Köszönöm, Barcelona! Pedri González ff.

Újra Budapesten

4 hónapja vagyunk együtt Pedrivel. Életem eddigi kedvenc időszakát élem vele és remélem, hogy ő is ugyan ezt érzi.
A közösségi média nyilván valóan tőlünk volt hangos hetek keresztül, viszont mi nem voltunk kíváncsiak semmilyen rajongó álltal kreált kamu valóságra ezért mindketten posztoltunk egy közös képet amivel bejelentettük, hogy együtt vagyunk. Viszont anyáék már borzasztóan kíváncsiak Pedrire, Pedri pedig Magyarországra úgyhogy ma délután megy a gépünk Budapestre, hogy bemutassam Pedrit a családomnak otthon.
-Készen vagy már a ruháid pakolásával?-kiabáltam Pedrinek miközben a fürdőjében pakolásztam a dolgait.
-Igen.
-Akkor lassan mehetünk, nem?-kérdeztem, mire a középpályás bejött a fürdőbe és a derakam köré fonta a kezeit és szorossan magához ölelt.
-Mostmár mehetünk-adott egy puszit az arcomra amitől ösztönössen elmosolyodtam.

-Várod már, hogy találkozz anyáékkal rendessen?
-Nagyon-ismerte be, miközben rákanyarodott a reptérhez vezető útra.
-Én az estéket is várom. Annyira szeretném már megmutatni neked az én hazám legszebb részeit-áradoztam.
-Igen, igen-nevett Pedri-Most te jössz! Én már megmutattam Spanyolországot.
-Fantasztikus lesz!-néztem ki az ablakom.
-Megjöttünk-szállt ki az autóból Pedri, majd átfutott a másik oldalra és kinyitotta nekem az ajtót.
-Hozod az én bőröndöm is?-néztem rá bociszemmel.
-Aha, ki tud ellenállni ezeknek a szemeknek?-sóhajott.
-És a te kávébarna szemeid, Pepi?-vettem fel vele a szemkontaktust.
-A nyomába sem érnek a tiédnek-fejezte be a mondtatom és megcsókolt.
-Lekéssük a gépet-suttogtam neki.
-Baszki!-húzta el az arcát tőlem majd megragadta a karom és elkezdett befelé húzni.
-Ömmm, remélem neked az megvan, hogy én nem most repülök először egyedül-böktem a kezére amivel szorossan fogta a csuklóm miközben húzott maga után.
-Ja, bocs-mosolygott és elengedte a csuklóm de rögtön ezután rákulcsolt a kezemre, mire kérdőn néztem rá-Csak, hogy tudják az enyém vagy-kacsintott.
-Ez aranyos-vigyorogtam rá.
Miután leadtuk a bőröndeinket és átmentünk az összes szükséges ellenőrzésen, rögtön a géphez mentünk.
-Pedri, te vagy az?-állt meg mellettünk egy csapat kb. 19 éves fiú.
-Igen-felelte.
-Áláírnád nekem ezt?-nyújtotta oda a középpályásnak a mezét. Amíg Pedri aláírta és váltott pár szót a srácokkal én elugrottam néhány újságért az útra.
-Megvagy?-lépett mellém.
-Aha, vettem sportmagazint, valami űrtudományossat meg egy olyat amiben Rihannával alkotott interjúk vannak.
-Menő-bicentett-A sportmagazint nekem adod?
-Tudtam-nevettem de a kezébe nyomtam.
-Köszönöm-puszilt meg-Na de menjünk.
Sokan megbámultak minket felszállás közben, és azt hiszem nem fogok hazudni ha azt mondom, hogy többen figyeltek Pedrire mint a légiutaskísérő beszédére.
Az úton leginkább csak olvasgattam és Pedrivel beszélgettem mindenféléről. Elmondta, hogy volt már Budapesten 2 alkalommal is, egyszer a válogattal és mikor még kisebb volt a szüleivel is.
Én pedig iskolás emlékeket meséltem neki. Utáltam a rajzot, de nem azért mert rosszul rajzoltam hanem mert soha nem rajzolhattam azt amit én szerettem volna. Azt hiszem ez ilyen kiskori megmaradt emlék, mert már 1. osztályban sem engedtek normálisan rajzolni.
-Érted, ha én zsiráfot akartam rajzolni akkor tavaszi virágokat kellett festeni csak mert április volt, ha a kedvenc énekesem akartam lerajzolni akkor értelmetlen alakzatokat kellett rajzolni-magyaráztam bosszankodva az engem csendben hallgató fiúnak.
-Ki volt a kedvenc énekesed?-kérdezte hirtelen.
-Shakira-vágtam rá.-Miért?
-Csak kérdeztem. Hogy, hogy ő?
-Nem tudom-vontam vállát-Tetszett a stílusa és a nőiessége. Bátor volt és gyönyörű.
-Mint te-kortyolt bele a colájába.
-Mik ezek a bókok?
-Csak úgy jönnek-röhögött.

