Heroes and the Seven Deadly Sins

Heroes and the Main Culprit

Napjainkban a hősök születése alapvető történéssé vált. Alapvetővé váltak azok a bűnök is melyeket a hétköznap embere szokott elkövetni, mint például az Acedia és Avaritia. Ezeknek a súlya nem egyforma, így helyettünk más nem oldozhat fel alóla, mi magunk kell átessünk a tűzkeresztségen. Az emberek lassan, lassan egyre több és több bűnt követtek el, így van ez azokkal is kik hibátlannak érzik magukat, így van azokkal is kik óvni próbálnak minket a rossztól és annak csábításától. Ki egykoron tollaival ékes műveket írt, s mára már koptatja lapjait, vérrel és dühvel igyekszik alkotni, és alkot is. A közönség más, az emberek mások, az érzés.. szintén más. Így született meg a főbünösök egyike, a Superbia, más néven a kevélység, ím mellé társult a fösvénység, és az Ira. Egyikük sem volt különb a másiknál, csupán annyival voltak mások hogy egyik ember formájában jelent meg, másik pedig csak szavak formájában öltött alakot. Időről időre egyre több bűn testesült meg, csak hogy mindig egyre nagyobb és erősebb alakban. Így volt ez a nap hőseivel is, kikről meséltem a történet legelején. Szinte mindet elragadta valamely főbűn, és belőlük alakult ki a démoni körforgás mely életekbe kerültek immáron. Hol és vajon mekkora gát szab határt ennek? Hol marad az igazság, a fény mely megtisztítja azokat kiket elragadott a sötétség magával? Mindegyikükben, a jóban, s rosszban is ott volt ugyan az a történet, mindegyikük kiállta a próbát, csak azt a fájdalmat melyet magukban igyekeztek elfolytani más célokra használták fel. Lesz majd egy hős, ki ellenáll minden rossznak, minden magányt és fájdalmat melyet oly régóta örzött sírjában, felfog kelni, újjá fog születni, és a legszomorúbb egyben legmagányosabb csatákat megvívva fogja letaszítani a hét főbűnöst a trónjáról, hogy igazságot szolgáltasson azok számára kik miattuk sínylődtek...