. Simán el tudnám képzelni, hogy ő Lucifer lánya, de ekkora szerencsém nem lehet. Vagy mégis?

Közelebb léptem hozzá, hogy megszagoljam. Igyekeztem palástolni, amit művelek, de az arca hamar grimaszba szaladt. Édeskés illat csapta meg az orrom, ami határozottan nem hasonlított az émelyítő, kicsit füstös pokolbűzre. Elkéne oda pár illatosító. Ha túlélem ezt, tuti bedobom névtelenül az ötletládába, mielőtt távozom.

– Valami gond van, Lucille? – csatlakozott a kedélyes társalgásunkhoz az öltönyös csávókám, aki az érkezésem óta árgus szemekkel vizslatott. Azért ennyire nem tűnhetek rosszmájúnak.

Lucille! Megveszekedett, véreres pokol! Lucille! Kiváló! Köszi, bizti fiú!

Egyébként jó nagy seggarc vagyok, hiszen a mániákus főnököm minden bizonnyal magáról nevezte el a gyerekét. A szaga nem stimmelt, de a neve és a személyleírása alapján megfogtam a sátán lábát. Ő lesz az! Ha nem, akkor is viszem!

– Persze, Peter! – legyintett a lány. – A fiatalember már amúgy is távozni készült.

– Így van! – helyeseltem, hiszen most csak nem rángathatom ki innen. Tervet kell szőnöm, áskálódnom, morfondíroznom és minden aljas módszert bevetnem, hogy lecipelhessem a pokolba. – Még átgondolom, megveszem-e azt a tatyót! – böktem a kígyóbőrös felé, majd rámosolyogtam Lucille-re, és meglódultam a kijárat felé.

A fotocellás ajtónál azért megtorpantam. Egy fontosabbnál fontosabb dolog még hátra volt.

Hű, távolról a csaj tényleg elég kerek seggű. Szerencsés egy flótás vagyok! Éreztem, hogy a Balenciagából áradó sötétség lesz a kulcs, hiszen miért dolgozna bárki a Prada-ban, nem igaz?

○•○•○

Sziasztok! Meghoztam az új fejezetet! Kíváncsian várom a véleményeket. :)

Köszönöm mindenkinek, aki itt járt!♥