12:33 perckor leszállt a gépünk a Liszt Ferenc reptéren. Anyáékat közel féléve nem láttam úgyhogy megkértem őket, hogy jöjjenek el értünk a reptérre. Zoé, aki valószínűleg legjobban várta, hogy élőben is az orrom alá dörgölhesse, hogy: "Én megmondtam" nem jött ki a reptérre különben nem fértünk volna el rendesen.
Ahogy leszálltunk a gépről és megkaptuk a bőröndjeinket rögtön megláttam anyát és apát mellette. Természetesen apám kezében ott volt a Pedri-8-as mez. Nem is ő lenne ha nem hozta volna el úgy, hogy már vagy 100 terméket küldött neki Pedri és a csapat többi tagja is aláírva. Odarohantam anyához és rögtön átöleltem.
-Sziasztok!-kiáltottam vidáman.
-Jónapot!-köszönt Pedri is.
-De jó titeket újra látni!-örvendezett apa, majd rögtön Pedrihez lépett, hogy rendessen bemutatkozzon.
-Apa! Nem lehetne ezt otthon?-kérdeztem, utalva a több 100 emberre aki szintén velünk utazott és sietnek.
-De, persze-felelte majd átvette a bőröndöm és a kijárat felé vette az irányt, mi pedig követtük.
Mivel közel lakunk a reptérehez hamarosan félév után újra a házunk előtt álltam. Ledobtam a táskám az udvaron, kivágtam a bejárati ajtót és egyenessen a nővérem szobájába rohantam.
-Zoé!-ugrottam rá, az ágyon, TikTokot pörgető nővéremre.
-Chloe?-visított fel.-Azt hittem csak később jöttök!
-Mint látod nem-öleltem át.
Pár másodperc múlva megjelentek az ajtóban a szüleim és természetesen Pedri is.
-Amúgy pedig-nézett rám Zoé-Megmondtam.
-Ajjjjj-pattantam fel mellőle.
-Mi a baj? Miről van szó?-kérdezte anya.
-Semmi, viszont most már mutatkozzatok be egymásnak rendessen, hogy utána mehessünk várost nézni!-toltam a családom Pedri elé.
-Horváth Márk vagyok, a legnagyobb rajongód!-rázott kezet apa Pedrivel.
-Apa-néztem rá lesütve a szemem-Ne!
-Isabella Diaz Garcia!-mosolygott anya is Pedrire.
-Pedro González López-fordult anya felé is majd a nővéremhez is.
-És hogyan szólíthatunk?-érdeklődött anya.
-Pepinek!-vágtam rá.
-Nem igazából kérem ne!-rázta a fejét nevetve-Pedronak vagy Pedrinek.
-Rendben-nevetett apa.
-Gyere Pepike, együnk valamit a városban!-rángattam rögtön.
-Mondjuk mi azt hittük megismerhetjük őt-nézett rám anya szemrehányóan.
-Igen, majd holnap, ez a nap az enyém, hogy megmutassam Pedrinek Budapestet-feleltem-Amúgy meg, apa szerintem többet tud róla mint én de lényegtelen, Zoét úgyis csak olyan érdekli amiről szülők előtt nem beszélünk, te meg csak leakarod kenyerezni a félig spanyol félig magyar főztöddel!
Nem vártam meg a választ csak kitoltam Pedrit az ajtón és a belváros felé vettük az irányt a kedvenc éttermem felé.

Sziasztok!☀
Tudom, hogy rengeteg kellett várni és nem szeretnék nektek magyarázkodni, hanem szeretném őszintén elmondani, hogy egyáltalán nem volt kedvem sem erőm írni. De most úgy érzem, hogy újult erővel tudok neki kezdeni mindennek.💞
Remélem azért tetszett nektek ez a rész és tényleg sajnálom a sok kimaradást. Köszönöm azoknak akik türelmessen vártak erre a részre is.😉
Insta: lena_wattpad
Puszi: Léna🤍